Sziasztok!Nem tudja valaki, hogy mit jelent, ha nagypapámmal álmodtam, aki 4hónapja halott? (tudásbázis)

Nektek is minden jót. Mi is nemsokára alszunk.

Hát akkor jártunk hasonló cipőben mindketten!Na nekem mennem kell,mert kisfiam igényel,nagyon fáradt altatnom kell!Minden jót nektek vigyázz a kisfiadra!Szia!

Az én fiamnak is tüdőgyulladása volt, őt is rátették lélegeztetőre. Nem is akarok visszagondolni rá. Azóta is félek, hogy visszakerülünk. Most viszont elég jó kedve van, most láza sincs.

Én ugyanigy voltam!Akárhányszor bent voltunk sirtam mindig!Mondjuk nekem lehet,hogy arra visszavezethető a pánikolás,hogy tüdőgyull-al adták haza lányaimat mikor megszülettek és ugye visszakerültek a gyerekosztályra és a gyerekorvos azt mondta szó szerint,hogy a Kriszti lányom ha felküldik Pestre lélegeztetőre akkor sem biztos hogy életben marad:(De szerencsére átjutott rajta és nem kellett Pestre vinni!Ma már egészséges nagylány!

Nem lehetett könnyű. Mi is voltunk most kórházban egy hétig. Azt hittem megőrülök. Éjjel nappal sírtam. El sem mozdultam a gyermekem ágya mellől. Legalább hat cső lógott ki belőle. Szegénykém nagyon rosszul tűrte.

Nekem is 5-kor jön haza párom és az én vágyam is az,hogy kettesbe legyünk de erre még várnunk kell pár évet!

Igen tapasztalt valamennyire!Ja és nekünk sajnos elég sokszor hétvégére jött-jön a betegség,hogy 2napig idegeskedjek!Mikor a lányok kicsik voltak rohantam velük föl a kórházba ha hvégére betegedtek meg és sajnos sokszor bent tartottak pár napra!

Segítségem nekem sincs. Teljesen egyedül vagyok. A férjem állandóan dolgozik, hét után ér haza minden nap. Pedig néha úgy szeretnék vele kettesben lenni, ez az én nagy vágyam, de ez majd csak akkora marad, ha a gyerekek már nagyok lesznek, mert jövőre szeretnénk még egy babát.

Szóval köszönöm, hogy válaszoltál. Nekem ez nagyon fontos, mert állandóan tiszta ideg vagyok emiatt. Kérdezni nem tudok senkit, meg már amúgy is elegem van az okos tanácsokból. Te meg gondolom már tapasztalt vagy. Péntekre már bejelentkeztem az orvoshoz.

Sajnos én átéltem gyerekként ezt!Még kórházban is voltam párszor emiatt étrendet változtattak akkor sem tudtam kakilni és végül maradt a beöntés!Anyunak venni kellett beöntő készüléket és ha nem tudtam alkotni jött az!:(Amúgy sajnos nekem egyáltalán semmi segitségem nincs!!!!

Nálam ugyanez van. Ha reggel úgy kel, hogy köhög én már tiszta ideg vagyok. Aztán fogom a homlokát. Ha pedig folyik az orra, az már biztos azt jelenti, hogy beteg lesz.

Én is aggódós vagyok,de szerintem egy igazi anyuka ilyen!!!:)Nekem doktornő mondta,hogy ez 5-6éves korig igy lesz és igaza volt!Remélem Domi nem ilyen lesz,mert ha elkezd valamelyik köhögni vagy folyik az orra én már totál ideg vagyok!!!

Örülj neki, hogy elkerült benneteket, kívánom, hogy sose tudjátok meg milyen. Mi nagyon szenvedünk a kaki miatt. Arra meg nem tudom rávenni, hogy üljön a bilire. Egyszerűen nem akar.

Akkor szerinted ez normális? Lehet, hogy én túlzom el, de én nagyon aggódós vagyok és állandóan pánikolok. Nem is értem, hogy némely anyuka hogy tud az óvoda mellett dolgozni, nyilván van segítségük, de komolyan mondom, hogy segítség nélkül az ember meg van lőve. Még a házból sem tudom kitenni a lábam.

Hugom kislánya 21hónapos ő ilyen,sajnos őt is kúpozza a hugom,ha a 3-4napig nincs kaki,szegény nagyon sir ha kakil fáj neki nem tudom mitől lehet szerencsére ez elkerült minket,pedig én is ilyen voltam még 7-8évesen is anyukám beöntéseket adott otthon nem valami kellemes volt!

Nekem az iker lányaim voltak ilyen betegesek!A doktornőnk mondta,hohy 5-6éves korukra kinövik,és tényleg lekopoghatom kevesebbet betegek mostanában!Félek én is,hogy ha Dominik is fog majd járni oviba kezdődik majd minden előről!Nagyfiam nagyon keveset volt beteg szerencsére!

A kakiról jut eszembe, hogy azzal is állandóan bajunk van. Szegénykém állandóan csak nyom és nem jön neki. Már székletlazítót szedünk, de az sem segít. Ha már négy napig nincs semmi, akkor muszáj vagyok kúpozni. Én már annyira aggódom, hogy folyton sírok, mert nem tudom, hogy mit rontottam el.

Szóval az a problémám, hogy a kisfiam két és fél éves és állandóan beteg. Mindig ideges vagyok, mert már tehetetlennek érzem magam. Legalább kéthetente orvoshoz járunk, de ez a minimum. Volt olyan is, hogy minden nap mentünk. Október óta jár óvodába, de úgy , hogy három napot megy, aztán két hetet itthon van. Múlt héten vittük megint szerdától, előtte négy hetet itthon volt. Tegnap este megint belázasodott 39 fokos láza volt. Ma reggel is még volt láza. Most megint itthon van. Nem tudom mit csináljak, már nagyon kivagyok emiatt, teljesen megőrülök az aggodalomtól. Normális ez, hogy ennyit beteg egy kisgyerek?

Pár percig nem leszek,törpém bekakilt tisztába rakom!

Persze kérdezz nyugodtan,ha tudok segitek!

Az biztos,hogy sok idő kell a feldolgozáshoz,nekem is és neki meg még jobban,mert ő élt vele 50 évig jóban rosszban!Rossz ez mindenkinek sajnos!:(Most beszéltem hugommal telefonon,mondtam neki is az álmomat és állitólag neki azt monta valaki,hogy nem tudjuk elengedni amiért váratlanul elment azért álmodunk vele,meg,hogy mikor vele álmodunk itt van nálunk a lelke!Na mindegy de azért jó volt őt megölelni álmomban!!!

Kérdezhetek tőled valamit, mint tapasztalt anyukától? Tudom, hogy most nem erről van szó és nem sértődöm meg, ha most nem akarsz másról beszélni. De négy gyereked van és talán meg tudsz nyugtatni.

Idő kell neki és főleg az, hogy mellette legyetek. Kell neki a támogatás. És főleg türelem, de ezt kihangsúlyozom. Türelem az a legfontosabb. Ezt nem kapta meg a nagymamám a gyermekeitől.

A mamám biztos,hogy már nem fog senkivel sem összejönni,mert már 72éves 50évet éltek papával együtt és mindig mondja neki soha nem kell már más!Csak félek nehogy hamar papa után menjen!!!

Biztos nehéz neki, de jó, hogy megértitek őt. Nálunk az volt a baj, hogy mamát senki sem értette meg. Anyukám testvére kijelentette, hogy ő nem társalkodó nő, hogy mamámmal beszélgessen, anyukám meg 300 km-re lakik tőle, de szerintem egy idő után ő is megunta volna. Aztán 3 év után mamám megismerkedett egy bácsival, akivel azóta összeköltözött. Hozzá kell tennem, hogy egy nagyon aranyos bácsiról van szó, imádom őt. És ami a legfontosabb, hogy imádja mamámat. Azóta mama jobban van, viszont keresztanyám és a családja nem szól hozzá és haragszanak rá. Nem értem, hogy miért. Az a baj, hogy mama végre boldog?

Nem igazán jól,mindig mondja,hogy inkább ő feküdne ott a papa helyett,meg jó lenne ha már ő is odafeküdne mellé!Mondta azt is,hogy egy jó párszor esténként az is megfordult a fejében,hogy kimegy a temetőbe és kikaparja papámat!Mondtuk neki,hogy sajnos azzal nem hozná őt vissza csak magának ártana vele!Rossz neki egyedül!!!Meg azóta idegesebb,gyerekeket sem birja sokáig idegileg!De megértem őt!!

És hogy van a nagymamád? Az enyém depressziós lett. És azóta az egész család felborult. Anyukám és a testvére szinte már nem is beszélnek. Szóval minden a feje tetejére állt.

Nekem azzal h meghalt Mamám megváltozott egy csomó minden.Anyum elköltözött papámhoz,egyedül maradtam a lakásba.Nem voltam rá felkészülve.

Hát nem is nagyon ünnepeltünk!Gyerekek megkapták az ajándékokat ennyi volt,mert a nagymamámat elhoztuk szentestére ne legyen egyedül!

A youtube-n fent van a zene,ott szoktam megnézni!Igen 4 van!:-)Imádta őket is a papám meg a 3 nagyobb gyerkőcöm is őt!Köszi!