Krízis helyzetben a barátnőm elfordult tőlem (beszélgetés)

Igen, én is erre gondoltam valamit nem tudott elmondani, de az biztos, hogy én mindig megkérdeztem tőle hogy van.Bármit elmondhatott soha nem ítélkeztem és mindenben próbáltam neki segíteni. Az, hogy nem érdeklődtem rám nem jellemző én mindig mellette álltam és kerestem őt hogy van, mi történik vele/ benne és mindig igyekeztem éreztetni vele, hogy fordulhat hozzám a gondjaival bármikor. Ezt úgy értsd ha mondta volna, hogy azonnal találkozzunk én eldobtam volna mindent és mentem volna bármikor úgy, hogy családom van.

Biztos van vele valami, írtam a hozzászólásban, hogy mielőtt velem történtek meg a dolgok ő napokra eltűnt, hiába kerestem bármilyen felületen nem reagált. Én azért nem jeleztem mert a kórházban nem is volt nálam telefonkészülék a pszichiátrián.

Michelle.r írja a frankót

Ha nehéz is ereszd el, van másik, mint Eötvös bohóc szerepében

Hidd el hogy van másik., lépj túl rajta,találj olyat aki krizishelyzetben támogat. Én találtam, hérmat is. Igaz, kettővel én voltam szemét és szakitottunk. Jobb is igy nekik

Igazából, ha többször írnék valakinek, aki válaszra sem méltatna, utána mikor visszajönne, én is keerülném a vele való ,kapcsolatot.

Az írásodból az jön le nekem, hogy valami oka lehet rá, hiszen egyéb esetben eszedbe sem juta, hogy a hátad mögött beszéltek róla.

Szerintem ez az az eset, amikor inkább neked kell lenned a kezdeményező, már ha tényleg akarsz vele beszélni, még akkor is, ha elsőre zsigerből elutasít...

Nem szerettem volna bő lére ereszteni, de régebben ha beteg voltam mindig írt vagy hívott, hogy beteg vagyok, gyógyuljak meg,persze ez visszafelé is működött stb.

Az még kimaradt, hogy mielőtt a krízis ő napokra eltűnt, tényleg nem tudtam róla semmit, csak sejtettem, hogy neki is volt problémája, amiről ugyan beszéltünk előtte. Én tényleg szeretnék beszélni vele, de ha ő elzárkózik szerinted mit lehet tenni?

Én úgy értelmezem, hogy ő valójában különböző indokokkal keresett, de nem válaszoltál.

Lehet, hogy akkor még nem tudta, mi az ábra veled. Később, a hallgatasból ítélve, próbált tapintatos maradni. Aztán most már talán berágott, hogy milyen barátnő vagy, elhallgatsz fontos tényeket 🙂 Több szemszögből lehet ezt vizsgálni, kommunikáljatok.

Sziasztok,az elmúlt egy hónapban hatalmas változás történt az életemben. Pszichiátriára kerültem párkapcsolati problémák miatt. Az egy hét alatt amíg bent voltam egy barátnőm, akiről azt hittem mellettem áll, meg se kérdezte mi történt. Sajnos a mi barátságunk munkahelyen kezdődött és egy helyen dolgozunk most. Nem tudtam vele beszélni az idő alatt, igazából messengeren keresett, de mindenféle kamu indokokkal, amire nem válaszoltam.

Vissza mentem 2,5 hét után dolgozni és senki nem köszönt, ez a barátnőm sem, meg se kérdezte mi történt, jó hangosan a fülem hallatára beszélgettek olyan dolgokról amiből engem kihagytak.

Egyik ilyen beszélgetés alkalmával elé álltam és mondtam neki, hogy: Úgy gondolom van miről beszélnünk, mire a válasza az volt hogy nincs. Hozzá tette, hogy hallott rólam érdekes dolgokat.

Nem esett jól, főleg hogy az elmúlt egy hónapban nagyon sok minden egyszerre ütötte fel a fejét és nagyon hullámvölgybe voltam. Nem tudom ezt mire vélni, nekem ő a legjobb barátnőm. Soha nem beszéltem ki, soha nem tettem neki keresztbe vagy rosszat, mindig ott voltam neki, tudtam hogy ha rossz napja van.Mindig nagyon türelmes voltam vele, hagytam mindenre időt.

Valakinek volt hasonló? Hogy vészelte át azt a fájdalmat, amit egy ilyen lehetetlen helyzet hoz? Nekem ő fontos, de úgy érzem nekik halál mindegy. Én beszélnék vele, de persze egy probálkozáson kívül ő nem mozdítja azóta se a kisujját és a múltkori odamondása után nekem ez nem tud menni jelen pillanatban. Olyan, érzésem van mintha elkezdtek volna kibeszélni plusz van egy kolléganő aki indokolatlanul rátapad mindenkire, éppen aki ott van és most nagyon rácuppant a barátnőmre.