Mit lehet tenni, ha valakit ennyire nem tudok elfelejteni? (beszélgetés)

Szerencsere nekunk sikerult megbeszelni a nezetelteresunket. Bar tegnap nagyon ideges voltam es elkeseredett a helyzet miatt,de igy visszw gondolva egy kicsit felnagyitottam a dolgot.

Megse veletlenul volt az eljegyzes.:)

A forum indotonak kitartast kivanok es hidd el ha kozhely ha nem, biztos vagyok benne h jon majd masik es semmi sem tortenik veletlenul. Elhiszem h nagy sors csapasnak eled most meg... Ha elhsized ha nem,en mar 3 eve nem vagyok egyutt exemmel,sot ahogy mondtam mar menyasszony vagyok es nem utolso sorban boldog is:) de van h meg a mai napig eszembe jut exem es soha nem akarnek mar tole semmit,de meg mai napig nem tudtam a kapcsolatunk vegere pontot tenni,mert nem kaptam valaszt arra h miert jatszott kettos jatszmat egy majdnem 3 eves kapcsolatban?!? De ha elem allna es elmondana se hinnek mar neki:))) es nem is agyalok ezen szinte soha... De idovel minden konnyebb, ha gondolod kerj engedelyt a naplom olvasasahoz es ''nezd meg,, :) olvasd el h en mit leszenvedtem.:)

Neked Ő lesz A Szerelem, ami minden nő életében előfordul és nem felejti el soha, mert ezek a kapcsolatok ilyenek.

Ott marad a szíved egy picike rejtett zugában és ha megkérdezel bárkit, anyukádat, mamádat, testvéredet, nekik is van ilyen.

Az elsőt, nem felejti el senki :D

Ki lehet heverni, túl lehet élni, tovább lehet menni, de elfelejteni, nem.:D

Ez a fiúknál az első szex-élmény, amit ők sem felejtenek el soha. Azt a nőt mindig a szívük mélyén őrzik :D

Nem minden első szerelemből lesz házasság és nem minden első szerelemből lesz jó házasság.

Hát evvan :DDDD

Viszont, akár 80 évesen is nagyon finom dolog lesz visszaemlékezni rá, milyen csodás érzés volt akkor és maradt, ez az első szerelem :D

Hat az o reszerol csak feltetelezem hogy igy lehetett, de nalam biztos, en betegesen feltem hogy elveszitem ot, annyira szerettem....

Amikor megismerkedtunk, o eleg melyponton volt (vagyishat egy kozos ismeros lannyal jart aki rendszeresen csalta es ez csak kesobb derult ki) es mondhatni "velem vigasztalodott" ami a szo szoros ertelmeben azert nem igaz, de a lenyeg ugyanaz

de mindketten beleorultunk a feltekenysegbe,

Miért voltatok ennyire féltékenyek?

En megertelek , tudom milyen rossz. En annak idejen (3 eve) szinte bele betegedtem a fajdalomba. Mindenkit kikeszitettem magam korul,mert csak o forgott az agyamba. Sirtam,hanytam napokig-hetekig. 1 honap se telt el es 10 kg fogytam a stressztol,aztan kondiba jartam..( osszesen 24 kg fogytam).buliztam,kicsit ossze szedtem magam...megismerkedtem ezzel-azzal,aztan jott a jelenlegi parom.

Azota mar menyasszony lettem...

Igaz pont ma lehet ujra irja a sors magat es ismetelten kitesznek mint macskat sz...ni. De ez mas tortenet,de egyet megfogadtam h engem megegyzser pasi nwm tesz tonkre ,jobban mondva en meg egyszer nem teszem tonkre magam egy pasi miatt sem.

Így van. Nincs tökéletes. Viszont a múló idő csalókán megszépít mindent.

Nincs szükséged rá, csak kapaszkodsz belé - engedd el! Nehéz, tudom, de megéri! :)

Tökéletes nincs,csak hülye nők,akik ezt elhiszik.

Irány egy pszicho doki,vagy egy kineziológus ,aki kigyógyít ebből.

Az élet szép.Kár lenne butaságokkal elcseszni!

Senki sem tökéletes. Vagy csak a szebbik" arcát mutatta neked!

Most csupán fellángolást érzel, de újra ki fog aludni a tűz. Jön majd egy másik, egy még helyesebb srác, aki motorja lesz az életednek :)

...kitartás...

Egy frászt volt tökéletes!Már a féltékenysége negatívum!

Rázd meg magad,mert ennél nagyobb gondok jönnek még az életben!

Igen, a sport az egyetlen amivel probalkoztam. Rendszeresen egyesuletben sportolok, az eletem az a sport, de eljutottam arra a szintre hogy 5 edzesemre nem mentem el (4 eve sportolok, soha egy edzesrol se hianyoztam) mert nem birtam..

Teljesen megorulok, lebenit az egesz dolog, semmire sem vagyok kepes azota.

...őszinte részvétem.

Vedd elő a negatív tulajdonságait, amit ki nem állhattál - már ha volt ilyen a 8 hónap alatt - és próbáld meg negatív oldaláról nézni a srácot.

...és kerülj minden eddigi közös utcát.

Már több mint fél éve szakítottunk a legutóbbi barátommal (nem o volt az első barátom, de az első (és eddigi egyetlen) nagy szerelmem igen) akivel 8 hónapig voltunk együtt kisebb megszakítással. Nagyon nagy szerelem volt, de mindketten beleorultunk a feltekenysegbe, es végül ő mondta ki, hogy vége (amúgy 2 evvel idosebb nalam). Rettenetesen megviselt a szakítás, kórházba kerültem, annyira kikészültek az idegeim, 3 hónapig minden nap sirtam...aztán ahogy telt az idő, kezdtem helyrejönni, voltak más fiúk is az életemben(mondjuk csak futó dolgok, 1-2 hétig, de mindegy), a lényeg hogy egyenesbe jöttem nagyjából. De kb. másfél hete, a nyílt utcán, teljesen véletlenül összetalálkoztam a volt barátommal, és azóta minden a régi. Nem birok enni, tanulni, minden nap eszembe jut Ő és az együtt töltött idők, folyton a közös képeinket nézem, van hogy egész éjjel nem alszok,mert sírok, teljesen kikészít....

Nem tudom mi történik, és hogy mit tegyek, tényleg kezdtem úgy érezni, hogy már kiszerettem belőle és továbbléptem, de ez a kis találka mindent megváltoztatott.... Tudom hogy ez egy piti kis kamasz problemanak tunik, de rettenetesen szenvedek, es mar nem tudom kihez forduljak, a szuleimnek es a barataimnak nem merek szólni erről. (Ők nem kedvelték soha ezt a fiút, merthogy én csak 'mindig szenvedtem' miatta) Ha valakinek van tanácsa vagy tudna segíteni, irjon lecci.

Elore is köszi,