Nem kettős tanítások (beszélgetés)

Na megint eltelt egy év. Röviden én ott tartok hogy, a jelenségvilágot kétféle képpen lehet látni. Vagy a szokásos módon hogy én vagyok a test-érzés-gondolat trió(itt a tudatában levés ténye nem kap külön figyelmet, mert ezt alapnak vesszük, mint nem említésre méltó dolog, vagy mint agyi képesség de nem lényeges). Ekkor a világ tőlem független.

Vagy pedig hogy én vagyok a tudatában levés és a világ a tudatában levésem tartalma, és ha a világ bennem van, minthogy a tudatában levés tartalma, akkor nem független tőlem hanem a részem.

Mindkét látásmód kivitelezhető nem csak elgondolva hanem átélve is.

Rendszeresen olyat amit amúgy nem szeretek?? Lehet ez akár a futás is csak magában?

Megjegyzem, hogy 17 eve focizok, de azon kivul nem szoktam futni

Szoval mindegy, hogy mit csinálok, csak olyan legyen amit amúgy nem szoktam?

Bocsánat, más oldalról próbálom jelenleg negközelíteni, mert nem haladtam az eddigi módszereimmel. Itt is folytatni szeretném, és nagyon jó hogy elkezdtük, a google már kidobja ezt, ha nem kettős tanításra keresek. Köszönöm a linkeket nagyon jó hogy itt megvannak. A gyakorikerdeseken kiírtam egy új megközelítést, szeretnélek benneteket meginvitálni, kíváncsi vagyok mit szóltok ehhez a megközelítéshez.

[link]

"Egy: Vajon a megfigyelő megfigyelhető nélkül mit csinál? A tapasztaló hogy lehet tapasztaló ha nincs amit megtapasztaljon? Lehet hogy valójában sohasem jön el a tiszta tudat állapota? Mindig csak valaminek a megfigyelésében úgymond elrejtőzve tud létezni, és ezért nincs öntudat a mélyalvásban, mert ott nincs semmi megfigyelt, amiben a megfigyelő önmagát észrevehetné" . azt hiszem ez a dilemma végighúzódik az egész nyugati kultúrán, mióta filozófia van. Állandóan ezt a kettősséget érzékelem. Ezekre a felvetésekre nincs racionális magyarázat, egy dolgot lehet csinálni, meg kell tapasztalni.

"Hogy lehet az hogy a tudat úgy dönt hogy megfigyeltté változik, amiben önmagára mint megfigyelőre tud következtetni. Ezt most úgy értem egy színtiszta tudatnak aminek azonkívül nem lehet jellemzője hogy tud, honnan jön a motíváció hogy valamit tudjon? Nem lehet benne semmilyen szándék elvileg, hiszen csak megfigyelő." - Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, mondta egy Ludwig Wittgenstein nevű filozófus a Tractatusban. Itt ezeknek a kérdéseknek az lehet a veszélye, hogy a saját szűrőnkön keresztül elkezdünk agyalni. Mivel a jelenlegi önazonosítási pontunk az ego, így ebben az értelmezési keretben tudunk gondolkodni. Természetesen nem mondom, hogy nem kell ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, de nem árt az óvatosság.

Már a Buddha idejében is felhívták erre a figyelmet:

[link]

"Az elme az, ami énként megjelenik a testben." - Ramana Maharshi Abszolút tudatosság

Szerintem ha elolvassuk az Abszolút tudatosság: [link] Nán jár? Ki vagyok én? c. fejezetét, akkor az általad feltett kérdésekre választ kapunk. Érdemes lenne kielemeznünk ezt a részt.😊 23-26. oldalig tart.

Ezt úgy lehet kiküszöbölni, hogy az ember rendszeresen megtesz olyan dolgokat, amiket egyébként nem szeret. Azt hiszem van érvénye, ha mielőtt meditációba kezd, megerősíti az akaraterejét.

Az pedig, ha csak egy megvilágosodott is él valahol, kihat az egész emberiségre, mérhetőnek nem mérhető (ez minden kétséget kizáróan így van), de bárcsak több felébredett élne köztünk.

Nézzétek meg ezt a videót (nagyon kíváncsi vagyok belőletek milyen hatást vált ki):

[link]

Na ilyen az elme..

Az is lehet annyi a gond hogy a mélyalvást követően rögtön átveszi az elme az uralmat, ami lehetetlenné teszi a tiszta tudatra való emlékezést, mert a tiszta tudat ismeretlen az elme korlátoltságának.

Viszont akkor ez egy olyan korlátozódás aminek a leküzdése lehetetlen ameddig valamilyenek vagyunk. Spira szerint a véges elme nem ismerheti meg a végtelen tudatot, de viszont a végtelen tudat csak akkor ismerhet meg valami végeset ha önmagát látszólag végessé korlátozza.

Ezt az elmémmel úgy értelmezem mintha pl. Lenne szemem hátul is meg oldalt is, és egy panoráma képet látnék, ez mondjuk a minden vagy végtelen, és lekorlátozom magam 2 szemre egy irányba.

Most majd az elme megvizsgálásával szeretnék foglalkozni, de előtte még írok egy érdekes felvetést. A tudat elvileg, sőt gyakorlatilag is tapasztaljuk hogy képes valamivé változni. Tehát a megfigyelő megfigyeltté is változik.

Egy: Vajon a megfigyelő megfigyelhető nélkül mit csinál? A tapasztaló hogy lehet tapasztaló ha nincs amit megtapasztaljon? Lehet hogy valójában sohasem jön el a tiszta tudat állapota? Mindig csak valaminek a megfigyelésében úgymond elrejtőzve tud létezni, és ezért nincs öntudat a mélyalvásban, mert ott nincs semmi megfigyelt, amiben a megfigyelő önmagát észrevehetné?

Hogy lehet az hogy a tudat úgy dönt hogy megfigyeltté változik, amiben önmagára mint megfigyelőre tud következtetni. Ezt most úgy értem egy színtiszta tudatnak aminek azonkívül nem lehet jellemzője hogy tud, honnan jön a motíváció hogy valamit tudjon? Nem lehet benne semmilyen szándék elvileg, hiszen csak megfigyelő.

Tarkovsky a mélyalvásra mindenképp térjünk vissza, még kutatnom kell kívül belül, ahhoz hogy további hozzászólást írhassak. Lehet hogy annyira egyszerű meditálni hogy már nehéz, igazad van. Akkor próbáljuk más irányból megközelíteni. Egyébként azt mondom mindkettőtöknek, lehet hogy néha kioktatónak hangozhat amiket írok, de nem szándékos. Az az igazság hogy bizonytalan vagyok, minden kijelentésemet illetően ha őszinte akarok lenni, de annak viszont örülök hogy nem csak engem foglalkoztat a téma :) Na szóval most vegyük az elmét/egót, meg vegyük a tudatot.

A kettő kapcsolatát és hatásköreiket kellene szerintem alaposabban megnézni, vagy letisztázni, hogy egy szilárd képünk legyen a helyzetünkről, és ne maradjunk sokáig a pácban amire Hamvas Béla utalhatott. A tudatról azt tudjuk hogy tud, meg azt is hogy létezik, ez a két dolog egymás feltétele. Most a tiszta tudatot vegyük elme nélkül, akkor a létezés csak akkor lehetséges ha tudomás is van róla, a tudomás meg már magában hordozza a létezést, tehát ezt a kettőt egynek vehetjük.

Ez idáig oké, és szerintem az is belátható hogy ez mindennek a vége és a kezdete, az alapja stb. és ennek nincs száma, értelmetlen is lenne hogy 2 vagy több van, nincs ami felossza, sem halandó jellemzője mint pl. egy testnek. Szerintem az is belátható logikusan hogy mi csak ez a tudat lehetünk. Az ami tud minden másról amit a tudaton kívül megnevezhetünk. Minden más a tudaton kívül már jellemzőkkel rendelkezik, változékony, és múlékony. A következő ami érdekes, de szintén logikusan belátható hogy ez a sok változékony és múlékony dolog, minthogy nincs más amiből állhatna, tudatból áll, egyszerűen nincs más építőelem legvégül. Na de a tudat nem valami tégla vagy cement, mégcsak nem is energia vagy rezgés, hanem csak tudat. Ez szintén logikus hogy csak a tudat adhat bármi tudottnak létezési jogot, azáltal hogy tud róla.(ebből következik az is amit korábban írtam hogy amiről nem tudunk az nincs)

Szerintem egyébként az a boldogságérzés vagy békeérzés amiről a guruk beszélnek az nem jellemzője a tudatnak, mert a tudatnak nem lehet jellemzője, hanem több mint valószínű hogy a "szenvedés" hiánya mindössze.

Na de most egyszer és mindenkorra nézzük meg alaposan mi történik itt a földön, hogy megértsük, hogyan kerültünk pácba :)

Az elme lesz a ludas.

Legelőszöris a fentiekből következik hogy az elme is tudatból van. Szerintem az a baj hogy az elme tudatnak hiszi magát. Másképp: Azt hisszük hogy a tudatunk és az elménk ugyanaz, szóval van egy kis kavarodás itt. Folyt. köv.

Hamvas Béla írta a Karneválban, hogy "A pácban mindenki benne van.", lehet idealizálni a keletet, de én azért örülök, hogy itt élhetek, ahol.

Ebben például semmi szakralitást nem látok: [link]

A "félrenevelés" szerintem is komoly probléma. De nem várhatunk el helyes nevelést olyan generációktól, akiket szintén "félreneveltek". Nekünk kell jobban csinálni. Olvastam fb-on anyukák csoportban pozitív megerősítő mondatokat, amiket ajánlanak az anyukák egymásnak, hogy mondják a gyerekeiknek. Köztük volt, hogy "az gondolataid nem te vagy". Erre nekem felnőtt fejjel magamtól kellett rájönnöm. Pedig milyen jó lett volna előbb tudni!

Mondjuk vajon jobb-e bármiben is a helyzet Indiában, ahol kultúrája van a meditációnak?

"Lehet különben végső soron annyira "egyszerű" ez az út, hogy már ez okoz számunkra nehézséget."

Valahogy így. Ülni a csendben végtelenül egyszerűnek tűnik. Mégis képtelen vagyok rá pár percnél tovább.

Válaszolok először erre a hozzászólásodra, majd az előtte lévőre is nemsokára, viszont még nem néztem meg hozzá a videót Rupert Spirától, amit belinkeltél.

Igen, Dosztojevszkij átlagosan ilyen, vagy hosszabb terjedelmű műveket alkotott. Kell hozzá idő és türelem, ha az ember el akar bennük mélyülni. Szerintem kifejezetten érdemes, ebben az alkotásában főkét. Na de a lényeg, szóval Kirillov. Ő azt mondja, az emberiség a történelem folyamán semmi mást nem tett, csak létrehozott különböző isteneket; ahelyett hogy ő maga válna istenné. Ehhez viszont - ahogyan a szereplő mondja - meg kell ölnie magát. Nem kiábrándultságból, itt az öngyilkosság egy magasabb értelmet kap.

Úgy gondolom ezek a könyvek (a Maharshi újt is pl.) olyanok, amiket nem elég egyszer elolvasni; az ember nem "kikapcsolódásként" foglalkozik ilyen dolgokkal. Ezek folyamatosan adják a motivációt ahhoz, hogy újra és újra leüljünk, csináljuk a szellemi gyakorlatokat még akkor is, amikor "látszólag nincs semmi eredménye". Sokkal nagyobb a mai korban a könyvek szerepe, mint azt elsőre gondolnánk:

"Ennek a műnek a különlegessége abban rejlik, hogy olvasása nem korlátozódik az egység filozófiai értelmezésére, hanem tanulmányozása során az olvasóban a felszabaduláshoz, a magasabb tudatállapotokhoz, valamint az ezekre vonatkozó megértéshez kapcsolódó tapasztalatok jelennek meg. A könyv tanulmányozója közvetlen tapasztalást szerezhet a Bölcsek által élt Egyetemes Valóságról. S ez teszi ezt a művet egyedivé." Forrás: [link]

Igen, egyetértek azzal, sokakban ellenállást szül a vakhit, tapasztaltam magamon is. Valamit el kell hinni és nem szabad kételkedni. A buddhizmus ezért nagyon szimpatikus, a vakhit helyett Buddha kijelentette, még neki se higgyenek el semmit mindaddig, míg meg nem tapasztalták.

Kezdhetjük a lényeges részek kitárgyalását. Szóval a Maharshi tanításában, de minden egyes hagyomány csúcsán a csend áll; legyen szó a zen buddhizmusról, vagy akár a kereszténységről. A csend a legmagasabbrendű tanítás. Én úgy gondolom, elég lecsendesíteni az elmét (lehetőleg minél többször) és még a Ki vagyok én? kérdés is elhagyható. Lehet különben végső soron annyira "egyszerű" ez az út, hogy már ez okoz számunkra nehézséget.

Dosztojevszkijnek az Ördögök c. művét bakancslistára teszem akkor, sajnos most egy ideig korlátolt az olvasásra fordítható időm, ez rövidesen változni fog, de most 730 oldalt nem engedhetek meg magamnak :)

Ha van kedved leírhatod, érdekelne mit mondott Kirillov. Maharshi útját újra el kell olvasnom, mert vannak benne részek amit csak átfutottam, de nem tudtam pontosan az idegen kifejezések jelentéseit. Érdemes lenne ide a fórumba lényeges részeket, akár Maharshitól, akár mástól bemásolni, akár más alaptémájú könyvekből, amennyiben érinti a jelen témát, egy kicsit kitárgyalni. Nekem eddig összességében az tetszett a legjobban Maharshi útjában, hogy sehol sem várja el hogy higyjünk, mint a vallások. Mindent logikusan vezet le, a logika és megfigyelés elegendő az igazsághoz. Tényleg nem akarok vallás irányba menni, csak annyit hogy hit nélkül nincs vallás, és hihetetlen hogy a hatalom eltudja hitetni a néppel hogy hinnie kell, vagyis hogy feltétel nélkül el kell hinnünk amit beadnak. Ki is mondják kerek perec, semmit sem tudnak bizonyítani, egyszerűen el kell hinnünk, mert így a hit meg úgy. Ez valami döbbenet hogy megtudják etetni ezt a hitmaszlagot. Maharshi sehol sem vár el ilyesmit a legkissebb mértékben sem. Érdekesnek találom hogy hiába a logika egyértelműen megmutatja az igazságot, az önvalóra mutat, mégis milyen nehezen állítódik át az elme az új felfedezéseknek megfelelően. Ez nem előny de másrészt egy stabilitást ad, ami akkor válik előnnyé, amikor az elme már nekünk dolgozik.

Van erről valami írás? Igazad van az volna a Jackpot, de erről nem hallottam eddig hogy sikerült valakinek. A mélyalvásról beszél egyébként Rupert Spira itt

[link]