Szellemtörténetek (beszélgetés)
Az én véleményem szerint a tulaj csinált egy kis hírverést a kocsmájának.
A felvételek, meg olyan trükkel készülhettek, mint általában a horror filmekben a hasonló felvételek.
:D
Sőt ismerősök, be is árultak nagymamámnak:D
Pedig én lehet jobban féltem:)
Szerintem nincsenek botorkáló szellemek. Meg ijesztőek meg jók meg éjszaka csapkodók.
Azzal tudok azonosulni, hogy halálunk után a lelkünk egy másik testben keresi a további útját. Ha az előző életében lezáratlan kapcsolatai vannak, akkor megtalálja a módját, hogy újra találkozzanak. De testben, nem szellemként.
Igen, valószínű, hogy az a jelenség ő volt.
Ezen kívül soha nem volt szellem történetben részem, kivéve mikor gyerekként lepedőben a temetőben ijesztgettünk egy-két embert:)
Egy kolléganőm mesélte, hogy őt a nagymamája nagyon utálta. Négyen voltak unokák, egyedül őt nem szerette a nagymama, őrá nem is hagyott semmit. (Mondjuk nagy vagyonról nem volt szó :-)
A többiek jóvoltából egy szép nagy porcelán bögre neki is jutott, nagyon vigyázott rá, biztonságos helyen volt a polcon, a gyerekei is tudták, hogy ahhoz nem nyúlhatnak - különben is a konyhaszekrény legfelső polcán tartotta, jól látható helyen, több más szépséggel együtt.
Egyedül volt otthon, a szobában vasalt, amikor csörömpölést hallott: kiment megnézni mi történt és a nagyi bögréje ripityomra törve ott volt a konyhakövön. Semmi más nem esett le a polcról... Azonnal közölte a többiekkel, hogy itt a bizonyíték, nagyanyátok (!) engem annyira utált, hogy még holtában sem tűri hogy valami nekem jusson tőle! Jött és bosszúból elvitte!
Sokat beszélgettünk róla, nekem hihetetlennek tűnik...
Nem semmi!
Mit nem adnék,ha legalább így viszont látnám a szeretteimet. :)
Vannak olyan jelenségek, történések, amik az ember számára felfoghatatlanok.
A szellemekben viszont nem hiszek.
Az anyukám édesanyja akkor hunyt el, amikor anyukám 5 éves volt. Nem is nagyon fogta fel az egészet. Amikor én születtem, már volt egy nővérem, aki akkor 6 éves volt. Még csecsemő koromban esett meg a történet, hogy anyukám arra ébredt éjjel, hogy egy hideg kéz fogja az alsó lábszárát. Felült, ugyanis az édesanyja (aki akkor már 20 éve nem élt) ült az ágy végében. Anyukám megijedt, de az édesanyja azt mondta, ne féljen, ő csak eljött megnézni az unokáit.
Az eset után anyukám elmesélte a történést az édesapjának. Elmesélte neki, hogy milyen ruhában látta az édesanyját és milyen karóra volt rajta. Ekkor az édesapja elsírta magát, ugyanis pontosan ilyen öltözetben temették el az édesanyát, az én mamámat. Ez a történet a 80-as évekből való.
A 90-es években valamikor olyan is történt nálunk, hogy miután az apai nagypapám meghalt, nem oda temették, ahová ő szerette volna. (Az ok most nem lényeges.) Akkoriban szüleim nem voltak jó alvók, éjjel többször kimászkáltak pl. a konyhába. Történt, hogy sikerült nekik lebeszélni, hogy papámat majd mégiscsak átvitetik a kívánt temetőbe. Ezek után egyik éjjel anyukám kint ült a konyhában, valami újságot lapozgatott. Egyszer megjelent a másik széken a papám (az ő apósa), könyökölt a mosogató széléhez, mosolygott és így szólt: "Most újságot olvasol vagy beszélgetünk?" Majd nem sokkal ezután eltűnt. Szüleim szerint így köszönte meg, hogy intézkedtek az új sírhely ügyében.
Nem tudom, ezekre mi a magyarázat, mindenesetre én hiszek az ilyen dolgokban, a szellemekben is.
Nem lehetett,már csak azért sem mert 3 helyiséggel arrébb van a bejárati ajtó.
Nem az ajtó rázkódott,csak a kilincs.
Vagy a szemüvegem ha fürdök a nagy hajkefébe szoktam beletűzni,mert onnan esélye sincs leesni.Ha valami oknál fogva le is eshet akkor is a csapba eshet.Egyszer esett le-bár ezt így nem mondanám-rám,a kádba.Fizikai lehetetlenség.A csapba eshetett volna ami alatta van,pont a fürdőszoba közepén.A kád pedig a sarokban...
Ilyen ajtórázás nálunk is történt, de akkor olyan nagy szél volt odakint, hogy azt hittem a házunkkal szemközti fát kidönti. Sajnos a lakásunk bejárati ajtaja pedig a szigetelés terén küzd némi kihívással.
Nálatok nem lehetett a nagy szél ennek az oka?
Mikor sokan mondogatják, hogy szellem van a laktanyában, még egy szkeptikusnak sem jó érzés, éjszaka egy üres folyosón üldögélni egyedül.
De ott mindenre volt magyarázat. Igaz, talán még sosem vártam annyira a hajnalt, mint akkor. :))
Valószínű,hogy tényleg akkor ment el!
Nálunk a házban sok érdekesség volt amit nem csak én tapasztaltam.
Két bejárata van a fürdőnek.Volt hogy a férjem fürdött és szólt hogy gyere be nyugodtan.Én a másik ajtónál mentem be,hogy eszemben sem volt bemenni,dolgom van.Akkor kérdezte hogy ki van a másik ajtónál,mert valaki rázza a kilincset.Senki nem volt ott,mindenki a szobában volt.A tárgyak úgy estek le,hogy esélye sem lett volna segítség nélkül leesni.
Nem foglalkoztunk különösebben a történésekkel.Aztán úgy gondoltuk hogy ideje lenne a gyereket megkeresztelni.Végül úgy intéztük,hogy a házban keresztelje meg a pap.Komplett Istentiszteletet tartott a házban és ezek a dolgok eltűntek.Azóta csendes a ház.
Ahhoz képest,hogy nem hiszel a szellemekben elég sok minden megesik veled!Ha jól emlékszem van történeted a katonaságnál is. :)
Majd csak meggyőzöd magad! :)
Én továbbra sem hiszek a szellemekben, szerintem ezek a történetek inkább kitalált történetek, mint valósak. Egyszer én is szívesen bemennék egy ilyen házba, lehet többször nem is lenne rá módom... :))
Egy olyan eset történt velem, amire sehogy sem találok magyarázatot, pedig mindig megpróbálok mindennek utánajárni.
Megboldogult ifjú koromban, valahogy az ezredforduló környékén, Egerben voltunk szilveszteri buliban a barátaimmal . Egy kollégiumban volt a buli, ahova egy hölgy ismerősünk hívott meg minket. Ha jól emlékszem egy 6 ágyas üres szobát adott nekünk, ahova a cuccunkat ( leginkább a kabátainkat) lerakhattuk.
Éjfél után a barátaimmal beértünk a Dobó térről a kollégiumba, és kicsit ellaposodott a hangulat. A tömeg egy része, még kint maradt a Dobó téren, a másik része a virslijét fogyasztotta, én pedig úgy döntöttem ledőlök néhány percre
Tudni kell rólam, hogy én elvből soha nem iszom alkoholt, akkor is csak egy korty pezsgőt ittam,csak az illendőség kedvéért.
Bementem a szobába, ahová korábban leraktuk a holmijainkat. Mivel a kolesz folyosójáról beszűrődött némi fény a szobába, a lámpát sem kapcsoltam fel. A kabátomat a fejem alá gyűrtem és kicsit relaxáltam. Nem aludtam el, csak gondolkodtam, nem is lett volna időm, mert talán egy percet ha fekhettem, mikor
arra lettem figyelmes, hogy valaki felhorkant a szobában. Először azt gondoltam, hogy mások is bent lehetnek a helyiségben, csak én nem figyeltem, és csúnyán megzavartam őket valamiben, vagy csak megelőzött már más és édesdeden alszik.
De aztán nem hagyott nyugodni a gondolat, mert más mocorgást nem észleltem, ezért felkapcsoltam a lámpát. Az ágyakon senkit sem láttam. Ekkor arra gondoltam valaki meg akart viccelni, ezért az ágyak alá is bekukkantottam, de ott sem volt senki. Néztem az ablakokat, nem-e valaki résnyire nyitva hagyta, de mind zárva volt. A falak elég vastagak voltak ahhoz, hogy a szomszéd szobából át lehessen hallani a horkolást.
Ebben a pillanatban elment a kedvem a pihenéstől és inkább megkerestem a barátaimat a kollégiumban.
Később, mikor ezt elmondtam a lánynak, aki minket meghívott ( a kolesz lakója volt), Ő ezt teljesen természetesnek vette és mondta, hogy itt mindig hallanak olyan zajokat, aminek a forrásáról fogalmuk sincsen.
Ennyi az én történetem.
Sziasztok!
Rengeteg történetet hallottunk már,sok video van a neten is.Dokufilmeket forgatnak elhagyott szellem járta házakban,intézményekben.Hisztek benne?Vagy van saját történetetek?
Én személy szerint hiszek is benne,és szívesen bemennék egy ilyen házba,hogy személyesen tapasztaljam meg és ne csak képernyőn nézzem! :)