Önmagadért, ne önmagad ellen harcolj!
Elgondolkodtatok már azon, hogy másokat miért tudunk elfogadni, olyannak, amilyen?
Miért tudjuk elhalmozni szeretetünkkel, kedvességünkkel?
Itt az idő, hogy ne csak másokat, saját magadat is fogadd el, szeresd! Hidd el, Te is megérdemled!
A média megjelenése igen nagy változásokat hozott magával a mi kis világunkba. Pozitív oldala mellett, sajnos számolnunk kell egy másik oldalával is.
Akarva-akaratlanul, de amikor bekapcsoljuk a TV-t, vagy a számítógépet, esetleg fellapozunk egy magazint, olyan elvárásokkal, szépségideálokkal találkozunk, ami nagy veszélyt jelent számunka, főképp a fiatalokra és a nőkre.
Saját tapasztalatomból, élményeimből kiindulva szeretném bemutatni nektek, mit okoz a befolyásoltság, és az, ha valamit nem önmagunkért, hanem egy ideológiáért teszünk.
Sokszor olyan embereket mutatnak be (őket is retusálják), akik megtestesítik a mai szépségideált. Mit gondoltok, 2012-ben milyennek kell kinéznünk?
Miután átnéztem az idei fizura és hajszín divatot (egyik se illik hozzám, tegyük hozzá), bejelentkeztem a fodrászhoz. Megcsinálta, nem lett olyan rossz, de a régi sokkal-sokkal jobban állt. A természetes göndör hajammal ki tudtam fejezni önmagam. Most helyette a rövid, kiegyenesített, aszimmetrikussal kell beérnem. Totál nem én vagyok, de a divat az divat. Meg persze a kedvenc sztárom is ilyen hajjal hódít. Meg kell felelni! (De kinek is?)
Persze ez a valóságban nem történt meg, de régebben történt ehhez hasonló eset.
De kérdem én: miért kell minden nőnek magasnak és vékonynak lennie? (170/50)
Miért kell 60 cm-es derekunknak lennie? Miért kell szülés után 3 nappal már bikiniben úszkálni a strandon? Miért kell szőkének lenni? Kérdéseim száma végtelen.
Biológia órán ugyanis azt tanultuk, hogy az emberek genetikailag változatosak. Senki sem ugyanolyan. Nem vagyunk mi baktériumok, hogy ugyanúgy nézzünk ki. Tehát nem kell azon erőlködni, hogy másokra hasonlítsunk. Sajnos, mint minden ember, én is követtem el hibákat: beleestem ebbe a csapdába. Hasonlítani akartam a szép (?!) lányokra.
Fogyókúrázni kezdtem normál alkatom ellenére. Az egész odáig fajult, hogy anorexiás lettem.
39 kg voltam ruhástul.
Csak a szüleim vették észre, akik megértéssel és szép szóval akartak rajtam segíteni.
Mindenki más, csak dicsért, és így már rám akartak hasonlítani. Pláne akkor, amikor azt hazudtam nekik, hogy én vagyok a Szerencsés Alkat. Bármit ehetek, bármikor. Na, ha láttátok volna egyesek arcát! Holott eközben napi 3 alma és egy zabkása volt az adagom. Ja és egy „finom” hashajtó készítmény. Éjszaka pedig paprikás-kenőmájasos szendvicset lakmároztam álmomban.
Ez így ment egy darabig, amikor is szüleim hatására és romló egészségi állapotom (majdnem egy évig nem volt menstruációm) miatt elkezdtem enni.
Ekkor átestem a ló túloldalára, kényszeresen ettem. Bármit, bármikor. Ez egy éven keresztül ment így. Sokszor volt gyomorrontásom.
Ezt is nehéz volt leküzdeni, de megcsináltam a következő pontok betartásával:
- rendszeres, kis adagokból álló étkezések beiktatása
- több zöldség, gyümölcs, fehérje
- több folyadék (ebből is víz vagy tea)
- lassú evés
És láss csodát, lefogytam, mellette persze mozogtam is. Volt 1-2 időszak, amikor visszaestem, de az volt a hibám, hogy akkor még voltak tiltólistás dolgaim (cukor, liszt, hús, stb.). Amióta nincs, nagyon könnyen megy minden. Nem fogom tehát azért felakasztani magam, ha megmerek kívánni egy fehérliszttel-zsemlemorzsával kirántott sajtot, vagy egy fehér csokit. Eszem belőle, de annyit, amennyi még nem árt meg. Így kielégítem az íz iránti vágyamat, nem lesz bűntudatom és a nagy zabálásoktól sem kell tartanom.
Amúgy sokak számára nagy kezdőlökést ad, ha olyan emberekkel találkozhat, akik szó szerint rá vannak szorulva a másik emberre, mert pl. fogyatékossággal születtek. Ilyenkor az ember megbecsüli azt, amit kapott. Ha valaki csak így tudja észrevenni, hogy bizony ő is egy értékes ember, akkor tegye meg. Nem is beszélve arról, hogy mennyi szeretet lehet az ilyen emberektől kapni.
Ne felejtsétek: egy testünk van, amibe beleszülettünk! Elfogadod, vagy nem, de ebben éled az életed. Jobban jársz, ha elfogadod, javítgasd, „tökéletesítsd”, de önmagadért, és ne azért, hogy másoknak megfelelj. Ha te szereted a formás csípődet, ne fogyaszd le csontosra, csak mert az a divat!
Remélem egyszer az is divattá válik, hogy az ember nem dől be semminek és senkinek, és akár 5 kg plusszal is vonzónak látja önmagát!
Írta: Epermanóka, 2012. február 10. 09:08
Fórumozz a témáról: Önmagadért, ne önmagad ellen harcolj! fórum (eddig 20 hozzászólás)