Mozaik (beszélgetés)

Talán ott a gond, hogy a 18 éves kamaszlányt még mindig kamaszlánynak tartod, kezeled, pedig a maga 18 évével már felnőtt, csak még most kezdi tanulni, hogyan is kell felnőttként élni, gondolkodni, dönteni, viselkedni.

Üljetek le hármasban, és beszéljétek meg, hogy ettől kezdve ti is igyekeztek ezen a téren változni, és felnőttként bevonni őt is a család ügyeit érintő döntésekbe.

Nem kiosztani neki az általatok eldöntött dolgokat, hanem megkérdezni a véleményét, és ha eltérés van, akkor okos érvekkel meggyőzni őt, nem pedig a szülő felsőbbrendű szigorával utasítani.

És persze megkérdezni tőle azt is, mire alapozza a saját véleményét, meghallgatni, elgondolkodni azon, amit mond, nem pedig csípőből tüzelve lesöpörni az asztalról az ő véleményét, kívánságát, akármit.

Szóval alapjaiban észrevenni, hogy már nem gyerek, de még tanítani, irányítani, segíteni kell őt, hogy valóban felnőtt is tudjon lenni.

Köszönöm a könyvet, át fogom nézni.

És értem én, hogy természetes, csak folyton attól rettegek, hogy az egyik azt mondja, nem bírja így tovább. Akkor mit csinálok???

Van ez a könyv, ami lehet, hogy segítene (ez tuti szerzői jogvédett, de a gúgli így ahogy van kidobta, és ki vagyok én, hogy felülbíráljam):

[link]

Tudom, hogy nem segít a helyzeteden, de elvileg teljesen természetes, hogy az egy háztartásban élő felnőtt férfi és a kamaszlány veszekszik, mert elvileg ezzel a feszültséggel lehet elkerülni, hogy a lány bimbózó kíváncsisága a másik nem felé ne forduljon az apafigura felé.

Lazítanék én szívesen, de nem tudok. Balhézni amúgy is általában kettesben szoktak, azt sem tudom sokszor, kinek van igaza, mert nem vagyok jelen.

A gond, hogy utána elég nehéz úgy élni a családi életet, hogy a háromból kettő nem szól egymáshoz.

Ráadásul férjem úgy felkapja a vizet, hogy pofonnal, "háztól elzavarással" fenyeget.

Lazíts! Ha balhéznak, akkor vonulj ki, "elég nagyok vagytok már, oldjátok meg a problémátok!"

Gondolom azért vagy feszült, mert mindig valamelyik oldalára kell állnod. nem kell!

Én mindig "mozaikos" voltam. :) Mikor férjhez mentem kaptam egy 12 éves leánykát, aztán lett két saját, ők felnövögettek, most van két nevelt...

Viszonylag tág, de nagyon szigorú keretek, és sok humor! :)

Sziasztok!

Szeretnék olyanokkal beszélgetni, ahol a mozaikcsalád édesanya-nevelőapa-kamaszlány (18 éves) háromszögből áll.

Férjemmel 6 éve élünk így együtt, de a feszültség egyre nő. Az első 4 évben nem is igen volt probléma kamaszlányom és férjem között, de az elmúlt 2-3 évben szinte állandósult a feszültség.

Lányom tipikus kamasz lett, "pofavágó-szemtelenkedő-éntudomatutit", velem is szinte naponta összeveszik.

Férjem és én egyébként nagyon jól megvagyunk, a család egyetlen konfliktusforrása a kamasz gyermek szemtelenkedése.

Lassan ott tartok, hogy ha 3-an együtt vagyunk, folyamatos görcsben van a gyomrom, hogy mikor robban ki veszekedés és mi lesz utána.

Nem tudom mit kéne tennem, hogy ez a helyzet megváltozzon.

Van köztetek olyan, aki hasonló cipőben jár?