Nagyon szomorú Karácsony (beszélgetés)

Annyiban, hogy akkor egy mentálisan súlyosan sérült emberről nem fogom feltételezni, hogy az egészségeshez hasonló érzelmi szinten éli meg az eseményeket.

Nyilvánvaló, hogy mások a viselkedésbeli elvárások (ha vannak ilyen esetben).

Köszönöm szépen,emberségből jeles <3

Kívánok nagyon boldog karácsonyt neked és kedves családodnak <3

Én meg azt nem értem, hogy miért nem értik meg egyesek, hogy a FI-nak most ez nagyon nagy probléma. Ez simán lejön abból, hogy szenteste segély vonalat hív. Nyilván ha nem lett volna az, nem folyamodik ehhez. Ilyenkor érzékenyebbek az emberek. És?

Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. Lehet, hogy amire én intek és megvonom a vállam más belebetegszik és fordítva.

26 éves már nem gyerek. Neki kéne úgy viselnie a gyászt, hogy az ne legyen hatással a közös Karácsonyotokra. Főleg a még gyermek húgára tekintettel, akinek még biztosan sokat jelent a Karácsony átélése.

Én nem vinném be a saját gyászomat a családba. Igen, tudják, hogy veszteség ért, de azért ne járjon már mindenki lábujjhegyen körülöttem!

Hideget nem kaptál, adtál egy rossz fórumcímet, mintha legalábbis egy teljesen magányos ember lennél, ami éppen most következett be, és nem tudtad még feldolgozni.

Én sem értem mi a TE fájfalmad, mert az OK, hogy az ember sajnálja a gyerekét, még akkor is, ha már nem gyerek, de ez alapvetően az ő fájdalma, neked ehhez "csak" annyi közöd van, hogy támogatod, ahogy tudod, vagy ahogy igényli. Az együttérzés és szeretet mellett semmit nem kell látnia rajtad...

Bocs, de ez nem olyan vészes, mint amit a cím sugallt. Van családod, legalább egy barátod (aki Nálatok járt), talán több is.

Én inkább a nagy miatt aggódnék, ne ragadjon be a gyászba. (Nem tudom, mikor történt, az elején természetes.) Kicsivel csinálj anya-lanya programot, film, társas, kirándulás. A nagyot is próbáld valamibe bevonni, érezze, az élet negy tovább... Amúgy ha egyik sem partner éppen, még mindig leülhetsz olvasni egy jó könyvet.

Fel a fejjel!

Az van tevedesben, aki 1 szar elethelyzetben nem ertekeli a legaprobb dolgokat is.

Jo dontes volt a segelyhivo is; de az nem egy multtal rendelkezo kapcsolat.

Nem is értelek. Ha volt kedved sütni-főzni, fát feldíszíteni, a kisebbik gyerekkel még jól ellehetnél, megmagyaráznád neki, hogy a bátyja miért szomorú. És nézhetnél vele mesefilmet, az jól kikapcsolja a kisgyerekes anyukákat. Na már nagyobb, akkor film, vagy társasjáték.

Akik azt írják, hogy hívjon fel valakit, tévedésben vannak, a karácsony nem az az ünnep, amikor "csak úgy" felhívunk valakit.

A segélyhívó még mindig nem a legrosszabb döntés.

Köszönöm a hozzászólásokat,kaptam hideget és meleget is. Nos mindennek,de hibásnak semmi esetre sem érzem magam! Mindent megteszek és tettem is a gyerekeim boldogsága érdekében,ami magyarázatra nem szorul,hiszen egy anyának ezt kell tennie.A nagy 26 éves a kicsi 11 és lány,nem fiú!

Semmit nem mutatok nekik a fájdalmamból,hanem most is azon vagyok,hogy "építsek" éppen kókusztekercset készítek. A segélyvonal igenis nagyon jó hatással volt rám,mert segítettek hogyan közelítsem meg a fiamat ebben a helyzetben,tehát nem hinném,hogy hibáztam. A kicsi csak "sajnálja" a bátyát,de ez természetes,viszont érzi a szeretetemet és épp most állt be mellém a konyhába,átölelt. Tehát köszönöm szépen mindenkinek a tanácsokat,reggel még nem így éltem át,de mostanra már átformálódott bennem sok minden és ezt átadva a gyermekeimnek sokkal jobb lett minden. A "barát" nem kapcsolat,csupán jó ismerős,neki is megvan a saját családja,tehát ő sem okolható semmiért,majd holnap már megint velünk lesz! Engem nem kell sajnálni,nem is azt kértem,csupán ki kellett írnom magamból amit érzek. Köszönöm!

A nagyobb esetében majd elmúlik, ez teljesen normális, bármilyik felnőtt ember hasonlóan viselkedne. A kisebb meg átveszi a hangulatot, ami ellen csak te tudsz tenni. Mivel semmi konkrétat nem írsz, hogy mekkorák a "gyerekek" és mikor történt a dolog, semmi értelmeset nem lehet írni... Mert talán jó lenne a kisebbel elbeszlgetni, de az a korától függ, hogy mit fog fel belőle egyáltalán, és hogy valóban milyen szinten lehet ezt vele megbeszélni.

A barátodnad meg simán megmondhattad volna, hogy maradjon, már ha amúgy nem volt máshol dolga...

Milyen tök különbözoen látjuk ezt! Ahány hozzászóló, annyi megközelítés! :)

Szerintem így a legjobb: a TI vérmérsékletoen megfeleloen, biztosan talál számára használhatót!

A nagy fiad gyászol. Számára a boldogságnak nem most van itt az ideje. Teljesen értheto, nem? A kicsi fiad reakciója egy empatikus emberé: együttérez a naggyal. Tök normális, hogy a halál árnyékában a gyerekeidet nem érdekli az eszem-iszom, meg az evilági örömök. èrtsd meg ezt, mint felnott, és ne csinálj belole még nagyobb tragédiát, mint amekkora! ("sérül a kicsi" már miért sérülne? A gyász az élet velejárója.)

Az, hogy ez éppen Karácsonyra esik... az élet nagy rendezo. Engedd meg nekik az érzéseiket. ès magadnak is. Jól tetted, hogy felhívtad a lelki elsosegélyt!

Sajnálom, hogy ez történt, de a gyerekeket fel kell készíteni, hogy sajnos történnek ilyen események, és ilyenkor nem várná el az aki elhunyt, hogy ne éljünk tovább boldogan.

Beszélgess a fiaiddal, hogy legyenek boldogok továbbra is, az élet megy tovább, senki nem várja el tőlük, hogy szomorúak legyenek.

Tehát, igen, ahogy Bichi is mondja, te is hibás vagy a kialakult helyzetben, és nem azért, mert nincs a segélyvonalon kívül más, akit felhívhatnál, hanem azért, mert a gyerekeidet is erre trenírozod már most, hogy x év múlva nekik sem lesz más ötletük, ha problémákba ütköznek. Hány évesek?

Tanítsd őket élni! Ne várd, hogy olyanok legyen, mint te! A mintát viszik tovább, ha tőled azt látják, hogy magadba zuhansz, magukra hagyod őket, akkor bizony ők is így fognak hozzá állni a saját családjukhoz....

Boldog karácsonyt! Még nincs semmi veszve! Kapjátok össze magatokat, legyetek együtt, filmezzetek, társasozzatok, menjetek el közösen sétálni, és természetesen közösen egyetek, sütizzetek, így a fiúk is kizökkenhetnek a szomorúságból!

Hát ha csak ennyi, akkor elmúlik.

Természetes hogy most nincs nagy vigadozás, de nem gondolom hogy annyira nagy a baj hogy a lelki segélyt kell hívni. Azáltal semmi nem válik jobbá. megértem hogy a nagy fiú magába zuhant, de valahogy a saját érdekében neki is felül kell lassan kerekedni az érzésen. Sokáig szomorú lesz még az biztos, de ettől az egész családnak nem kell kiborulni teljesen. Rendben van, gyászoljátok meg a barátot, de ti itt vagyok és éltek. Valamennyire csak számítson már a ti egészségetek is.

Tudtad hogy a nagy fokú hoszan tartó szomorúságnak egészségromboló hatása van? Tessék tudatosan változtatni!