Óvódás feszegeti a határokat (beszélgetés)

Rendben volt tegnap. Amúgy meg jól elvoltunk, segített krumplit pucolni, csináltunk egy nagy gyümölcstálat, rejtélymániázott, kicsit trambulinozott, de tévénézés nem volt. Azt kikötöttem, hogy nem azért vagyunk otthon. Aztán korán elment fürdeni, bohóckodtunk, jól elvoltunk, este még a mamáék is beugrottak.

Nem vagyok nagy híve a "fárasztásnak" úgy vélem, ha leülünk mesét olvasni, feladatmegoldós-kitöltős füzeteket csinálni, rajzolni, abban tökéletesen le tud fáradni egy 5 éves. ;)

Egészséges a gyerek.

A többit meg leírták itt a kolléganők.

Ha lehet, azonnali szankció legyen, az időérzékük még tényleg nem az igazi, ezzel együtt azért fel lehet másnap is hívni a figyelmet a következményekre.

Legyen pozitív motiváció is, "ha pl. 3 napig nem csinálod ezt meg azt, akkor ez és ez lesz a juti". Hidd el, nem ördögtől való, ha a juti reményében győzi le magát. Ettől nem lesz később követelőzőbb, viszont megismeri, hogy hogyan tudja magát kezelni. Csak olyan célt érdemes kitűzni, amit képes teljesíteni, de ha nem teljesít, nincs juti.

Vissza lehet térni a nagyon fix rituálékhoz, kelés, fekvés, mese, vacsora, stb.. A kiszámíthatóság jót tesz minden magatartásproblémánál, még ha mi már örültünk is, hogy annyira nem kell vele babázni.

Fontos, hogy mindig értse, hogy mit szeretnétek tőle. Minden fogalmat tisztázzatok, és akár rajzoljátok is le, hogy most mit szeretnétek. Meglepő, de ez a 140-es IQ-jú zseni gyerekeimnél is segített. Nagyon okosak, de sok szociális fogalomról mi csak hisszük, hogy értik, vagy nem ugyanazt értik rajta, mint mi.

Egyébként nyugi, a "rossz" gyerekekből is jó felnőtt lesz, ha tőletek mindig egy kiegyensúlyozott példát lát.

mondjuk én nem tartom szerencsésnek, ha a gyerek a "tegnapiért" van büntiben. Annyira nincs időérzékük, hogy ha megkérdezed, fogalma sem lesz, hogy akkor most miért is a bünti. persze, ha mondogatod neki, visszamondja, de akkor sem érti, és nem is biztos, hogy emlékszik rá, hogy volt ilyen.

nálunk problémát okoz amúgy, hogy mivel szankcionáljak. tegnap is beígértem neki, hogy ha így viselkedik, nincs játszótér... de basszus az nekem büntetés, ha a lakásban össze vagyunk zárva, nem fárasztja le magát... unatkozik, nyúz, nincs semmi normális játéka, tévézni akar, stb... aztán meg este nem elég fáradt az alváshoz.

ma nem mehet holnap igen, minden csak nem következetesség. Elmesélem mi volt az enyémmel ennyi idősen. Ő oviból egyedül akar hazajárni! Nem engedhettem meg, mert tanyán lakunk, én jártam érte oviba, arra jutottunk, hogy amíg öccse öltözik és beülünk vele az autóba, addig sétál, én pedig menet közben felveszem. Eleinte rendben is ment a dolog, nagyjából két hétig, aztán elkezdett tekeregni a faluban, én pedig azt se tudtam merre van, illetve egyik anyuka szólt, hogy merre ment a gyerek, így bukkantam rá. Többet nem mehetett ki egyedül az ovi ajtaján egyedül, sok hiszti volt érte, de amíg nem került föl suliba, nem engedtem ki a kezem közül.

A másik pedig, a de pistikének miért, nekem miért nem-re én azt válaszoltam, engem nem érdekel a pistikének mit enged meg az anyja, ő pistikee és az ő anyja, te pedig te vagy én meg az anyád és én ezt nem engedem! Pont, vita lezárva, ezt nem ragoztam tovább és kész. Ha újra kezdte én újra ugyanezt mondtam, hogy nem érdekel mit engednek meg pistikének, én akkor sem engedem, és kész!

Szia!

Nagyon fontos a következetesség. A szabályok minden nap ugyanazok legyenek, amiért egyik nap büntetés jár, a másik nap ne legyen érte jutalom, vagy elnézés.

Az apjával valószínű hatalmi harcot vív, beszélgessetek sokat külön-külön vele. Egy 5 éves sok mindent megért.

Az is lehet, hogy valami történt az óvodába, amit így vezet le, de anélkül is teljesen természetes, hogy feszegeti a határokat.

Az én lányom 4 évesen ment el szó nélkül játszani a szomszéd gyermekekkel, de egyszeri beszélgetéssel megértette, miért kell szólni nekem.

Tőlem biztató szavakat kapsz.:)

Teljesen normális, amit csinál a fiatok. Nem kell túlgondolni. A fiatok egyszerűen érik. Ez egy fejlődési szakasz az életében. Alakul a személyisége, és ez nem kizárólag olyan tulajdonságokban nyilvánul meg, aminek örül a szülő. :)

Ti tettétek a fiatokat ilyen okos, értelmes, kedves gyerekké, mint amilyennek leírod őt. Akkor ne csináljatok tragédiát abból, hogy nem fogad szót, nem figyel rátok. Önállósodik, próbálgatja, sőt feszegeti a határokat. Nem szabad letörni a szárnyait, csak nyesegetni, irányítani a repdesését. Az, hogy próbál érvényt szerezni az akaratának a kissrác, teljesen rendben van.

Az, hogy felmegy szó nélkül a szomszédhoz a lifttel, azt jelenti, hogy meg akarja mutatni, már képes egyedül is megcsinálni. Mert képes is.

Ne legyetek elkeseredve! Örüljetek, hogy életrevaló a fiacskátok. Jól teszitek, ha nem kiabáltok vele, ezzel semmit nem érnétek el nála, rosszabb esetben szorongást váltanátok ki belőle ezzel a módszerrel.

Én valami olyasmit mondanék neki a liftezés miatt, hogy tudom, hogy már olyan ügyes vagy, hogy egyedül is fel tudsz menni a szomszédhoz a lifttel, de a liftet még nem használhatod egyedül. Gondold el, mi lett volna, ha a lift elromlott volna, és te egyedül bent maradtál volna? Anyu és apu már tudja, ilyenkor mit kell tenni, ezért kell velem, vagy apuval liftezned.

Szerintem megértené.

Csak tanács, nem biztos, hogy neked tetszik.

Kitartást, tudom, hogy nehéz, de átmeneti dolog, hidd el. :))

Valóban, igazad van. Ezek mind-mind tipikus példái a "nekem miért nem" típusú beszélgetéseknek.

A tegnapiért ma még bünti lesz. Nem maradunk kinn ovi után. És otthon nincs tévé bámulás, mert azt még jutalomnak venné. :)) Én leszek, főzünk, játszunk, segít pár dologban. Slussz. Holnap már lehet szabadon, ha nincs rá panaszom. :)

hidd el, van ebben a korban is a pistikénekmiértlehet ha az ember csak szimplán normális szülő. ha már pistikénél tartunk, nálunk van olyan pistike, aki 5,5 éves kora óta egyedül jár a játszótérre. és ez ugye a többiek szerint tök menő. szerintem meg felelőtlen és pusztán magasról tesz az anyja a gyerekre.

van pisike, aki a játszóról egyedül elmehet a boltba, aki 6évesen pénzt hoz magával és édességre költi... van pistike, akinek az anyja álló délután ugrál, mert most éhes, most szomjas, most kisautót akar, nem ezt, a másikat, anyu meg rohangál a játszótér és a lakás között...

én is sokmindent megengedek, de nem vagyok felelőtlen és nem hagyom azt sem, hogy bohócot csináljon belőlem a gyerek, de hidd el, megesik, hogy pistikebezzegegyedülátmehet, pistikénekbezzegmegcsináljaazanyukája, stb

de ebben a helyzetben tényleg nem lehet semmi mást tenni, minthogy következetes marad az ember. szerintem ez a kulcsa. ha valamit most nem lehet, akkor azt akkor sem lehet, ha bociszemekkel néz (tegnap este 8kor nem engedtem már mesét nézni, mire közölte velem, hogy "most kijátszom a könnyesbociszem-kártyámat" majd összekulcsolt kezeit az arca mellé tette, kicsit félrebillentette a fejét, és kipréselt egy kis párát a szemére), vagy ha olyat mond, ami annyiraübercuki, hogy szétröhögöd magad... de a nem akkor is nem.

Amiket említettél, az a hatalmon alapuló bosszú. És mivel bosszú, nem nevel.

Ha elmagyarázod, hogy szomorú voltál, mert nem tudtad, hol van, akkor kicsivel többre mész.

Nekem volt egy technikám. Ahogy megfogta a kezem az illetékes apróság (3 gyereket neveltem fel), a gyűrűs- és a kisujjammal átfogtam a csuklóját. Ha el is engedte a kezem, akkor is meg tudtam tartani addig, míg másik fogást nem találtunk egymáson.

Télre volt egy "fiahordó" dzsekim. Bő szabású volt, azt fogták ketten kétoldalt. Szerettek abba kapaszkodva jönni mellettem. (A harmadik gyerek későbbi születés.)

Ez ismeros

Akitapapamamakéééézenhúúúz!!!

Azert volt olyan hogy visitott mar es egy fiatal no majbnem beverte a fejet a csomagtartoba mikor felnezett es odaszolt, hogy: azt hittem az en gyerekem az...pedig otthon van.

Jo hallani hogy masnal is "normalis" ez a viselkedes, bar nem torvenyszeru, mert a kicsi meg omad vasarolgatni...csak legyen kozben majszolnivalo😅😆

Csak par valaszt vegigolvasva kezdek rettegni...😕😢

Nalam a nagy meg csak 3 eves...tehat meg rengeteg megprobaltatas van hatra, pedig azt hittem ennel nehezebb nem lesz. Hat de!

Jaaaaj anyam!

Kitartast neked....es jol meggondolva magamnak is jo sokat.😊

semmi nem válik be. szész, kiabálás, büntetés, jutalmazás... semmi, csak za idő.

nem fog megoldódni egyik napról a másikra, enyém 6,5 és nem mostanában kezdődött nála.

azt érzi, hogy ő már nagyfiú, főként mert ezt vagy azt másik gyereknek, pajtásnak már lehet, neki miért nem...

játékelvétel? mintha a tengerből kimernék egy pohár vizet. elveszem a tabletet, hisztizik 10 percig utána, aztán 2 hónapig eszébe sem jut, hogy olyan is van a háznál.