Rákosnak lenni, élni akarni!

A történet 2006 áprilisában kezdődött. 22-én az esküvőmre készültem nagy bőszen. Életem legszebb napjának hittem. Megvolt a szertartás és mentünk a vacsorára. Apum nem érezte túl jól magát, de betudtam az izgalomnak, a melegnek és a levegőtlenségnek. Sajnos este 9-kor mentőt kellett hívni hozzá, mert nem kapott levegőt. Akkor még nem sejtettünk semmit.

Aput megvizsgálták, adtak neki valamit, majd anyu hazavitte őt. Másnap már jól volt. Közrejátszott az is, hogy hónapok óta munkát keresett, mert az előző munkahelye feloszlott. Teltek-múltak a hónapok, még mindig nem sejtettünk semmit.

Anyu októberben kapott a nővéremtől egy utazást ahova a tesómmal kettesben elmentek. Apu azért nem mehetett, mert akkor volt egy friss munkahelye, ahonnan nem hiányozhatott. Míg anyu nem volt itthon apu rosszul lett. Én és a férjem mentünk át ápolni őt. Eléggé kivolt, olyan érzése volt, mintha a feje tetejét ezer tűvel szurkálnák. Mikor anyu hazajött kihívta az orvost, aki megtapogatta a hasát és mondta, hogy nagy a baj. Apu kórházba került.

Kiderült november végére, amitől mindannyian rettegtünk. Vastagbálrák, májáttéttel. Még decemberben megműtötték. Kiszedtek egy adag daganatot. De az orvos azt mondta, ha kívülről látta volna, mi van apuban, inkább fel se nyitja. Apunak kivezették a vastagbelét a hasán egy fél évre. Az a fél év maga volt a pokol! Apu nem ment sehova, szégyellte a látványt, a szagot. De 2007 nyarán visszavezették és azt hittük, minden rendben lesz. Folyamatos kemoterápiát kapott, ami szinten tartotta.

Ám a kemoterápiák sem lehetnek folyamatosak. Mindig kell szünetet tartani. Hát apunak ebben a szünetekben folyamatosan rohamosan romlott az állapota. Míg 2007 decemberében úgy lett, mint korábban ismét megműtötték, de most a máját. A doki majd elájult a benn látottaktól. Apu szenvedett sokat, de a műtét után úgy nézett ki jobban lett. Ezután kapta a kemoterápiát tovább, és a 2008-as év valahogy eltelt. Hol rosszabbul, hol jobban. Sajnos kiderült, hogy műteni kéne a gerincét is, mert a csigolyák közti részek el vannak kopva és apunak iszonyat fájdalmai vannak. Hát így is lett. Megműtötték, de nem lett jobb! Sőt.... Újabb műtét elé kell állnia, mert csavarozni kell. Közben a szemén a szürke hályog is megtelepedett és a látása is igen elromlott. Eljött a 2009, amikor apu már nagyon-nagyon rossz passzban volt, mert nem látta eredményesnek a terápiákat. Kapott egy új fajtát, amitől minden testrésze kirügyezett szó szerint és tiszta genny és seb volt a teste. A körme alatt is vérzett. Nem tudott se hideghez, se meleghez érni, mert akkor iszonyatos fájdalmai voltak. Az új kemo javulást hozott a leletekben, de mint minden kemóban, ebben is kell szünetet tartani és lásd apu a szünet alatt sokkal rosszabbul lett.

Még mindig nem adtuk fel. Anyu már akkor, sőt már előtte vásárolt mindenféle természetes anyagot, teákat, tápszereket, gyógyleveket, gyógyfüveket, lámpákat stb., hogy meggyógyítsa. Apu gyógyszerein kívül a havi kiadás ami rá elment, az 30-40 ezer Ft volt és jelenleg is. Eljött a 2010, amikor hatalmas csapás ért minket. Apunak nyáron szüneteltetni kellett megint a kemót, és ősszel, amikor visszament, a doki csak rázta a fejét, és megmondta: mindent megtettünk, ők már nem tudnak mit csinálni. Kemót már nem kap. Írtak fel neki morfiumot, hogy legalább a fájdalmait enyhítsék a végéig! Apu elsírta magát, de már nem először. Ő élni szeretne és nem érti, mért így kell meghalnia.

Na anyu ekkor kezdett el igazán teperni felé és még több mindent ki akar próbálni, hátha segít. Apu egy hónapig szedte a morfiumot, aztán nem érdekelte az elvonási tünet kellemetlen hatása, magától abbahagyta, mert nem akart megbolondulni. Látomásai voltak tőle és nagyon zavarta. Jelenleg is apunak iszonyat fájdalmai vannak. A testében a rák átvette az uralmat. A vastagbélrák máj áttéttel már több helyen, van a hasnyálon, a nyirokrendszerben, az artérián fürtökben csüng, van az agyon és a tüdő szinte csak rákos sejtből áll. Apunak puffad és feszül a hasa, nem kap levegőt, mert a tüdeje szétrobban, annyira fáj, a gerince egyik éjjel roppant egyet és azóta mozdulni is alig bír... és még sorolhatnám. Már nagyon vékony és az eszén kívül, már nem lehet ráismerni.

Hetente 2x akupunktúrára hordjuk, alkalmanként 7000 Ft. Ez a fájdalom csökkentésére jó, de másra nem. És az is max. 1-2 napig tart. Jelenleg a szellemgyógyászatot próbálnánk ki, ha ő is hinne benne és tényleg szeretné. Hát bízom benne, hogy valami történik, mert ez az áldatlan állapot már senkinek sem jó. Mindenki kivan idegileg, szellemileg és anyu fizikailag is!