Mit tennétek, ha valaki nem tud nektek megbocsátani? (beszélgetés)

Nem sohasem tettem ilyet,nem turkáltam más táskájában,levelében,még a férjem hivatalos levelit sem bontom fel,nem turkálok az emailjeiben sem,ám Isten óvja a királynőt aki az én táskámban,pénztárcámban stb.kotorászik.Nincs abban semmi olyan,ami titok lenne,de az az ENYÉM.

Ezért a büdös életben nem tudnék megbocsájtani.

Én is mindig megbíztam a kollegáimban, de egyszer úgy jártam, hogy a pénztárcámból kivettek 1 db. papírpénzt, általában nem tartok magamnál, de elintézni valóm volt. Munka után csodálkoztam rá, mikor fizetni akartam. Másnap sokáig vívódtam, figyeltem az embereket, főleg aki előtte takarított, mivel csak az ebédidőben voltunk mindannyian távol, nagy valószínűséggel csak ő tehette. Már az első szemkontaktusnál kiderült, hogy igazam van, de ekkor még nem szóltam. Délig figyeltem, ebédkor jól láthatóan vittem magammal a pénztárcámat, és úgy intéztem, hogy szembe találkozzak vele. Ez megerősített, hogy igazam van. Az irodában egyébként senkinek soha nem tünt el semmije ezidáig. Ebéd után bementem a főnökéhez, aki felvilágosított, hogy több ugyanilyen esetről tud, de ott nem volt gyanúsított, és nem akarta elhinni, hogy egy több éve ott dolgozó kollega a bűnös. Összegyűtöttük az eseteket, körülményeket, időpontokat. Megnéztük a jelenlétit, hogy kik dolgoztak az nap, ő mindennap bent volt. Ezután én bevállaltam, hogy én leszek a csali. Ismét belenyúlt, de kifelé menet kértük üritse ki a zsebeit, előkerült ez a pénzem, mielőtt kimentem volna felirtam a sorszámot és odaadtam a főnökének. Természetesen kikérte magának elég durván, a többi esetre hivatkozva választás elé állítottuk, vagy önként elmegy, vagy rendőrségi feljelentést teszünk ellene. A pénzünket nem adta vissza, valószínűleg azért tette, mert nagyon rosszul állt anyagilag, mindig kölcsönkért, fizetési előleget vett fel.

Erre van egy jó közmondás alkalom szüli a tolvajt.

Azóta én a privát szférámba tartozó dolgokat soha nem hagyom mások előtt, Ki tudja lehet, hogy még most is ott dolgozhatna, ha mi nem teszük ki ekkora kísértésnek. Másrészt pedig,mivel a közvetlen főnöke nem jelentette, így, ha nem nálam próbálkozik, akkor kis sem derül, ki tudja meddig folytathatta volna. Egyébként én a munkában maximalista vagyok, elvárom a kollegáktól, hogy képességeinek megfelelően és hibátlanul dolgozzanak, ez a legfontosabb egy munkahelyen. Fontosnak tartom, ha valamit nem tudnak, nem értenek akkor bizalommal forduljanak hozzám, még azután is, ha hibáztak. Nem tartom helyesnek, hogy felvállalsz olyat, ami nem tartozik közvetlenül egy vezetői pozicióhoz. Egyrészt hidd el senkiben sem lehet talán csak a családunkban fentartások nélkül megbízni.

Az én osztályomon az alkalmazottak az asztalon hagyhatják a maroktelefonjukat a pénztárcájukat - nem veszik el (a szó mindkét értelmében..). Nem, mert én vagyok a főnök - én vagyok a kerítés, én biztosítom munkatársaimnak (többek között) a jó bizalmi légkört.

Én ezért (is) pénzt kapok - ez nekem kötelességem amelyet komolyan veszek.

Éppen ezért , sokáig mérlegelem, kit veszek föl. És a próba időt valóban kihasználom.

Most- ezek után, hogy ez megtörtént, ha a többiek elmennek ebédelni, akkor én le sem mehetek egy sétára - üljek itt, mert "A" nem tudom most fog-e kotorászni valaki táskájában vagy sem..?

Kell nekem ez a többlet...?

----

-persze, csak fikció....

Elolvastatnám vele ezt a könyvet: : )

[link]

Igazad van. Bár a családi harmóniát is megette a fene, ha kutakodni kell a másik után.

Ami meg a munkahelyet illeti: eddig több száz kollégával dolgoztam együtt, és hírét sem hallottam annak, hogy bárki is belenyúlt volna a másik táskájába, pénztárcájába, belenézett volna e-mailjébe, telefonjába! Ez alapvető emberi norma.

Kedves eltűnt Amarillisz!

Ha problémád, gondod van, ne aljas eszközökkel próbáld megoldani. Vagy ha mégis ilyenhez nyúlsz, ne csodálkozz, ha raportra kerülsz!

Lehet, hogy furcsának fog tűnni a számodra, de én még soha se tettem ilyet. Egy kollégának (akivel ráadásul nem is vagyok közeli, barátnői/baráti viszonyban) sohasem turkáltam a holmijai között, nem néztem bele a táskájába, a telefonjába, és ezentúl sem fogok.

Az én környezetemben szerencsére senki sem csinál ilyet. Nyugodtan az irodában merem hagyni a táskámat, telefonomat, mert tudom, hogy senki sem nyúl hozzá.

Azt hiszem, itt ketté kellene választani a dolgokat. Amiről itt szó van, az a munkatárs utáni kutakodás. Amit te példának hoztál fel, az azért más. A családban, párkapcsolatban kutakodni nem ugyanaz. Tévedés ne essék, ezt is ronda dolognak tartom, de emberileg sokkal jobban megértem az indítékait.

Hú, ez nagyon durva!

Nem tudok olyan szitut elképzelni, hogy turkáljak egy kollégám táskájában! A bajok itt kezdődtek, nem pedig ott, ahogy a kolléganőd reagált.

Szállj magadba!

A novagyok április 21-ei ezo-cikke:

Hogyan teheted harmonikussá kapcsolataidat?

Nehezen jössz ki a főnököddel vagy a barátaiddal? Megőrjítenek a szüleid? Néha úgy érzed, hogy egyszerűen utálod a kedvesedet? Most megmutatjuk, hogyan szabadulhatsz az életedet megkeserítő konfliktusoktól!

Kapcsolataink milyensége egész életünket meghatározza

Nemcsak szerelemi kapcsolataink, de barátainkkal, családtagjainkkal, munkatársainkkal való viszonyunk is rendkívül jelentős szerepet játszik életünkben. Ha ezek konfliktusokkal terheltek, akkor olyan terhet cipelünk a vállunkon, amely az élet minden területén való működésünket gátolja. Ha harmonikusak, akkor ezerszer hatékonyabban teljesítünk mindenhol és sokkal jobban koncentrálhatunk valódi céljainkra, amelyeket a körülöttünk élők segítségével és saját lelkiállapotunk egyensúlyba hozásával el is érünk!

Szép az, ami különbözik

Vizsgáld meg, mi az, ami zavar a másik emberben! Gondolkodj el azon, hogy legtöbbször épp az a tulajdonság taszít bennünket, amelyet saját magunkból is száműzni szeretnénk. Persze van, amikor a sajátunk ellentéte zavar.

Üljünk le egy nyugodt helyre, és gondoljuk át álláspontunkat! Nemsokára észre fogjuk venni, hogy igazságtalanul ítélünk el valami olyat, amelynek pedig éppúgy van létjogosultsága. Annyiféle személyiség van: miért gondoljuk, hogy egyedül a mi tulajdonságunk az üdvözítő? Tekintsünk úgy a zavaró jellemvonásra, mint egy ismeretlen szép virágra: nem tudjuk a nevét, nem ismerjük, soha nem tapasztaltuk meg, milyen virágként létezni, de képesek vagyunk gyönyörködni abban, ami annyira más, mint mi.

Mi is voltunk ilyenek?

Merész kijelentés, de még a gyilkos is a legjobb tudása alapján cselekszik, és mi sem tennénk mást az ő helyében. Ugyanis ha annyi erkölcsi érzékkel, olyan gondolkodásmóddal és érzelmi lobbanékonysággal rendelkeznénk, mint ő, nem lennénk képesek helyesen cselekedni. Sőt: a reinkarnáció hívei szerint mindannyian egyfajta lelki evolúciót járunk be, tehát mindenki állt már ennél jóval alacsonyabb fejlettségi szinten. Egy nő, akit hipnózissal visszavittek előző életeibe, úgy tért vissza a valóságba, hogy megmaradtak ezek az emlékei – később pszichoterápiák sorát járta végig, hogy fel tudja dolgozni a saját korábbi barbárságainak emlékét.

Na jó, de miért pont én lépjek?

A büszkeség és a tévesen értelmezett igazságérzet a legnagyobb gátja kapcsolataink harmóniájának. Amikor elfogadásra és szeretetre buzdítjuk magunkat, rögtön ott motoszkál a kérdés: no de miért én lépjek? Miért nem ő változik, viszonyul másképp hozzám? Ezen persze lehet háborogni, de nem célravezető.

Ha megbánt valaki, az csupán 5 perc: mi mégis egész nap rágjuk magunkat rajta, gondolatban vitázunk, védekezünk és támadunk. Ki tette hát rosszá a napunkat? Az, aki megbántott, vagy mi magunk? Azért te lépj a konfliktusaid ügyében, mert neked lesz jobb! És ha a másik helyett léptél, hidd el, ő ezt tudni fogja, és nagyra becsül majd téged a türelmedért, szelídségedért, önmagát pedig mélyen megveti, amiért erre nem volt képes, s ez nagyobb büntetés annál, mint ha egész nap ordítoznál vele.

Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel?

A hívő szerzetesek alázatosságát sokan elfogadhatatlan önfeladásnak és meghunyászkodásnak gondolták. Pedig kiderült, hogy a „dobd vissza kenyérrel” voltaképpen nagyon is kidolgozott és hatékony stratégia. Ugyanis a felénk irányított agresszió negatív hullámait azonnal kioltják a pozitív válaszhullámok, így az mozgásképtelenül hull vissza a földre, míg ha mi is agresszióval válaszolunk, a két negatív hullám összeadódva mindkét fél pszichéjében komoly károkat okoz.

Technikák, amelyekkel jobbá teheted kapcsolataidat!

Számos meditációs és pszichés technika létezik a kapcsolatok harmonizálására, most megmutatjuk a három leghatékonyabbat:

1. Irányított meditáció: Meditációd elején mond ki hangosan, hogy mit szeretnél elérni! Pl.: „meditációm arra irányul, hogy megváltoztassam a barátommal való kapcsolatomat”. Vizualizáld az érintett személy képét, és képzelj el egy utat, amelynek az egyik végén ő, a másikon te állsz, majd indulj el szeretettel felé. Érezd, ahogy minden lépésnél növekszik a szeretet benned, amikor pedig odaérsz, öleld át szorosan.

2. Pozitív lista: Írj egy listát annak a személynek a jó tulajdonságairól, akivel konfliktusod van! Ne tekintsd befejezettnek a listát, időről időre térj vissza hozzá, és egészítsd ki az újonnan felfedezettekkel!

3. Pszicho-skála: képzelj el egy skálát, amelynek az alján az áll: „rossz kapcsolat X-szel”, a tetején pedig ez: „harmonikus kapcsolat X-szel”. Gondolatban tolj fel egy kis kallantyút a skála legtetejére. Időnként ellenőrizd a skáládat, s ha lejjebb látod a kallantyút, told megint fel! Furának tűnhet, de ha kipróbálod, meglepő eredményeket fogsz tapasztalni!

ez sokkal-sokkal több mint egy személyes konfliktus.

Ez becstelenség és nagyfokú jellemtelenség.

nagyon el vagy te tévedve.

Aki egyetlen egyszer meglép ilyet-az semmivel nem tudja visszaszerezni a bizalmát a másiknak.

Nem a többiek számítanak,hanem az akit megbántottál,vagy aki ellen vétettél.

Egyenlőre az ő bocsánatát kell kivívnod.

De ehhez asszem tudatosulnia kellene,hogy tényleg baromi rossz húzás volt tőled,ez az egész.

Ne keress kifogásokat ,meg mentséget,ami történt megtörtént,inkább gondolkozz el azon ,hogyan tudod jóvá tenni:)))

Mindenki csinál hülyeségeket,ez is az volt,de legalább megtanultad ,hogy többet ilyent nem teszel,semmilyen okból sem:))

“Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját.”

(Tatiosz: A szív erényei)

Te egyedül játszottál nyomozósdit, engedd meg neki ő tanúsdit játszon! :)

Neki meg lehet nem jutott volna eszébe bárkinek a ulajdonában turkálni. Te is és Ő is mások. EMBEREK és nem egyformák. Én nem mentelek fel...hibáztál (nem kicsit) viseld a következményeit. egyébként lehet, hogy olyan helyen dolgozól ahol szükséges a titoktartás és megbízhatóság. ezek után ne várj bizalmat. Miért nyúltál bele tök mindegy...megtetted és nem volt szép dolog.

Igen...ha megtudnám egy kollégámról hogy a személyes dolgaim közt kotorászik bizony nagyon rossz véleménnyel volnék róla. Soha senkinek a táskájában, zsebében, szekrényében nem kotorásznék és főleg nem venném és néznék bele más tulajdonába.

Egy mobilban nagyon sok olyan információ lehet amivel visszaélhetnek. Te nem csak belenyúltál, tudatosan kivetted és beleolvastál más intim dolgába. Részemről nagy neveletlenség.

Ez az én véleményem ,de Te kértél véleményt. Ezt megérdemelted, hogy tudja mindenki rólad kivel is dolgozik együtt........ gondolj bele Te mit szólnál ha valaki a te tulajdonodban kutatna. Talán te is sértődött lennél és joggal.

De, persze, hogy hibának érzem.

Azért beszélek a "többiekről", mert vannak akikkel sokkal jobb barátságban vagyok, és nagyon sajnálnám ha a barátságunk tönkremenne emiatt.

Azzal a nővel meg barátságról nemigazán beszélhetek, mert eddig is sokszor néztünk csunyán egymásra, és olyan szemekkel méregettük egymást. Persze, csak a féltékenység miatt, de EMBERILEG amugy nem lett volna vele semmi bajom.

Igen,valószínűleg meg.

Tudod ,ha csak azért zavar,mert hogy a többiek mit fognak szólni ,akkor meg sem bántad ,és nem is érzed hibának a tettedet.

Akkor ne kérj tőle bocsánatot,mert hazudni épp akkora bunkóság,mint kotorászni más táskájába,és a dolgaiba kukkantani.