Rosszindulat vagy ezt látja? (beszélgetés)

De még milyen összetett!!! Viszont ebből a vizsgálatok csak töredékeket derítenek fel. Nem vizsgálják ugyanis a pedagógus alkalmasságát, az osztály összetételét, a taneszközöket, az adott intézmény szellemiségét, a szűkebb-tágabb értelemben vett családot meg egyáltalán nem. Igaz, készítenek anamnézist, de ebben csak az van, amire a szülő emlékszik, és amit be mer vallani.

Az én fiam már nagycsoportos korában hiperaktívnak lett nyilvánítva - az óvónő által. Ki nem állhatta, mert balkezes volt és színtévesztő. ja, és nem ült meg egész nap a sarokban. Ebből következően kikiáltotta az óvoda rémének. Egyszer véletlenül tanúja voltam egy tesifoglalkozásnak. Körben álltak, az óvónő pont a gyerekemmel szemben. Emeld fel a jobb kezed, ordította, és már lendítette is a saját kezét. De tudod, mit csinál ilyenkor az ember? Ösztönösen emeli a balt, merthogy tükörképet lát. - Nem érted, hogy a jobb kezed?! - üvöltötte. Szerinted melyik gyerek értette volna meg?!

Szóval a pedagógusok is el tudják lehetetleníteni a gyereket (mindegy, hogy óvodás vagy iskolás), de a vizsgálatok mindig a gyerekben keresik a deficitet... :(((

Igen, én is így vagyok ezzel a szóval. Merthogy arra is ráfogják, akit egy kicsit nehezebb fegyelmezni...

Ennek ellenére sokakat valóban érintő probléma, csak annál összetettebb dolog, hogy nosza, egy kis mozgással vezessük le...

Az én fiam meg pont szélsőségesen magába forduló, és akkor kezd megőrülni, ha piszkálják. Ezzel mindenki így van, csak nála ez a küszöb jóval alacsonyabb. Viszont, ha békénhagyják, órákon át elvan magának, csöndben. Csak ugye az ovi meg nem az a hely...

Részemről eddig se volt gond, örülök, hogy válaszoltál.

Nyilván vannak tényleg rosszindulatú gyerekek, de annak okának kell, hogy legyen. (Tarantino született gyilkosai még annyira nem szaporodhattak el)

Nyilván ez a kísérlet egy problémakör feltérképezését szolgálja.

Csak ott van ennek terápiás előzménye, és nyilván következménye... Nem biztos, hogy minden helyzetben ugyanazt az eredményt hozza. Ha meg hozza is, nem azért van, hogy mi gondoljunk valamit, hanem azért, hogy egy terapeuta tovább tudjon lépni...

Én ezért hordom azt a gyerekemet pszichológushoz, és nem találgatok magam. Az óvónők is feltételeztek valamit róla. Mindenképpen mozgásterápiára akarták küldeni, azt hitték, hogy súlyos hyperaktív. Aztán meg kiderült, hogy a gyereknek pont az ellentétes a baja, mint amit az óvónők gondoltak. Pedig ők se tekinthetők teljesen dilettánsnak...

Szóval csak óvatosan ezekkel.

Egyébként azt viszont állítom, hogy egy ekkora gyerek nincs tisztába azzal, hogy a bogár egy "hozzánk hasonló" élőlény. A halál, meg elmúlás fogalma számára még nem létezik, vagy csak nagyon máshogy... Neki ugyanaz, mintha egy guruló kavicsra lépne...

Aztán persze ezt is el kell kezdeni tanulni. Mi most épp a csigákat mentjük reggelenként ovibamenet, és mindet megsiratjuk, amelyikre már ráléptek. Látszik, ahogy forognak a kerekek a gyerekek fejében, és a 4 éves hatszor visszakérdez, hogy "akkor ő meghalt? És miért halt meg? És mikor fog hazamenni a gyerkeihez? És hogy halt meg?"

Na, még mielőtt keserű szájízt keltünk egymásban: Egy gyerekről, főleg egy olyan piciről, akiről itt szó van, én sem feltételezem a rosszindultot. Ez tuti. Azonban R. J. szerint nagyon jó teszt a gyermek lelki világának feltérképezésére, amit leírtam. Vagyis, ha az egészséges lelkű gyerek "szenvedőt" lát, megsajnálja, és vigasztalni kezdi. A sérült lelki világú pedig kárörvendően mosolyog. Sajnos, ilyen kisgyerekek is vannak...

Ezzel viszont NEM állítom azt, hogy aki eltapos egy katicát, az rosszindulatú.

Nem tudom, miért vagytok ennyire odáig.

Leírtam a véleményemet.

Lehet, hogy nem hívnak Jenőnek, de úgy gondolom, hogy olyan hsz.-ást írtam, ami konstruktív, vitára alkalmas, és bár tartalmaz bírálatot, de nem közvetlenül bántó.

Arra, amit írtam, érdemben senki sem reagált...

Nem bocsátkoztatok a szituáció édemi elemzésébe, azon valóban szabadon, érdemben elgondolkodva..

Pedig érdekes lehetne..

Szép napot mindenkinek!

El. De ő is csak egy ember. (volt)

Azért tartom őt nagyra, mert felvállalta a pszichológia jelentősségét egy olyan időben, amikor ez még majdhogynem tabu volt.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy én ne láthatnám, tapasztalhatnám másként a dolgokat...

Valaki pont ettől felnőtt személyiség, hogy erre képes, még egy általa tisztelt, elismert személy véleményével szemben is.

Meg ugye azért a kontextus se mindegy, amire ezt ő használta...

Én meg arr kérlek, hogy gondold át emberileg azt, amit írtam.

Mi az, hogy egy kisgyerek "gonosz", vagy "rosszindulatú"? Mi van, ha a viselkedése pont csak a sérülést eljátszó személy ellen szól? Szóval ez azért ennél kicsit összetettebb dolog.

Akkor tulajdonképpen egész életében gonosz lesz? Vagy mitől fog ez változni?

Engem ez érdekelne inkább ebben a dologban...

Mert itt bizony sok téma csak szapulós:

Lám ő milyen rossz, az enyém bezzeg...

Lám ő korán szült, én meg milyen felelős voltam...

Stb...

Nem kell ezt személyeskedésnek venni, mert fogalmam sincs, hogy pont ti ehhez szóltatok, vagy nem, csak valahogy ilyen volt nekem ennek is a feelingje...

És ez alapján ítéljen meg valaki egy gyereket, talán egész életén át ez jusson róla eszébe...

Meredek...

A szeretet nem egy pillanatnyi érzelem, hanem tudatos, hosszútávú törődés a másikkal, és ami a legfontosabb, tanulható. Valaki lehet érzékenyebb, vagy kevésbé az, de azért van az életünk, hogy ezzel eljátszunk, és a tőlünk telhető legjobb szintre hozzuk...

Attól tartok, hogy ugyanúgy álltok ahhoz a kislányhoz, mint ő a bogárhoz... Rosszindulatú, tehát tapossuk el, közösítsük ki...

Mi lenne, ha tőle kérdezné meg valaki, mit gondolt? Lehet, hogy eddig is csak ez hiányzott neki.

Kezdjük ott, hogy fogalma sincs, mi az a meghalás.

Nálunk volt halál a családban, láttak a gyerekek haldoklót, voltak temetésen, és még mindig csak pedzegetik, 6 évesen is "halál" fogalmát. Azt még nem értik, hogy az (ő) (a mostani formájában) nincs többé, és nem is lesz...

A soha többét nem értik tulajdonképpen.

Még nincs róla tapasztalata.

Persze meg lehet neki mondani, hogy ez nem jó, fáj a bogárnak, meg ilyenek. Én azt szoktam mondani, hogy biztos várják haza a gyerkei, ti se örülnétek, ha apát eltaposná valaki, mert úgy van kedve...

Neked és nekem, igen!

De egy gyermeknek?!

Általában érthetetlen számomra, hogy is tudjuk elkövetelni, mi több, megkövetelni attól a 3-4 éves gyerektől, hogy már annyit tudjon a világ dolgairól, mint mi:(

Nagyon hosszú idő szükséges ahhoz, hogy annyit tudjanak, mint már mi:( viszont akkor már felnőttek lesznek :)

kisgyerek, mit lát? Megy az utcán az ember, lát egy olyan bogarat, akit senki nem szeret, és még esetleg fél is tőle, felnőtt létére, hát mit tesz? eltapossa.

Ebből a gyerek csak ennyit érzékel. Bogár, taposás.

Nem tud még különbséget tenni, hogy édi bogár, vagy csúf bogár.

Megjegyzem a bogarak mind hasznosak, pókok és hangyák is, hiszen ezekből élnek más lények :)

szóval szép lassan kell a kicsiknek elmagyarázni egy séta, vagy hasonló eset kapcsán, hogy mi miért hasznos és miért kell megbecsülni mindent :)

Nem biztos, hogy jó dolog az, hogy még ki sem próbálta a tuja, virágtépést,bogártaposást, stb...

Lehet, hogy később jön ki a gyermekeden, de akkor már nagyobb hibát vét!

Nem vagyunk egyformák!

Lehet, hogy a kislány csak megjátszotta magát!

Figyelj!

Csak ennél nagyobb probléma ne legyen az életben, én azt kívánom.

Az enyém érti!Sosem tett ilyet pedig iskolás már.Még egy tuját sem tépázott meg soha.(eszébe sem jutott!)

A történet az,hogy elképedve jött oda- a kislány eltaposta azt katicát amit ő kimentett a vízből.A kislány pedig nevetett,amikor a szülei megjegyezték:nem szabad- ő egyáltalán nem bánta.