Mi a véleményed, ha férfi ápolja az anyukáját? (beszélgetés)
Szépjóestét mindenkinek.Kellemes ünnepeket az itt lévőknek.Azt szeretném mondani hogy én szoc gondozó ápoló vagyok.És egy jónevű otthonban dolgozomFérfi létemre nagyon szeretnek az idősek mert emberszámba veszem őket és mindenkivel megtalálom a közös nevezőt.Lehet aki szemérmesebb nehezen boldogulok vele de mihelyst megismer 99%ban megkedvelnek.Volt olyan gondozott egy otthonban aki csak velem volt hajlandó szobaálni.És nehezebb betegeknél az erőm is előnyvolt.De sok gondozott modta hogy jobb vagyok velük mint a lányok.És elmondhatom hogy mindehol szeretnek.Ahol tiz éve voltam ott is emlékeznek rám s várnak vissza.
Szomorú dolgok ezek . Szégyelhetné magát a nővér . Mi szerencsére sokan vagyunk testvérek, és nagyon összetartóak vagyunk .
Természetesen a gondozás és gondozás között vannak különbségek, vannak fokozatok.
Azt nem mondom, hogy cserélje alattam a pelenkát... Talán a nyugdíjam elég lesz ahhoz (esetleg még a másik ház ára),hogy legyen valaki mellettem... Én is éveken át vigyáztam idősekre az otthonukban, tudom, milyen - Parkinson, agylágyulás stb. -. Nálam a családban az utolsó 55 évre visszamenőleg mindenki a családjából ment el.
Ja, az igazsághoz tartozik még az, hogy a férfi agy ( ezt nekem egy orvos mondta) máshogy van berendezkedve a gondozásra. Példa erre a nagy munkanélküliségben milyen kevés a férfi "nővérke", aki mondjuk pelenkát cserél a kórházban....
Mivel én már tapasztalattal rendelkezem, nem értek Veled egyet. Már most akarok egy olyan nyilatkozatot tenni, még józan eszemnél vagyok, hogy a gyermekeim ne gondozzanak. Sajnos tudom anyósom mennyire kiszipolyozta az egyszem fiát, és nem akarom, hogy ugyanabba a helyzetbe kerüljenek a gyermekeim általam.
Ma mar vannak nagyon jo,szinvonalas öregotthonok :)
Miert terhelne az ember ilyesmivel a gyermeket ? !
A szüleim 78. - 88. évesek. Ha elmennek, az egyetlen fiamon kívül senki hozzátartozóm nem lesz. Ki fog rólam gondoskodni, ha nem a fiam, akit felneveltem, taníttattam, diplomához segítettem? Inkább meghalok önként, minthogy egy szociális otthonba tengődjek a priccsen és várjam a halált, miközben hol az egyik, hol a másik haldoklik valamelyik szobában a többiek szeme láttára.
tudod én meloztam szoc otthonba hát bizti nem adnám anyámat oda
Ja és akkor már rögtön el kellett volna adni a házat,mert neki kell a pénz!!
ajjaj akkor ha nem volna a fía szocotthonba dugná
Erre az volt a válasza,hogy ő nem ér rá!
ez a férfi egy sziv lélek ewmber lehet büszke lehetsz rá én már csak tudom
az,hogy nagyon,de nagyon szereti!!!
sztem nem a helyzet furcsa...csak a nővér lusta!!..egy gyermek igenis ápolja a szüleit...ha megöregszenek...de ez nemtől független.
sztem nagyszerű dolog h egy férfi ezt bevállalja!!
a testvére meg szégyelheti magát..h nem segit ebben neki!!
a családnak lekéne ülnie...ezt közösen megbeszélni.
Az a véleményem róla, hogy egy feleség csak hálás lehet a sorsnak, mert tudja, ha ő hasonló helyzetbe kerül, jó kezekben lesz ...
A férjem ápolta az édesanyját. A mi unokánk, tehát a férjem unokája született a férjem halálát követően két hónap múlva. Férjem mindig is gyerekbolond volt, elképesztően várta, hogy unokája szülessen. Mindig símogatta lányom pociját, beszélgetett a bébivel. Rettenetes volt a halála, most sem értem honnan vettem az erőt, hogy tudtam tovább létezni.
Kinek az unokája?
A néninek?
Jah, és mivel én későn, Ő meg koránkelő típus, ezért általában reggelente hozza reggelimet :) kis ari
Az én páromnál ez természetes lenne. Ha már vasal, mos, takarít, főz is, akkor miért ne??? :))
Visszaolvasom, a írjátok, hogy nagyon rendes ember, meg tisztelet neki, meg becsülöm érte... stb. EZ MIND IGAZ!! De a közvetlen családja ezt nagyon- nagyon megsínylette. Halála után két hónap múlva született meg az unokája, akit nem puszilhatott meg, pedig borzasztóan várta. Bocsi, de ez még nagyon kikívánkozott belőlem.
Nálunk is ápolta magatehetetlen édesanyját 4 évig, mivel nem volt testvére. Saját maga egészségét pedig teljesen elhanyagolta. Sokszor összezördültek, a férjem mindet el sem mondta nekem, csak észrevettem, hogy izzik a levegő körülöttük, tehát ez miatt volt rendkívüli stresszes. Addig addig, hogy a többedik infarktust már nem birta ki, meghalt. Én férjem után megörököltem az anyósomat gondozásra, még 10 hónapig élte túl a fiát. Ezt a tényt rendkívül nehezen tudom "megemészteni".
HOgy egy nagyon rendes ember.
becsülöm érte, tisztelet az ilyen férfinak
Tiszteletreméltó mindenképpen!
Ez miért kérdés?? Csak mert "furcsa"? Nem furcsa, mégis kalapot emelek előtte, s minden tiszteletem az övé!
További ajánlott fórumok: