Szerintetek a munkáltatók kerülik a 30-33 éves nőket? (beszélgetés)

Van egy kérdésem a vállalkozónkhoz.

Ha a dolgozód táppénzen van, az neked kerül-e valamibe a 15 nap fizetésén túl?

ezt ugye nem te írtad?

amúgy az ötödik bekezdés nem álom: mi így éltünk a barátommal, sőt, az egyik barátnőm is, akinek a férje otthon volt a gyerekükkel. nem olyan irreális elképzelés ez, csak a megfelelő partner kell hozzá.

A férfi és a nő kicsit másképpen gondolkodik az agykutatók és viselkedéskutatók szerint. Ez kihatással van arra is, hogy milyen döntéseket hoznak. A férfiagy például sokkal gyorsabban, logikusabban, csak a tényeket figyelembe véve dönt, míg a nők sokszor olyan szempontokat is érvényesítenek, amelyeket általában még nevesíteni se tudnak, és egyszerűen női megérzésnek hívják. Éppen ezért egy nő fejében a döntés lassabban születik meg. És nem mindig tűnik első pillanatban helyesnek, hiszen egy komoly döntés meghozatalánál nem érv az, hogy „valahogy így éreztem jónak”.

A nők figyelembe veszik az érzelmi hátteret, a munkatársak közötti viszonyokat, így például egy jutalmazás esetében nem mondhatják azt, hogy csak a teljesítményt díjazták. Vagy egy szerződéskötésnél is hallgatnak a belső hangjukra, és ismét csak nem biztos, hogy logikusan indokolni tudják választásukat.

A kutatások szerint azonban a nők – ha van idejük a döntést megérlelni –, sokkal jobban határoznak, az esetek nagyobb százalékában helyes az ő döntésük, mint a férfiak puszta logikai alapon meghozott ítélete. Így az tűnne a leghelyesebbnek, ha azokba a pozíciókba kerülnének a férfiak, ahol állandóan gyorsan kell határozni, míg más posztokra inkább női vezetőket kellene ültetni. Mindenki így járna a legjobban.

Érdekes, hogy a banki szférában, ahol a rossz döntéseket hozó vezető egy nap alatt elveszítheti a munkáját, elvégre milliókról, milliárdokról döntenek, kétféle munkaerő létezik: az egyik az elemző, logikus, a másik az ösztöneire hallgató. Nem lehet eldönteni, melyik a sikeresebb – egyformán azok. Ám hogy nő vagy férfi az illető, az nem számít, vannak logikus nők és ösztönös férfiak is szép számmal. Vagyis csak általánosságban igaz, hogy a férfiak a gyors döntéshozók, a nők pedig a lassabbak, érzelmileg befolyásoltabbak.

Mégis azt állítják a férfivezetők mellett érvelők, hogy például a nők stressztűrő képessége alacsonyabb, ezért nem valóak főnöki székbe. Pedig ez inkább személyfüggő tulajdonság, a nemeknek nem sok köze van hozzá.

Egy másik érv, hogy a nőknek a családjukkal is kell foglalkozniuk, így nem marad elég energiájuk a felelősségteljes munkákra. Ez igaz is, hiszen ha a nő gyermek szül, akkor otthon a helye néhány évig, mert azért mégiscsak a legfontosabb a gyerek. Ám ezt az időszakot leszámítva, miért ne lehetne úgy beosztani a családi munkákat, hogy a nő tudjon a munkájára koncentrálni? De szép álom: egy izgalmas munkával töltött nap után a nő hazamegy a szépen kitakarított lakásba, ahol meleg vacsora várja, ruhái mosva-vasalva a szekrényben, játszik a gyerekekkel, beszélget velük, majd vesz egy forró fürdőt, megnézi kedvenc műsorát a tévében vagy olvasgat…

A harmadik érv a női vezetők ellen, hogy akik ilyen posztokra törnek, azok mind kőkemény, szigorú, hatalomvágyó, másokat letipró nőszemélyek. Bizonyos szempontból ez így is van, hiszen a főnöki székért folyó versenyben csak az a nő maradhat talpon, aki meg tudja mutatni, van ő olyan kemény legény, mint a hímneműek.

Így éppen azok a nők nem kerülnek sokszor vezető pozícióba, akik valóban alkalmasak lennének rá, hiszen empátiájukkal, szakmai tudásukkal és tapasztalatukkal tökéletes főnökök lennének, ám a kakasviadalba nem óhajtanak beszállni. Pedig tényleg belőlük válnának a jó vezetők: ők nem hatalmat akarnak, hanem jó munkát és jó munkahelyet maguk és kollégáik számára.

Ez munkáltató függő...

Én 2 gyerkőccel most váltottam munkát,és nagyon kedvesek és megértők voltak,persze én se úgy mentem,hogy ettől-eddig vagyok és aztán futok haza.

Kompromisszumokat kell kötni.

Sőt én azt is bevallottam,hogy örökölt csontvelő rákot diagnosztizáltak nálam,és nagyjából 3tiszta évet adnak nekem,aztán szép lassan leköszönhetek...vagy fel is gyógyulhatok...és addig sok sok vizsgálaton megyek keresztül.

És még így sem küldtek el balfenéken.

Persze tudom,hogy 100ból 1 max 2 cég ilyen toleráns. Mázli kell itthon mindenhez!!

Még annyit, talán előttem is leírták már, a vállalkozó magányos életmódjából adódóan, és mivel nem kell alkalmazkodnia más emberhez(főnök) a megélhetése miatt, eléggé antiszociálissá, önteltté, esetenként agresszívvé tud válni.

Nem biztos, hogy a társadalom szempontjából erre a fajta önző embertípusra szükség van. De ők is itt vannak, persze, és szükségük lenne önigazolásra, hogy az életmódjuk helyes, de ezt nem azoktól kellene várniuk, akik épp ellentétes életmódot élnek.

Vállakozóként alkalmazottat tényleg csak sírva lehet fenntartani, mert az ilyen egyéni vállalkozások csak egy embert tudnak eltartani, ilyen az adórendszer.

Ahhoz már jó helyen kellene lennie az üzletnek, napi 10 órában nyitvatartani, és nagy ügyfélforgalommal rendelkezni, alkalmazottal, reklámmal, színvonallal(berendezés, felhasznált anyagog)stb.

Szóval, ahhoz, hogy menjen egy vállalkozás, először pénzt kell tolni bele, de ilyen smucig hozzáállással, mint masszőr, ez nem fog menni.

Hát ezért tart ahol tart. Ő dolga, ő nézete, hangoztatni is lehet, egyetérteni viszont nem tudok vele.

Igen, ha például az ingatlanüzemeltetést nézzük, egy alkalmazott elkezel mondjuk 3 nagy ingatlant, amiből a bevétel lehet akár 1,5 millió forint is.

A fizetése kb 150.000 Ft, vagy legyen 200.000. Marad a munkáltatónál 1,3 millió forint, amiből adózik. Az áramot, stb ne ebből vonjuk le, mert további alkalmazottak további ingatlanokat kezelnek, így az iroda fenntartási költsége minimális ehhez képest, és még az adóból is sokmindent le lehet írni.

Avagy, nem hiszem, hogy azt az első 15 napot nehéz lenne kifizetnie a haszonból munkáltatónak.

Azt elhiszem, hogy fáj, mert minden fillér fáj, ami a zsebből kikerül.

Ez alapján nem lehet általánosítani persze, de pl. egy szupermarket is rengeteg hasznot termel,

és a pénztárosok éhbérért dolgoznak.

Szóval mindent nagyban kell nézni.

Ha egy egyéni vállakozó meg em tudja a 15 napot a haszonból bőven kifizetni, akkor, már elnézést, de elb*szott egy vállalkozó lehet, és valszeg alkalmazottnak kellene lennie valahol.

Igazad van, de nem lehet általánosítani.

Az megint más kérdés, hogy aki mondjuk terhes, és szeretne munkát, az nyilván úgy van vele, hogy amíg tud/orvos engedi, dolgozik, aztán nem, és hogy a fenébe ne úgy lenne vele, hogy csak x nap... :) Menne babázni :)

És a munkaadó akkor is csak a 15 napot kell, hogy fizesse, és szerintem (!!!) sok anyukával, kismamával meg lehetne beszélni, hogy aki "csak így" megy dolgozni, az visszafizeti a 15 napot, vagy egy részét a munkaadónak. Szerintem.

De az is biztos, beláthatjuk, hogy a munkaerőn a munkaadó többszörösét keresi meg a 15 napnak, mert ha nem, akkor már rég veszteséges, csődbe ment vállakozásról van szó.

"okoskodás" nélkül mind a munkáltató, mind a munkavállaló részéről, és ezt a szitut a másikon verik le, mivel az államon nem tudják.

úgyhogy szerintem ebben a témában a gyerekes konra karrierista téma alapvetően zsákutca, mert nem ez a probléma.

Nézd, én csak kb 15 éve mozgok a versenyszférában, de rengetegszer tapasztaltam mindkét hozzáállást:

- a munkáltató részéről valóban a gyerekes anyákat vagy kapásból nem felvevő, vagy ha alkalmazó, akkor is alacsonyabbrendűnek tekintő munkáltatót

- a gyermekes anya részéről a "gyorsan állást találok, azt az x hónapot kibírom, amíg jön a baba", vagy a konkrétan fele hónapot hiányzó, de ha bent van, akkor is sóhajtozok-ha-valamit-dolgozni-kell hozzzállású munkavállalót

és úgy gondolom, ez a kettő folyamatosan gerjeszti egymást, ez valahol egy ördögi kör, és egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy az egyik fél a hibás, a másik meg az áldozat, mert ennél a kép jóval árnyaltabb; de alapból a kialalkult helyzetért mindkét fél vastagon sáros.

és azt is látni kell, hogy ezt a folyamatot több dolog indította be, ami a két féltől független: az elviselhetetlen adó- és járulékrendszer (legalábbis egy vállalkozás számára), a rettenetes átlagfizetések. tehát hogy képtelenség megélni "o

Sarkítás akart lenni. Akinél csupán könyvelési tétel, halmozottan hátrányos helyzetű a gyermeket vállaló munkaerő.

Mi lesz abból az országból, ahol nincs becsülete, tisztelete a gyermek/e/k/et vállaló,(nem a segélyre ácsingózókra gondolok!)felnevelő, taníttató édesanyának?

Ha így haladunk, egyre jobban örülök annak, hogy a fiam nem ebben az országban adózik.

Igen sajnos igazad van (mint látjuk is) van ilyen munkáltató is.

Remélhetőleg ő az utolsó :))

Én ebben biztos vagyok.

Ezt a mentalítást csak azok tűrik el, vagy úgy csinálnak mintha eltűrnék.

Semmi bajom nincs az ezotériával, bár tőlem távol áll, de azt gondolom, hogy mint munkaadó más elfoglaltságot kellene találnia Masszőrnek, hogy tényleg jó legyen azon a területen.

Gondolkodhat így egy munkaadó, de kifelé semmiképp sem propagálhatja!

Leírta volna, hogy van ilyen, elfogadjuk mert szembesültünk is vele nemegyszer....,

...és ott is a legnagyobb a gyermekhalandóság...

....meg minden más:korrupció,kizsákmányolás...

Lehet te jól ellenél ott:(

Nem azzal lenne a gond, hogy ffivagy, bár más szempont alapján gondolkodik egy ffi.

Merném vállalni az arcomat szemtől szembe:) mert itt nem érdekel a te arcod sem és másé sem...mindenki azt rak fel amit akar. Pl: Te egy ffi név, női kép.(de ez is a te dolgod, csak ellentmondó)

Nem ez számít hanem a gondolat amit itt képviselsz. Nem a fotódhoz szóltam hozzá hanem önmagad jellemzéséhez.(ezt is írtam)

Amúgy a véleményemet elmondtam.

Egy ember attól, hogy gyermeke van nem lesz kevesebb semmilyen szempontból mint az akinek nincs. Ennyi.

Pontosan erről van szó!

Kedves Masszőr próbál arra rávilágitani, hogy mi nők miért nem kellünk a munkáltatóknak, és közben bemutat nekünk egy nem túl szimpatikus munkáltatót, saját magát.

És igen, mi anyák csak ebből a szemszögből tudjuk nézni a történéseket és felháborit az ilyen hozzáállás.

Masszőr vállalkozó és úgy gondolja, hogy ő nem tartatja el a gyerekét senkivel, mert vállalkozó és jutalékos rendszerben dolgozik, ellenben velünk azaz sokakkal, akik fix fizetésért vagyunk munkavállalók. Szerinte a fix fizetéses munkavállaló nem dolgozik meg a pénzéért és ráadásul még szülni is szokott pusztán azért, hogy kiszúrjon a munkaadóval, és ha már megszült, akkor direkt otthon marad beteg gyerekével, vagy ha a gyerek nem beteg akkor saját magával. És mindezt azért csinálják a nők, hogy a munkáltatót tönkre tegyék.....