Miként tekintetek az idősekre, mint a társadalom tagjaira? (kutatási téma) (beszélgetés)

A téma felvetésének szavaiból arra következtetek, h fiatalok véleményére vagy kíváncsi, nyilván ebből a szemszögből végzed a kutatást, amit meg is értek. De had' szóljak hozzá én is idősebbként. Legalábbis ami az anyakönyvezést illeti. Mert a legtöbb embernél a számokban kifejezhető életkor, a fizikai közérzet és a mentális, szellemi, egy közösség tagjaként megélt életkor tehát ez a három köszönőviszonyban sincs egymással. Mert mutathat sokat az életkor, lehet, h már ilyen-olyan nyavalyára kell gyógyszereket szedni, de a gondolkodásmódban, érdeklődésben, szellemi aktivitásban az ember nem érzi az éveinek számát. (jó esetben)

Nijntje ezt írja: "Nahát erről órákig tudnék fröcsögni. A személyes tapasztalatom az, hogy a mai idősek megkeseredett, gonosz emberek tolerancia nélkül" Vannak ilyenek is, szó se róla. Végtelenül tudlak sajnálni, h ilyen idősekkel vagy körülvéve - ezt látom kevésbé valószínűnek, ami viszont valószínűbb - Belőled valami folytán ilyen érzés sugárzik az idősek felé, h ezt látod bennük.Én is tudnék órákat fecsegni erről (nem fröcsögni)Gyermekkoromban volt az utcánkban egy néni (erre az egyetlenegy öregre emlékszem úgy, mint aki megkeseredett volt, pedig együtt laktunk nagyszüleimmel, hozzájuk sok idős ember járt és a környékünkön is elég sok lakott) aki nem szerette a gyerekeket, legalábbis mi azt láttuk, és - főleg a fiúk- mindig bosszantották is. Biztos láttátok a "Reszkessetek betörők I" filmet, ott is volt egy bácsi, akitől rettegtek, undok volt stb. De mint kiderült, nem vette körül család, konfliktusai voltak a gyerekeivel stb, és amikor szeretettel közelítettek hozzá, fondorlattal de a családjával is kibékült, már egyértelmű volt, h egy szeretetet adni akaró és arra vágyó ember lakik benne. És ez nem csak a filmben van igy. A fent említett néninél is ki tudja mi váltotta ki, h ilyen lett -egyébként neki sem volt családja. Minden miértnek megvan az azértja, tartja a közmondás, és ha egy idős embert ilyennek láttok, venni kéne a fáradságot és megtudni, miért lett ilyen, vagy pedig - nyilván az esetek többségében erre nincs mód - elfogadni őt ilyennek, vagy toleráns lenni, esetleg ha nem túl nehéz, kedvesnek lenni hozzá, lehet h már régóta nem kapott kedves szót. Nem szabad általánosítani!!! Mert mondhatná a mai idős generáció is, h a mai fiatalok tiszteletlenek, szabadosak, perverzek, agresszívak, türelmetlenek, alacsony az általános műveltségük stb. De ez igy nem igaz, mert VANNAK ugyan ilyenek, de nem ez az általános, csak lehet, h aki körül több ilyen megfordul, ilyennek látja őket és nincs benne annyi intelligencia, h ne vegye egy kalap alá a többséget kitevő rendes fiatalokkal, akiknek nyilván más az értékrendjük és az életstílusok, de ez a természetes, és ezt kell elfogadni. Úgy azoknál akik Nijntje módjára gondolkodnak, a negatív jelzőkkel illetett fiataloknál is a környezettel együtt kell az adott személyt vizsgálni. Milyenek az idősekről általánosan negatív véleménnyel rendelkezők szülei,nagyszülei, hogy nevelték, ő hogy viszonyul az idősekhez - bár ez abból a mondatból egyértelmű, milyenek azok a szülők és hogy nevelték a gyerekeiket h tiszteletlenek randalírozók lettek, és milyenek azok a fiatalok, akik miatt pl az idősek megkeseredett emberek lettek.

Tapasztalatom szerint a fiatalok egy része úgy kezeli a nyugdíjasokat, mint szükségtelen rosszat, minden értelemben leírják és sokszor teljesen szenilisnek tartják. Velem is előfordult már, h az egyik családtagomnak akartam vmi fiatalos ruhadarabot venni, de abban a boltban nem volt. Kérdeztem tudna-e javasolni egy másik boltot, ahol esetleg van. Látszott rajta, h mit gondol, azt hitte, magamnak keresem, de mikor válaszolt arra, h hol van ilyen, a szemembe nézett, és szépen formálva az ajkaival a szavakat,hangosan és lassan elmagyarázta, teljesen úgy, mintha szellemi fogyatékos és süket is lennék egyben. Nevethetnékem volt, de nem akartam, mert illetlenség lett volna, de magamban jót derültem. Mikor ezt elmeséltem egy korombélinek, ő mondta, h ő már ezt megszokta, régebben nyugdíjas, de azt nem érti, én miért nem háborodtam fel. Mi értelme lett volna? Végülis amit akartam megtudtam, és vígasztalt az a tudat, h a környezetemben lévők nem ilyenek, és h minden beképzeltség nélkül mondhatom, nem nézek ki idősnek és nem is érzem magam annak.

Sok sikert a kutatáshoz, és kívánom, h Nijntje ne olyan öreg legyen, amilyennek ő látja az öregeket, hanem olyan maradjon amilyen most (vagy lehet, h az ő esetében a kettő ugyanaz?) Nijntje nem akarlak bántani, öszíntén kívánom, h saját családod idős tagjaiban és egyéb, körülötted megforduló idős emberben megtaláld a szeretnivalót, Neked is jobb lesz.

Én tisztelem,becsülöm őket,tényleg.

De csak ha jó indulatúak.

Épp ma az orvosi rendelőben ment be egy idősödő ember előttem,mondván én fiatal vagyok,ráérek várni.

Nem így volt.

Nem jutottam be injekcióra,mert bement előttem és nekem az oviba a piciért oda kellett érnem.

Egy másik pl.: anno mikor terhesen álltam 40 fokban a buszon előttem ült le egy idős hölgy,mert fájt a dereka (én szülés előtt voltam)-mondjuk nem volt a homlokomra írva.....

De én is leszek idős,ettől függetlenül.

De ezekre figyelni fogok.

Tisztelem és szeretem az idős embereket, persze csak addig, ameddig nem mutatják a megkeseredett, gonosz oldalukat. Szeretem nézni az idős arcokat, a ráncokat, megtalálni a tompa fényű szempárban az egykori fiatal lányt és fiút, aki tele volt tervekkel, vágyakkal, és talán soha nem gondolta, nem hitte, hogy lesz majd egyszer ennyire idős is. Kicsit a jövőmet látom bennük, azt a lehetőséget, hogy élhetek addig, de látom a szenvedéseiket is, a fizikai és lelki fájdalmakat. Szeretem az idős embereket, mert már a nagyszüleim nem lehetnek velem, és néha egy-egy szempárban újra látom őket, a felőlük áradó szeretetet.

Van egy kedves vers, amikor meghalt a legkedvesebb nagymamám, és írtam róla egy rövid szösszenetet, akkor választottam belőle mottót:

Óbecsei István: Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

A reszkető kezű ősz apákat,

A hajlott hátú jó anyákat...

A ráncos és eres kezeket,

Az elszürkült sápadt szemeket...

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,

Csókoljátok meg a ráncos kezeket.

Öleljétek meg az öregeket,

Adjatok nekik szeretetet.

Szenvedtek ők már eleget,

A vigasztalóik ti legyetek.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek őket szűk odukba,

Ne rakjátok őket otthonokba.

Hallgassátok meg a panaszukat,

Enyhítsétek meg a bánatukat.

Legyen hozzájuk szép szavatok,

Legyen számukra mosolyotok.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek,

Amíg fölnevelkedtetek,

Fáradtak ők is eleget,

Hogy ti módosabbak legyetek.

Ők is elfogadtak titeket,

Mikor Isten közéjük ültetett.

Azért én kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet

Elhívja őket közületek,

Ti foglaljátok el a helyüket,

Mert ti lesztek majd az öregek.

S mindazt, mit nekik tettetek,

Azt adják nektek a gyerekek.

Azért előre intelek titeket,

Szeressétek az öregeket.

(Bocs, kicsit hosszú lett.)

Tisztelem és szeretem az idős embereket, persze csak addig, ameddig nem mutatják a megkeseredett, gonosz oldalukat. Szeretem nézni az idős arcokat, a ráncokat, megtalálni a tompa fényű szempárban az egykori fiatal lányt és fiút, aki tele volt tervekkel, vágyakkal, és talán soha nem gondolta, nem hitte, hogy lesz majd egyszer ennyire idős is. Kicsit a jövőmet látom bennük, azt a lehetőséget, hogy élhetek addig, de látom a szenvedéseiket is, a fizikai és lelki fájdalmakat. Szeretem az idős embereket, mert már a nagyszüleim nem lehetnek velem, és néha egy-egy szempárban újra látom őket, a felőlük áradó szeretetet.

Van egy kedves vers, amikor meghalt a legkedvesebb nagymamám, és írtam róla egy rövid szösszenetet, akkor választottam belőle mottót:

Óbecsei István: Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

A reszkető kezű ősz apákat,

A hajlott hátú jó anyákat...

A ráncos és eres kezeket,

Az elszürkült sápadt szemeket...

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,

Csókoljátok meg a ráncos kezeket.

Öleljétek meg az öregeket,

Adjatok nekik szeretetet.

Szenvedtek ők már eleget,

A vigasztalóik ti legyetek.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek őket szűk odukba,

Ne rakjátok őket otthonokba.

Hallgassátok meg a panaszukat,

Enyhítsétek meg a bánatukat.

Legyen hozzájuk szép szavatok,

Legyen számukra mosolyotok.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek,

Amíg fölnevelkedtetek,

Fáradtak ők is eleget,

Hogy ti módosabbak legyetek.

Ők is elfogadtak titeket,

Mikor Isten közéjük ültetett.

Azért én kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet

Elhívja őket közületek,

Ti foglaljátok el a helyüket,

Mert ti lesztek majd az öregek.

S mindazt, mit nekik tettetek,

Azt adják nektek a gyerekek.

Azért előre intelek titeket,

Szeressétek az öregeket.

(Bocs, kicsit hosszú lett.)

ez változó. emberfüggő nem is igazán korfüggő.. mert aki szemét mevetendő fiatalon az egy életen át az marad.. a vér nem válik vízzé.

Minden idős ember a szememben tiszteletre méltó mivel sok dolgoz élt meg, látott, hallott amiről nekem valószínűleg nincs és nem is biztos hogy lesz fogalmam.

Azonban ha kicsit is megismerem az illetőt onnantól az emberi tényező fog játszani és nem a kor.