Mit tanítanak meg még a kórházban a csecsemőgondozásról, és mi az, amit sajnos nem? (tudásbázis)
Pedig a munkájuk része lenne..
ahogy olvaslak benneteket, azt mondom, hogy nekem is szerencsém volt. A kórházban babás szobában voltunk és a pelenkázástól kezdve a szoptatásig mindenben segítettek. Megmutatták a köldökápolást, a fejést és még a 3. napon rámtörő sírásomat is "ápolgatta" egy védőnő amikor csak nem akart sikeredni a szoptatás.
Összességében nekem jó tapasztalatom volt, de ott sem volt egyforma minden csecsemős nővér. A fürdést azt nem mutatták meg, de ahogy ők fürdetik a csap alatt, azt kár is lett volna megtanulni.:)
De utánna a látogatók!!!!! Azok úgy osztották az eszet, hogy már alig vártam, hogy elfogyjanak:)
Ez teljesen Kórház és védőnő függő.
Én is dícsérem kicsit a Klínikát...elsővel a másik helyi kórházban kezdtem a terhességet,5hósan be kellett feküdnöm,aztán átküldtek a klinikára,mondván úgyis elvetél,vagy ha nem koraszülött lesz és úgyis oda szállítanák át...mondanom sem kell hogy a megnyugtató orvosi vizsgálat után eszem ágában sem volt visszamenni az említett intézménybe.másrészt megtudtam hogy ott csak nappal lehet anyával a babab.feltéve ha van hely,ha nincs megy a közösbe,éjjel is,teáztatnak és csúnyán bánnak az anyukával,...láttam és hallottam...
2terhességem alatt védőnénink szemében fekete bárány voltam,mert nálunk a kórházban divat szülni...mondtam ha a klínikával azonos feltételeket biztosítanak,meggondolom,addig nem---
nagyon jó tapasztalataim vannak nekem is,szobatársamnál aki nehezen tudott szoptatni,felváltva ültek a nővérkék,kipróbáltak minden pózt...ügyeletes dokinő 1,5órát ült ott.anyagi igénynélkül,csak hogy tudna már enni az a pici...szóval harmadjára is csak oda!
Általában tanítják a nagy semmit. A baba látogatók, azok már sok mindent.
Ez szerintem nagyon kórház függő!
Bár nálunk még mindig kevesebb az a kórház ahol normálisan elmondanak mindent vagy sok mindent mint ahol semmit.
Mondjuk mi még ne szóljunk igazán semmit. Most jutott eszembe, hogy láttam egy riportfilmet régebben, hogy Oroszországban, hogy ne sírjon a baba, a csecsemősök cumit ragasztottak a szájukba, mert idegesítette őket. Szép? Azért vannak nálunk rosszabbak is, sajnos :((((((((((
Nekem egy ismerősöm most szült, és ő is azt mondta, hogy neki sem mondtak semmit amikor hazaengedték. Sőt, mikor szopás után lemérték a babát, megkérdezték tőle, hogy miért nem szopott a baba? Az első babája, honnan tudná:-)))
nálunk is 2 táborra oszlott a csecsemő osztály dolgozói. fele ,,bunkó, hanyag,, volt , a másik fele viszont kedves és segítőkész :-) látszott rajtuk az is, hogy szívből csinálják, vagy csak mert muszály.. babás szobában voltunk, volt kiskád is, kértem, hogy mutassák meg hogyan kell fürdetni..) ugyan második babóca , de féltem azért, nehogy rosszul fogjam meg.. stb) mit kaptam? hogy nix idő..
Nekem szerencsém volt, mert mind a háromszor nagyon kedvesek voltak velem, és én rengeteget tanultam a Klinikán. Megmutattak mindent, amit nem tudtam, segítettek a szoptatásban, a pelenkázásban, végig dícsértek, és adtak önbizalmat.
semmit nem mutatnak meg.
Nekem is beszólt egy csecsemős nővér, hogy miért akarom, hogy kiszívja a gyerek nóziját aztán amikor "kicsit kedvesebben" visszaszóltam, hogy tán azért hogy kapjon levegőt, visszavett és azután nem mert velem próbálkozni. Csak azt nem értem, miért kell ahhoz az embernek anyázni, hogy normálisak legyenek vele azok, akik ezért kapják a fizetésüket.
Az osztály javára legyen írva csak ez az egy volt tirpák.
Annyira kévés ideig vagy ott,hogy szinte semmit sem tanulsz meg.
Sziasztok! Nekem 2005-ben Baján minden rendben volt, legalábbis úgy érzem. :-) A szülésznők Nagyon értik a dolgukat. A csecsemősöknél már volt kicsi problémám. Két részre tudnám osztani őket, a fiatalok, akik sertepertéltek (tanulók)mindíg azokat küldték az "öregek", ha valaki csengetett és ha a tanuló nem boldogult, akkor jött egy tapasztalt csecsemős. Végülis mindent megmutattak, ha kérdeztünk, csak arra kellett figyelnem, hogy a régi dolgozókat kedvesen és kicsit "udvarolgatva" kellett megkérni- kérdezni.
Akkor nem volt goromba és utasító a válasz. De ez is kb 1-2 Csecsemősre volt elmondható. Viszont elég hamar ki lehet ismerni itt a nővéreket és mire haza lehet menni már tudja az ember lánya, hogy kinek hogyan és mit mondhat. :-) No és hogy kinek köszöni meg a segítséget!
Sziasztok!
Nekem sincsenek pozitív emlékeim a kórházban töltött napokról. Császáros voltam, és már az első pillanattól úgy kezeltek, mintha semmi sem történt volna velem.
A csecsemős nővérek zöme kedves volt, de volt sajnos olyan is, akire rá férne néhány tréning, vagy továbbképzés empátiából. Ha nem kérdeztem, semmit sem mondtak. Ha kérdeztem, akkor szinte felháborodtak, hogy hogy merem feltartani őket. Én elhiszem, hogy nehéz dolog annyi kisbabával foglalkozni, de ezt a munkát vállalták, úgyhogy végezhetnék lelkiismeretesebben is, ha meg unják, akkor miért csinálják (jóvan, tudom, kell a munka mindenkinek).
Egyébként, nekem szinte semmit sem mutattak volna meg, ha nem kérdezek. A köldökcsonk ápolást akkor tanultam meg, amikor hazaértünk, és kijött a dokinéni. Pelenkázni egyáltalán nem segítettek, ezt tudnia kell ezek szerint mindenkinek, még az első gyerekes anyukáknak is. A szoptatással kapcsolatban is csak negatív tapasztalataim voltak, ugyanis nem tudtam szoptatni a kisbabámat (befelé forduló mellbimbóm van). Teljesen úgy viselkedtek velem, mintha én tehetnék róla, az utolsó este jól meg is kínoztak minket (éjfélkor kb. egy órán át próbálta az egyik "kedves" nővérke bebizonyítani, hogy igenis menni fog a szopizás, persze nem járt sikerrel. Eredmény: egy órákig ordító gyerek, nálam pedig jó kis hasmenés, sírógörccsel megspékelve). Hazajövet a kórházból is bőgtem természetesen. Jó néhány nap kellett, míg kihevertem az utolsó kórházban töltött éjszakát.
Gondolom nem minden kórházban ilyenek a csecsemős nővérek. Nekem sajnos ilyen tapasztalataim voltak.
A mai napig nem tudom biztosan! Az egyik verzió szerint méhen belül fertőzést kapott...szerintem ez hülyeség, dehát ők az orvosok, a másik lehetőség szerint kezdődő tüdőgyuszija volt. De ezt is mikor kapta volna el? Nem tudom! A lényeg, hogy mára már semmi baja, életerős, és virgonc :)
Szentes-vágóhíd. Mivel én is császáros voltam , meg ikres, meg 29 hetes így nekem is csak kellemetlenségem volt. Annyiból voltam szerencsés hogy a koraosztályon volt 3 nagyon kedves nővér. Őhozzájuk bármikor mehettem, de a többi... Az egyik picikémet azonnal vitték Gyulára a másik maradt velem, 2 hétig nem mehettem Gyulára, de a kicsi állapota nem volt "telefontéma", a szabiról visszajött dokim engem kérdezett a helyzetről. Ha mentem volna Gyulára, még én voltam a hibás, mert nem "szeretem az egyiket, megyek a másikhoz" ! 1 nap sírás, elapadt a kevéske tej. Félév után tudtam meg Svábhegyen hogy agyvérzéssel születtek. Nem mondták. Háll Istennek semmi bajuk. Egészségesek mint a makk!!! 5évesek.
Végül kiderült mi volt a gond, miért infúziózták?
Én az esztergomi kórházban szültem. Császáros voltam (mielőtt még bárki elítélne)a szívem miatt. Maga a műtét különösebben nem viselt meg, viszont ami utánna következett az igen. A kisfiamat éppen csak egy másodpercre mutatták meg, és már vitték is el. Akkor még nem sejtettem semmit. Utánna kikerültem az őrzőbe. A szobatársnőm aki utánnam egy órával szült már megkapta a babáját, viszont én még nem. Már eltelt jó pár óra és a férjem végül is úgy döntött, hogy lemegy és utánna néz a dolgoknak. Sajnos miután visszajött rossz híreket kaptunk. A kisfiunk infúziót és oxigént kapott, de hogy miért azt nem mondta meg senki. Orvost nem is találtunk. 6 óra elteltével felhozták, hogy szoptassam meg. A csecsemős megkérdezte, hogy az első gyerekem? Mondtam, hogy igen! Ezután lerakta a karomra, amibe az infúzió volt kötve, és ott hagyott. Én nem mozdulhattam, mert gerincbe érzéstelenítettek. Ha nincs ott anyukám, és anyósom akkor kicsit gáz lett volna, de az ő segítségükkel sikerült megszoptatnom Gergőt. A rákövetkező öt nap maga volt a pokol. Senki nem mondott semmit, hogy miért kap még mindig infúziót a gyerekem. Ráadásul szoptatni sem szoptathattam, mert a csecsemős "kizavart". Azt mondta, hogy ne izguljak ők megoldják. Kap cukrosvizet, és egy kis tápszert. Ez lenne egy csecsemős dolga? Nem hiszem! :( Szóval nekem a kórház egy rémálom volt!
en ujpesten szultem, nagyon kedves csecsemos novereket fogtam ki, amikor a nagyobbik fiam szuletett. pelenkazast, oltoztetest, mellre tetelt is elmagyaraztak megmutattak, ha kerdeztem valamit turelmesek voltak. egy dologot nem mutattak meg, de csak otthon jottem ra, hogy nem tudom, hogy kell: a koldokcsonk apolasat. a korhazban megcsinaltak helyettem, otthon viszont mar nekem kellett volna es fraszban voltam, hogy fajdalmat okozhatok a babanak. vegul is a vedono tanitott meg, amikor rakerdeztem.
Szerintem ez attól függ, hogy milyenek az ápolónők. Az ő hozáállásukon sok múlik.Nekem a nővérem újszulöttös nővér, és imádják az anyukák, mert többet is segít mint kellene. Amikor én szültem, nekem is segített, de nem akart okoskodni. Én jó véleménnyel vagyok
Hát akkor nekem szerencsém volt. Nekem már az első szopizásnál segítettek, figyeltek a csecsemősök. A rooming-inben pedig mindent megmutattak elsőre, másodjára meg lehetett csinálni, a fürdetést is. Minden fogást megmutattak, hogy hogyan stabil, biztonságos a fogás. És minden kérdésre válaszoltak. Én nem panaszkodhatom. Viszont mögöttem nemállt anyuka, anyós, senki. De nem is éreztem, hogy valamit rosszul csinálok, lehet, hogy azért, mert nem zavart össze senki. :)
Hozzánk a védőnő kijött és megmutatta hogyan is kell fürdetni.
Szerintem ez hórház függő és azon belül is attól függ, hogy a babáddal együtt vagy-e vagy sem.
Nálunk ha csak szopizáskor van veled a baba, akkor semmit. Hazaadáskor mondják el, hogy mit kell csinálni és talán akkor látod másodjára(először amikor megszületik) csupin a babát.
Ha veled van egész nap a kicsi, akkor a nővérek megmutatják egyszer a köldökápolást és a pelenkázást. Utána a szobatársak segítenek egymásnak. Egyedül a fürdésnél nem lehetsz jelen ilyenkor.
A kórházban azt mutatták meg hogyan kell tisztába tenni a babát,mit kell csinálni a köldökcsonkkal,hogyan lehet szoptatni-fejni.A tapasztaltabb szobatársak,védőnők is tudnak segíteni.Esetleg könyvek...Bár én mindig azt mondom,hogy akkora hülyeséget nem lehet csinálni,amiből baj lehet.Inkább nyugodtan,magabiztosan kell a babával foglalkozni.
Én Dunaújvárosban szültem, mind a két gyermekem. Nekem semmit, nem is foglalkoztak velünk. Szobatársak, meg ösztön. Késöbb anyukám, anyósom, háziorvos, barátnők. A védónókról inkább ne is beszéljünk, kritikán aluliak!!
Valóban csak az ösztönökre szabad és kell hagyatkozni, könyvből babát gondozni-ápolni nem lehet; és nagyon jó ha van a közelben nagymama vagy anyós segítség is.
A babának nem szabad éreznie a bizonytalanságot a félemet, a görcsösséget; csak magabiztosan.
Puding próbája az evés. :) Azaz csak menetközben derül ki, hogy megtanítottak-e egyáltalán valamit. De nyugi! Béna szülő nincs, max. azt hiszi magáról. Főleg, ha sok "jóakaró" serte-pertél körülötte.
Sajnos nálunk se segítet senki mikor előszőr hozták ki szopizásra még pólyába volt betéve és könnyű volt tartani,a következőre már angolpólyába hozzták azt se tudtam,hogy fogjam a nővér úgy rámfőrmedt,hogy hogy lehetek ilyen ügyetlen hiszen az én gyerekem.Szerimtem sokkal jobb lenne ha többet segítenének!Ja és mikor hazajöttünk a védőnőről ne is beszéljünk csak eljött megnézte a babát és csak annyit mondot minden rendben és elhadarta a mondanivalóját és ment,ha anyu nem segít még fürdetni se tudtam volna.Jó lenne ha legalább az elsőszűlő anyáknak segítenének.
Hát nem is tudom... Rooming-in-ben voltam a babával, s szerencsémre volt ott olyan anya, akinek már nem az első gyerek született. Ő segített, miután bénáztam eleinte. Hiába csengettem, senki se jött. Szóval én nem sokra tartom a csecsemősöket. A könyveket és a saját ösztöneimet többre.
Nekem egy szót sem mondtak...
További ajánlott fórumok: