Szülési tapasztalatok, tippek kezdő kismamáknak (beszélgetős fórum)

De miért vitték el a babádat?

Melyik kórházban szültél?

Sziasztok!

Én ma 2 hónapja hogy megszültem a kisfiamat. Ahhoz képest, hogy első baba, nagyon gyorsan történt minden. Én itthon vajudtam 7 órát, amiről csak akkor szereztem tudomást, hogy ez már az, hogy elkezdtem vérezni. De én se nyákdugóval nem találkoztam, sem a terheség alatti jóslókkal, ahasam sem volt leesve, se az arcom eltorzulva, csak éppen túlhordásban voltam- ennyi jele volt hogy a szülés azért már közelít valahol. Szuper terhességem volt, de komolyan. 39 hetesen a férjemmel egész nap a Margit szigeten sétáltunk, majd begyalogoltunk a Ferenc körútig. Hát, nem kis távolság volt, de nemkem meg sem kottyant, mivel a szakmám révén nekem lételemem a mozgás, a séta. Még a szülés napján is a házimunkát végeztem. Este már rendszeres 4 percesek voltak, így hívtuk a mentőt. Pont beértünk, 7cm-re voltam kitágulva, gyors burokrepesztés és 45 perc mulva már túl voltam az egészen, semmi fájdalom csillapítót nem kaptam, de túl lehetett élni, lehetett volna rosszabb is. A férjem még tegnap is mondta, hogy örülhetünk, hogy első babánál ilyen rövid volt a vajudási idő. Igen, igaza van, mert sok barátnőm 1-2napig vajúdott igen nagy fájdalmakkal.

A férjem pont a finisben lett kicsit rosszul, így nem ő vágta el a köldökzsinórt.

Roli 3640grammal és 55 cm-rel született meg 40+2hétre.

Sziasztok

Velem is ott volt a férjem és mindkettőnknek felejthetetlen élmény volt:)))A pillanat amikor megláttuk Őt...csodálatos:))

Nálam olyan gyors lefolyású volt az egész hogy mire a kórházba értünk már 4 ujjnyira voltam tágulva és alig 1 órás vajúdás után született meg Dorka:)

Az apas szules szerintem a vilag legcsodalatosabb dolga... :-))

Abban a kiszolgaltatott helyzetben van akire tamaszkodni es van akiben 100%-an megbizhatsz... en mindenkinek azt mondtam,hogy meg most is ott lennek,ha O nem lett volna ott es nem tamogat... :-)))

Imadtam,hogy ott volt.

Sziasztok! Nálunk is apás szülés volt, és én is csak azt tudom mondani, hogy nincs is annál jobb ha ott van a szerelmed meletted, és együtt érez veled, és mindenben támogat!

Nekem a nyákdugóm darabokba távozott. 2 nappal a szülés előtt kezdett barnás kocsonyás szerű picike darabokba távozni, és amikor elfolyt a magzatvíz akkor jött ki egy kis véres nagyobb darab.

Én is szinte az egész vajúdást a labdán ülve töltöttem, és a férjem maszírozta közben a hátam. Néztük a ctg monitorát, és mindíg asszisztált, hogy készülj, jön a fájás. Így mindíg felkészültem a fájásra. Még fájdalom csillapítót sem kértem. Én már csak a végén, amikor a tolófájások jöttek, csak akkor feküdtem fel az ágyra. Apa vágta el a köldökzsinórt, amit ő a világ legjobb élményeként élt meg, hogy látta az első pillanatban a kislányát, és ő vághatta el a köldökzsinórt!

:D

nekem is nagyon jó érzés volt-így nem voltam egyedül.és tudtam ha valaki rosszat mondana ott bent-ügyeletes doki stb. akkor a párom megvéd.

kicsit tartottam tőle hogy nem lesznek kedvesek-de kellemesen csalódtam az ügyeletesekben is.és a legjobb az volt hogy miután megszületett ott voltunk hármasban és mikor bevittek az őrzőbe apa is jött velem kihozták a babót szopizni és még egy órát ott voltunk egymásnak.

Pedig nagyon klassz volt! :)

Bár az első babámnál én sem szerettem volna, ha bent lett volna az apukája... a másodiknál se merült fel (utólag nem lett volna gáz, mert nagyon gyors volt).

De náluk fel sem merült, nem úgy, mint a mostani babucinál: az egész várandósságot EGYÜTT élveztük végig, a születés nem volt egyáltalán könnyű - de a közös élmény még inkább összekovácsolt minket!

Anno semmi bordásfal, labda, egyebek - viszont nekem most nagyon bejött a labda, tényleg jó volt!

Igen, a nyomás lefele (popsit nem felemelve!!!) nagyon fontos!

Remélem, Neked is szép élmény lesz a 3. babó érkezése! :)

Imadom ezt a cikket!!!

Koszonom!:-)))

Mindent szepen es egyszeruen megfogalmaztal.

Jó a cikk, tetszett.

Nekem elfolyt a magzatvizem és akkor, ott a wc-n távozott a nyákdugó is. Még lefeküdtem, de aludni már nem tudtam. Jöttek a fájások, először gyengébbek, aztán reggel már erősebbek. Egy nagy labdán ülve neteztem - milyen jó :) és néhány óra múlva irány a kórház. Össz-vissz 6 óra alatt a víz elfolyásától számítva megszületett a kisfiam. Első baba. Jósló fájásom sosem volt, a 36. héten szültem. 3360g és 50cm volt.

Csak ennyi: a szülés jöhet ilyen hirtelen, spontán is. Egy a lényeg, nem kell bepánikolni, készülni kell rá előtte és nem kell félni.

A FÁJÁS A BARÁTUNK! Én ezt mondogattam végig, mert ez visz közelebb a nagy találkozáshoz.

Amúgy most várom a másodikat :)

A cikk írójának pedig a legjobbakat a harmadik babához, reméljük ez a szülés is szép és sikeres lesz!

nekem a szülés előtt pár héttel már nyitva volt a méhszáj.egy héttel szülés előtt már 2-3 ujjnyira(valószínű a nyákdugó a vizsgálat alatt elment-mert 1 napig véreztem de a szülés nem indult be és fájás sem volt)-és hetekkel előtte voltak jósló fájások-mindig hajnalban.amit én egy elég erős derékfájásnak éreztem és mindig felkeltem sétálgatni.aztán egy hét múlva este elfolyt a magzatvíz egy része-hívtuk a szülésznőt,elmondtam hogy a víz tiszta volt fájás semmi-azt mondta ne siessünk, készülődjünk össze és menjünk be a klinikára.be is mentünk.a vizsgálatnál elment a többi magzatvíz-illetve leengedte a dokinőm-bent tartotta a kezét és elfolyt.fájások nem igazán voltak-enyhe mensis görcsök, nem rendszeres-de vártak 3 órát hátha beindulnak.addig sétáltam meg beszélgettem a párommal.utána kaptam oxitocint-és attól kezdve rendszeresen jöttek a fájások-közben vizsgáltak-és kézzel tágítottak-ebbe belementem, mert viselhető volt.az oxitocint és szépen fokozatosan emelték az adagot.egy ideig jó volt-vártuk a fájásokat néztük meddig tart a szünetekben beszélgettünk. a szülésznő meg a doki magunkra hagytak a párommal-ő adogatta a homeós bogyókat, törölgetett mert volt tágulási vérzésem.a baba szívhangját csak rövid ideig nézték meg volt kézi szívhallatójuk-így nem kellett feküdnöm az infúzió is gurulós állványon volt. de csak egy ideig tudtam állni vagy ülni mert a combomból minden erő elszállt-de a szülésznő felültetett, meg sokszor mondta hogy pisiljek mert a hólyag a baba útjában van.illetve egyik oldalamra kellett fordulnom hogy a baba be tudjon fordulni a szülőcsatornába.

a végén már nagyon összemosódtak a fájdalmak, nem volt szünet.és volt egy pillanat mikor úgy éreztem magától kirepül a gyerek és csavarodott a hasamban-nah akkor szóltam hogy jön a baba-így mindenki bejött és akkor átalakították az ágyat szülőszékfélébe kengyellel. a szülésznő vezette le a szülés a dokinő a hátam támasztotta.az volt a furcsa hogy akkora semmi fájdalmat nem éreztem-és nem is emlékszem rá-mikor kibújt a feje akkor sem éreztem fájdalmat(így a gátmetszést észre sem vettem).megfoghattam a kicsi fejét-pár nyomásra meglett.a végén nagyon csikis érzés volt ahogy a köldök zsínór is kijött.nemsokára a lepény is megszületett, megmutatták.nekem a végén a varrás is csiklandós maradt-szóval sírás helyett nevettünk a végén-nemcsak ezért nekem nem könnyek szöktek a szemembe hanem nagyon sokáig csak mosolyogtunk egymásra meg a babára is.

Én elég ritka eset vagyok, mert semmit nem éreztem. Elmentem (gyalog, fél óra) 38 hetesen a szokásos vizsgálatra és bő 3 ujjnyira nyitva voltam. Felküldtek a szülőszobára. Burkot repesztettek, oxytocint kaptam, így nagyjából sejtettem, hogy mikor van fájás. Tolófájásoknál doki szólt, hogy mikor nyomjak.

Így utólag sajnálom, hogy tulajdonképp siettettek a repesztéssel, az oxytocinnal is. Csak azt éreztem, hogy nem akarom, de nem tudtam mit és hogyan ellentmondani. Oxytocin állítólag azért, hogy érezzem a fájást (minek?), burokrepesztés, hogy lássák tiszta-e a víz.

Mivel nem éreztem a fájásokat, a legnagyobb bajom a hülye kengyelvolt, a csípőmnél tényleg fájt, tök természetellenes póz, pláne szüléshez. Azt nem értem miért mindenki a borotválásról sopánkodik, nekem sokkal egyszerűbb volt, hogy megcsinálták, minthogy én bajlódjam (amúgy sem "készültem" akkorra). Végig ott nyúlkálnak, ehhez a borotválás csak a szoktatás.

Köszönöm a hasznos tanácsokat. Kérem, akinek van még olyan, amit nem mertek megkérdezni, de megtapasztalták, az írja le, mert nagyon sokat segít, nagyon fontos!

Bár messze még a szülés (kb 1,5-2 év), de már hónapok óta a témán lógok.

Mégegyszer köszönöm az infókat!

sziasztok!

nekem szerencsém volt-a dokinőm az nagyon rendes volt mindent elmondott és nyugtatott végig.

a párom is bejött a szülőszobára-amit magamon észrevettem-hogy nagyon nyugodt voltam és nem gondoltam arra hogy baja lesz a babának vagy komplikáció lesz.próbáltam hallgatni a szülésznőre-labdára ültem álltam fordultam amerre mondta.a párom is teljesen nyugodt volt, segített amire csak megkérték.szóval az is nagyon lényeges hogy nyugodt maradjon az ember-tudjon befelé a fájásokra figyelni.

Nagyon klassz cikk, egyetlen mondattal nem értek egyet, azzal, hogy a kórházban minden megy a maga útján.

Menne, ha hagynák. Az első gyerekemmel még szerencsém volt, de csak azért, mert a szülésznő nem nézett rám, legalábbis elég ritkán és mikor már nagyon fájt és szóltam, kiderült, hogy teljesen nyitott a méhszáj, ahogy meg jött a doki, már nyomhattam is. A szülés után azt mondta a szülésznő, miközben a papíromat nézegette, hogy hát ő nem is gondolta volna, mert bár elég sűrűek voltak a fájásaim, de nem elég intenzívek...

A második gyerekemnél ugyan végig mellettem volt a szülésznő, de mikor a fájdalmakra panaszkodtam, csak ránézett a fájáserősségmérőre és közölte, hogy óóóó, ez még nem az a fájás. Ezt megtette minimum háromszor. Megjegyzem, a burok még nem repedt meg, ő azt várta és bíztatott, ha megreped a magzatburok, majd jól beindulnak a fájások. Köszi... Nekem akkor már összefüggő fájásaim voltak, de mivel a fájáserősségmérő alig kezdődő szülésre utaló számokat mutatott, nem vett komolyan (pedig mikor bementünk a kórházba, elmondta, hogy neki nem is kell a műszer, ő már a kismama arcáról, reakcióiból tudja, hol tart a szülés).

Mikor szóltam, hogy már pisilni-kakilni kell egyszerre (az előző szülésből azért már tudtam, hogy itt már eléggé a végén vagyunk), ismét ránézett a műszerre és már nem is szólt semmit. Két perc múlva elpattant a burok, a gyerek pedig szinte "kirepült" belőlem.

Szóval mennének a dolgok a maguk útján, ha hagynák őket. De sajnos a kismamának a fájdalmai ellenére is erősnek kell lennie annyira, hogy ez ne történhessen meg vele. Talán ha én is nyomatékosabb lettem volna...

szia

Nagyon jó az írásod.Én természetes úton szültem és nem bántam meg,mert igaz,hogy a fájdalmakra nem emlékszem,de nagyon kimerítő volt.Én kb 7 órát feküdtem a szülő asztalon,előtte meg a párommal sétáltam és csak mentem egyfolytába.A nővérek szóltak rám,hogy ne menjek ilyen tempóba mert még kipottyan a baba.Különben sem vagyok nagy fekvő tipus,úgyhogy inkább csak járkáltam.Aztán bent kaptam egy epidurálist és pihiztem aztán jöttek a tolófájások és nyomtam.Aztán kibújt az én kis hercegnőm,bár inkább miatta feküdtem sokat,mert a kicsi fejecskéjét nem akarta kidugni,mindig vissza csúszott és nem használt semmi.De megérte a fáradozást mert amikor rámtették minden megszünt körülöttem.

sziasztok!

Hát hogy mit engednek és mit nem az egy dolog, de hogy mi történik, az már egy másik :)

Én a második babám születésénél önkéntelenül is "ordítottam" minden egyes tolófájásnál, mert csak így nem éreztem annyira, hogy fáj. (4280gr lett és 3,5 óra alatt kibújt)

Nem szólt rám senki, úgy volt jó nekem és kész :)

Persze nem úgy, mint a filmekben, azon én is mindig jót mulatok. Azért egy szülés nem olyan, nagyon nem :)

Szia!

Nagyon jó volt ezeket olvasni, szerintem hasznos tippeket adtál, nekem legalábbis biztosan:) Bár még kicsit sem vagyok terhes, sőt valszeg még vagy 2 évig nem is leszek, úgyhogy remélem nem felejtem el ezeket a tanácsokat!! Biztos nagyon szép szülésed lesz és kívánok sok egészséget és boldogságot az új babához!