Szomorú vagyok és nagyon magányos. Senkim sincs csak a kiskutyám. (beszélgetés)

Akkor mégse vagy magányos. Ő legalább mindig őszinte, feltétel nélkül szeret téged.

♥️♥️♥️🫂🫂

Teljesen megértem az elkeseredésed. Az én férjem február 15-én volt 3 éve,hogy tőlem 70km-re egy Szociális otthonban él. Nekem is lett agy kiskutyám egy törpe spicc.Epilepsziás vagyok és 3 éve hol itt-hol ott találom magam a kertben,vagy a lakás bár melyik ponthán. Szinte mindig arra térek magamhoz,hogy a kiskutyám nyalogat addig,még ki nem jövök a rohamból.Mióta a férjem távol van tőlem,a rohamaim megszaporodtak. Legutoljára november 15-én a kórház intenzív osztályán tértem magamhoz. Utolsó emlékem az volt,hogy néztem a tévét.A keresztlányomnak tűnt fel,hogy hiába hív nem veszem fel. Eljött és megtalált a fürdőszobában,saját vérembe fagyva. A mentőben és az intenzíven is leállt a légzésem. Intubáltak,így életben maradtam,de nem örültem neki. Számomra ez már nem élet. A férjem távol, a fiaim is messze élnek tőlem. A kiskutyám tartja bennem a lelket,mert szüksége van rám. Ráadásul a kórházba kerülésemkor elveszettt a felső műfogsorom. Sem a mentősök sem az intenzív osztályon dolgozók nem találták meg. Pénzem nincs másikat csináltani,mert 100.000ft csak a felső fogsor.Egy jóindulatú fogtechnikus,aki már nem dolgozik,tudott adni egy alsó fogsort,ami ha nem is tökéletes,de azért jobb,mint a semmi.Nagyon nehéz így,mert 35 éve van műfogsorom,mivel egy ikerterhességem 6 hónap alatt az összes fogamat tönkretette. A gyerekeket elvetéltem, a fogaimat fél év alatt mind kihúzták. 1990 óta műfogsorom van.Bár milyen fogsort ( felsőt ) elfogadnék,valamennyit tudnék is fizetni érte,de ez nem olyan,mint egy cipő,hogy mindegy milyen.Nem tudok rendesen beszélni,enni, és kifejezetten ijesztő vagyok így. Most még elmegym,mert maszkban járok,de ez nem opció hosszú távra. Tudom,hogy furcsa és elég gusztustalan kérés,de tudna valaki egy nem használandó felső műfogsort ajánlani? A magány mellett még a szégyennel is bírkózom,mert már nem egy gyerek ijedt meg tőlem.

De van 2 lábú cicusod. Igaz nem kutya, de saját választás. :)

Van kedved megosztani, mitől érzed magad magányosnak?

Együtt érzek veled Hansika.

Sajnálom, hogy így érzed magad, de a kutyások általában könnyen szóba elegyednek egymással! Egy kutyasétáltatás során rengeteg lehetőség adódik új emberekkel találkozni. Amennyiben nyitott vagy, lehet, hogy a kis négylábúd lesz az, aki segít új barátokat szerezni. Még akár itt is,akár itt is.

Vegyél magadhoz még egy (két) kiskutyát! Garantáltan nem fogsz unatkozni. 😀

A szomszéd néni is a kutyusával él, néha szívderítő hallgatni, ahogy megbeszéli vele a dolgokat. A kis vakarcs meg néha vakkant, mintha értené. Nem magányosak, inkább derűs a mami mindig.

Nekem kiskutyäm sincs...

Éppen elég. Nem vitatkozik, bármit elmondhatsz neki és mindig érezheted a szeretetét.

Akkor már nem is vagy magányos.

Akkor van mindened:-)

A vallomás: "Szomorú vagyok és nagyon magányos. Senkim sincs, csak a kiskutyám."