Mi a parapszichológia? (beszélgetés)

Én nem tudom, mit higgyek....

Viszont ami a gyerekek érzékenységét illeti, aláírom. Két dolog miatt is: részben, mert pl. a fiam kb. 2 éves koráig órákon át képes volt nézni a hófehér plafont, és közben dumált babanyelven, vihogott... Láthatóan élvezte, mi persze nem tudtuk, hogy mit. Ugyancsak ő volt az, aki mindkettő húga jövetelét bejelentette. Először megmosolyogtuk, de két hét múlva kiderült, hogy nagyon is igaza volt. Aztán a 2. esetben már hittem neki, akkor is megmondta előre, hogy kismama vagyok (lehettem pár órás...)

Dehogy, nem vagy tolakodó! Azért párszor meggondoltam, hogy leírjam-e a tapasztalatot, mert ez tényleg olyan, amit akár nagyon közeli emberek sem tudnak feltétlenül...

Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy mit éreztem, láttam. Reggel, félálomszerű állapotban, reikizés közben történt. Valami olyat éreztem, hogy a dédim lényének a lényege jelent meg hatalmas szeretetben és fényben, s elbúcsúzott. Mindez szavak nélkül történt, s nagy megnyugvás volt bennem utána. Hát ennyit tudok eldadogni a dologból.

A napokban történt ez is: a hugom be akarta mutatni, hogy az ő számítógépük induláskor mennyire kattog-csattog, pedig csak fél éves, és el kell vinni a szerelőhöz, és hogy ez szörnyű...

Bekapcsolja... semmi. Én csak ültem és vigyorogtam, és közben kértem a Technika Angyalát, hogy segítsen.

A tesómat meg majd' megütötte a guta. Kikapcsolta, várt egy kicsit, újra bekapcsolta. Akkor is csöndesen volt a gép. És én csak vigyorogtam... és némán megköszöntem. :))

Ilyen gömbös dolgokat én is láttam gyerekkoromban. Állítólag a gyerekek sokkal érzékenyebbek ezekre a jelenségekre.

Egyszer egy családtagom búcsúzott el tőlem a halála utáni 40. napon. Csodálatos élmény volt!

Erről jut eszembe! Pár éve rengeteget lehetett hallani a gömbvillámokról, azóta meg szinte semmit...

Anyu egyik barátnője külföldön dolgozott egy öregek otthonában. Az egyik kolléganőjének egy nagyon érdekes esete volt. Egy bácsi asszem agyvérzés után kómába esett. Állítólag egy gömbvillám bement az ablakon, odament a bácsi lábához, ott lebegett egy darabig, aztán kirepült az ablakon. A nő meg sem mert mozdulni. Állítólag miután a gömbvillám kiment az ablakon, a bácsi felkelt, és megkérdezte, hogy mi történt, a csaj mondta, hogy semmi, és elájult. Akkor nagyon kikészült, de aztán végül megnyugodott, és azóta is mindig meséli...

Láthatatlan dolgok. Nem én láttan, hanem a gyerekeim, amikor még kissebbek voltak. Egyszer a fiam megkérdezte, hogy mik azok a szép kis színes gömbök, tartotta az üres kis kezét, és mutatta nekem őket. Mondtam neki, hogy én semmit sem látok. Jött a lányom, aki 10 évvel idősebb, és tolmácsolt, ő is látta, kis színes, rózsaszín sárga, barna színű gömböcskéknek mondta, amik ott vannak mindenhol, és nagyon szépek. Mik lehetnek ezek, a gyerekeimnek teljesen természetes volt, csodálkoztak, hogy én nem látom.

A lányomra, amikor 3-4 éves körüli volt, elmondása szerint barna 30-40 cm bársonyos puha valamik másztak rá, mindig este az ágyban. 3-4 egyszerre, meg tudta mutatni, hogy hol vannak. Ő nagyon félt tőlük, én persze nem láttam. Egy évig égő villanynál aludt csak el miattuk. Aztán egyszer nagyobb korában megint megjelentek, akkor már nem félt tőlük, mondta utána, hogy azt hiszi elköszöntek tőle, de hogy mik lehettek ezek, máig titok. Mindenesetre nagyon elevenen él az emlékük benne.

Lehet hogy nem éppen a témába vág,de azért leirom:)

Szóval engem máskor egyáltalán nem érdekeltek azok a dolgok amik nem kézzel foghatóak!Most sem vagyok valami idős,de kisebb koromban is nagyon félős voltam!Féltem sötétben,stb!

De nem olyan régen,kb fél éve elkezdtem foglalkozni olyan ilyen ahogy shilaila irta láthatatlan dolgokkal!Csak olvastam róluk,és nagyon érdekelt!De még mindig ott volt bennem a félelem!És akkor egy éjszakán történt valami,hát eléggé félelmetes,ijesztő dolog velem,még most is kiráz a hideg mikor eszembe jut!De azóta nem félek!Teljesen normálisnak tartom a szemmel nem látható dolgok létezését!