Szerintetek én fújom fel a dolgot vagy jogosan vagyok kiakadva? (beszélgetős fórum)
Mindenképpen jogos!
A döntés viszont a te kezedben áll. Egy embert nagyon nehéz ( nem is kell ) megváltoztatni. Amennyiben, neked nem megfelelő a viselkedése, engedd el lélekben is, ne csak fizikailag.
Biztosan nagyon nehéz, hiszen az ideális állapot nem ez lenne, és , úgy gondolom kötődsz hozzá érzelmileg ( nem csak a lányod által )különben nem jött volna létre ez a fórum, gondolom én..., nem tudom hisz nem ismerlek....
Mérlegelni kell. Élet csak egy van, és van egy mindenbizonnyal gyönyörű lányod, ez mindenképpen el kell , hogy söpörje minden rossz gondolatod és élményed. Sok sikert!
Ugy értettem,hogy kettőjük közül. (apuka,anyuka)
Egyébként természetesen a gyerek sínyli meg.
Bocs, ha beleugatok... Mindig szomorú vagyok, ha ilyet olvasok.Én 16 évesen mentem férjhez, 18 éves se voltam, mikor anya lettem, Párom alig múlt 20.Mondhatni gyerekek voltunk. Most visszanézve, a 30 együtt töltött év alatt csináltunk dolgokat jól-rosszul, de mindig FELELŐSSÉGGEL vállaltunk gyermeket-nem keveset.
Nagyon fontos, hogy a gyermek tudja, ha majd eszmél mi a helyzet.....az ilyen azt sem tudom mi lesz című fél állapotok mindennél többet ártanak a kis lelkének!!!!A gyermeknek legfontosabb a stabilitás!!!!
Annál az is jobb, ha szétmentek.Az én legnagyobb fiam sajnos elvált. Mikor a volt menyem terhes lett úgy gondolták, hogy a gyerek miatt megpróbálnak együtt élni. Nem sikerült elváltak,de a kisgyerek tudja, hogy Apa megy kéthetente hét végére elhozza. Utána megy haza Anyához. Hét közben pedig beszélnek telefonon, ha úgy adódik az apja beugrik és haza viszi az oviból. Nincs zűr a kis életében...
És ha Te bevállaltad a kicsit akkor csak Őt nézhetitek első sorban..
Mindíg a gyerek húzza a rövidebbet!!!!!!
Neki mindkét szülőjére szüksége van.
Egyébként meg a gyermekvállalás KÉT felnőtt - érett emberen kell, hogy múljon.
Ez tény, le kell ülni, megbeszélni.
De apuka tettei alapján eléggé gáz...persze az éremnek két oldala van.
Igen, anyuka aggódott, apuka nem. Miért mást kell megkérnie anyukának, hogy vigyék el őket a kórházba, mikor ott az apuka. CSak ő épp tesz rá magasról, inkább bulizgat.
Már ott is látszik, hogy mennyire nem érdekli a saját gyereke, hogy még csak nem is telefonált érdeklődve sem este, sem másnap reggel, hogy hogy is van a pici.
Én is pont igy gondolom, de eddig sem lett volna szabad eljutni.
Ezért kell tisztázni, de nekik kettőjüknek és nem nekünk.
elhiheted, hogy én sem 45 évesen láttam meg a napvilágot.. Az első fiam születésekor nem voltam 19 éves.
Azért mert egyedül neveled, még nem jelenti azt, hogy felnőttél a szülői szerepre. Én is értetlen voltam rá.
A fiatalembernem felróhatod, hogy nem vitt el benneteket az orvoshoz, de a gyógyítás az anya feladata. Ő ért hozzá a legjobban, hisz a gyerekkel is ő van egész nap. Nem éltek együtt, tehát az apa nem is fog úgy foglalkozni a gyerekkel, ahogy te azt szeretnéd.
Te leírtad a problémádat, amit ha ennyi idős lennék mit te, teljesen megértenék.
Ne sértésnek vedd a véleményt, hanem gondolkozz rajta, mi az amit te rosszul csinálsz, vagy mit kéne másképp tenned. egyikünk sem tökéletes:)
Egyébként csak annyi infót adtál a párodról, hogy állandóan a haverjaival lóg. Nem tudjuk, hogy tanul, vagy dolgozik..
Szerintem ha az anyuka megkéri az apát, hogy vigye el a picit a kórházba, mert beteg, akkor kutya kötelessége lenne az apának rohanni és minden más programot hátra hagyni és a gyerekét elvinni.
Hogy tud nyugodtan bulizgatni, miközben a gyerekéről annyit tud, hogy beteg, kórházba kell vinni?!Tisztán látszik, hogy az apuka nem igazán felelősségteljes gondolkodással bír.
Most idézlek "...én tudom mit várok el egy férfitól, egy apától és ő ennek nem felel meg..."
nos, itt az ideje, hogy VELE is megbeszéld. Az nagyon kevés, ha csak TE tudod, s talán azt is elmondhatod Neki, hogy mennyi mindent kapott a kislányotok a barátnődtől.
Mondom.... BESZÉLGETNI KÉNE .... és nem haragosnak, sértődöttnek lenni.
Hát tudod, nem könnyű Neked sem azt látom. De véleményem szerint nem igazán állsz jól a dolgokhoz.
Először magaddal kéne tisztában lenni, hogy mit is akarsz.
Én úgy látom, most sértődött vagy, mert nem volt veletek mikor szükség lett volna rá.
De hát egyébként Neked jó igy. Mert ha nem lenne az már rég léptél volna.
Ő haverozik ---- a szemére veted.
Te a barátnődnél vagy ----- ugyanaz pepitában!!!!
Szerintem egál a dolog, csak Te arra fogod, hogy a gyerekek elvannak jól. Nos, egy ekkora gyereknek szerintem elsősorban a szüleire van szüksége.
Különben meg azt hiszem egyszerűbb lenne leülni kettőtöknek és megbeszélni, hogy tulajdonképpen mit is vártok el egymástól.
Mert ebben egyetlen kivüláló sem tud igazán tanácsot adni.
Tudod mit? azt érzem, hogy ezzel a fórumcimmel a magad igazát akartad erősíteni, de ez a dolog kettőtök között nem olyan, amit egy fórumon lehet megoldani.
A házasság nem azonos a rabsággal. Mindenki belerak valamit: családot, rokonokat, barátokat haverokat.
A két embernek közösen kell megtalálni az egyensúlyt.
Nem azért házasodunk, hogy a másiknak rabszolgái legyünk, vagy alárendelt szerepet játszunk.
Amikor megismerkedtetek, te tudtad, hogy vannak a haverok. Amikor szeretünk valakit nem azt nézzük, hogy magunknak mi a jó, azon igyekszünk, hogy a másiknak jó legyen.
Mindkettőtöknek fel kell nőni a szülői szerephez.
"ja és azt mondta azok után, hogy mi ennyit vagyunk a barátnőmnél, nem szólhatok semmit a haverozásaira. . . szerintem a 2 nem ugyanaz"
Miért nem?