Milyen az anyai szeretet? (tudásbázis)

Köszi szépen a biztatást, én is ugy gondolom h keritek munkahelyet miután befejeztem a sulit, pénzt gyüjtök..és akkor jöhet az egyetem. Ami késik nem mulik!

Puszi

Szerintem a legfontosabb most, hogy befejezd az iskolát. Ha eddig ment akkor biztos menni fog még az az egy év! Biztos nem lehet könnyű, de mindenképpen büszke lehetsz magadra, hogy eddig is bírtad. Én rengeteg embert ismerek, aki ilyen körülmények közt nőtt fel és 7-8 osztályuk van. A továbbtanulás pedig jöhet picit később is, ha 1-2 évet ki is hagysz anyagi okok miatt, az még nem a világvége. Én 31 leszek decemberben, és idén ősztől kezdem az egyetemet.

Fel a fejjel és kívánom, hogy minden álmod és vágyad valóra váljon!

Puszi, Kinga

Az a gond h anyum nem végzi el a munkáját sem, már rengeteg munkahelyröl kirugták az ital miatt..ö anyira iszik h olyankor "nincs is köztünk" teljesen eltávolodtunk már egymástol.

Sose érzem h szeretne, mikor jozan is egyebet nem mond csak h azért lett kövér mert mi megszülettünk..(én és a tesom) s ez ugy jön ki h nem szeret minket...egyébként egyáltalán nem kövér...söt egyre soványabb mert iszik s nem eszik semmmit...nagyon nehéz igy élni...

és az a baj h még nem tudom h fogok ebböl az egészböl kikerülni..mivel még iskolába járok..van egy évem még...és utána is anyagi okokbol nem hinném h tudok tovább tanulni...peddig ugy szertnék :(

Szia Margit!

Szomorú sorsok bontakoznak itt ki a sorok nyomán.

Azt hiszem,aki olyan körülmények között nő fel,ahol egyik,vagy mindkét szülő alkoholista,annak nagyon keserves élete lehet.

Abban is biztos vagyok,hogy ha az illető kiszabadul ebből a "hálóból",az a saját gyermekeivel teljesen másképp fog bánni,és mindazt a szeretetet,amit ő nem kaphatott meg,gyermekeire fogja ontani.

Igazad van abban,hogy sajnos,csak az illető beleegyezésével lehet elvonókúrát kezdeményezni.

Szia Bévi49!

Az én apukám is alkoholista volt,bár soha nem ismerte be

Hiába próbáltuk lebeszélni mindig azt mondta

"akkor hadja abba amikor akarja"Persze sosem akarta

vagyis nem tudta .A munkáját elvégezte de utánna ivott.A család fenntartásáról gondoskodott,de külön-

ben nem nagyon éreztűk a jelenlétét,csak hétvégén volt otthon,és akkor is ritkán vot józan.Nehéz dolog

egy alkoholistát rábeszélni a kezelésre,főleg,

hogy mostmár az ő beleegyezése is kell.

Szia westsidegirl!

Azt hiszem ezt igy meghatározni nehéz.Csak a sajá

érzéseimet tudom leírni.Azt nem írom,hogy megszűl

bár én már akkor szerettem a lányaimat amikor vár

tam őket,próbáltam mindent úgy csinálni,hogy neki

jó legyen,bár 6 év külömbséggel születtek.Azt tu-

dom az én anyúkám mindig gondoskodott rólúnk .

6-an vagyúnk de soha nem éreztűk,hogy valamelyi-

künket jobban szeretett volna.Mindig ott volt ha

valami problémánk volt,de csak a háttérben nem telepedett ránk hagyta próbálkozzunk megoldani,

A tanácsait elmondta de nem várta el,hogy a sze-

rint oldjuk meg.Érdeklődő volt,de nem várta el,

hogy mindenről beszámoljunk,megvárta mig magunk-

tól elmondjuk amit akarúnk.De az szabály volt,

hogy mindíg megkellett mondani,hogy hova megyűnk

ha nem ismerte akivel mentűnk.Gondoskodás,egész-

séges féltés és a gyerek érezze bármikor fordul-

hat hozzá bizalommal a titka titok marad.Nálunk

is volt simogatás,puszi,de szeríntem nem az ilyen

megnyílvánilásokból látszik igazán,hogy szeretnek

-e valakit.Én is e szerínt szerettem és szeretem a lányaimat sőt az unokáimat is.Ugy érzem jó uton

jártam mert a nagylányom azt mondta szeretne ő is

olyan viszonyban lenni a gyerekeivel mint mi va-

gyunk.Igaz nálunk még a gyerekeknek is lehetett

és lehet igaza és véleménye,ami az én gyerekko-

romban nem mindig volt így.

Hát sajnos rá nem lehet már sehogy hatni, ha ö nem akar változni nem is fog! :(

Nem baj na...majd én máskép teszek..én szeretni fogom a gyerköceimet mikor anya leszek! :)

Sajnálom :( Nem tudom milyen lehet, de biztos vagyok benne, hogy valamennyire szereti a gyermekét...

Leobortát pedig irigylem, sajnos az én anyám soha nem mutatta ki a szeretetét, kamasz koromban soha nem beszélgetett velem, semmilyen tanácsot nem adott, soha nem védett meg. Viszont elvárta hogy tanuljak jól, segítsek otthon és abba beleszólt, hogy mit veszek fel, vagy hová megyek.

Amióta apám meghalt sokkal jobban ragaszkodik hozzám viszont látom és érzem, hogy nem én vagyok neki a legfontosabb, hanem saját maga. Igyekszem totálisan más anyja lenni a lányomnak mint ő nekem...

Szomorú szívvel olvasom az előbbi soraidat.

Így már világosan látom,miért nem tudod,milyen az anyai szeretet.

Sajnos,sok gyermeknek kell a világon ilyen dolgok miatt nélkülözni a szülői szeretetet.

Ha nem gyógyul ki Édesanyád ebből a betegségéből,sajnos nem sok remény van arra,hogy megtudd kérdésedre a választ.

Talán ha megpróbálkoznál szeretettel hatni rá,akkor ki tudna lépni ebből a mostani állapotából.

Szívből kívánom,hogy járj sikerrel.

Ha szeret az Édesanyád,akkor annak ezernyi apró jele van,még ha nem is mindig tudja kimutatni.

Törődik veled,gondoskodik rólad. Mindig azon van,hogy neked a legjobb legyen. Jó hozzád,igyekszik nem bántani sem szóval,sem tettekkel.

Nem tudom,mi a gondod Édesanyád szeretetével,de a szeretetet nem csak a simogatással,babusgatással lehet kifejezni.

Talán,ha bővebben kifejtenéd mi a gond,könnyebben lehetne a kérdésedre válaszolni.

Nálunk nem csak abban nyilvánult meg, hogy puszit kaptam, meg simogatást, kedves szót.

Már felnőttem, a puszi, simogatás elmaradt, van kedves szó, megértés, velem örül, velem szomorkodik, szinte teljesen együttérez velem. Bármikor lehet rá számítani, segít, ahol tud, ad amit tud, még mindig a "gyerek az első" a fő szempont nála, sőt, most már az unokák. Próbálom ezt tovább vinni az én családomban is, érezzék a gyerekek, bármikor számíthatnak rám, még a legszorultabb helyzetben is.

Persze azért nézeteltérések vannak mindenhol, semmi sem ideális. Vannak témák, ahol állandó a súrlódás, azt igyekszem elkerülni.

Én úgy érzem maximális anyai szeretetet kaptam, csak kicsit kevesebb figyelmet időhiány miatt.