Középiskolai ballagás: menjek, ne menjek, vegyek, ne vegyek? (beszélgetés)

Persze, ezt mindenképpen te tudod.

Én csak azért írtam le a gondolataimat, mert voltam hasonló helyzetben, mint a keresztlányod - és tettem volna lépéseket is, de nem lehetett... Szerencsére azóta jól alakult, és örülök, hogy a keresztszüleim ismét valamennyire részei az életemnek.

:)... intenzív volt - ajándékozás szempontjából mindenképpen. Az hogy az én fiam mit kapott viszonzásul a volt sógornőméktől, az is mellékes dolog ma már.

Igazándiból én ezt a családot már lezártam (és nem is a váláskor, hanem még korábban... kaptam tőlük nem kevés bántást)és semmi kedvem szorosabbra fűzni a kapcsolatot.

Kérdezheted, hogy minek nyitottam akkor, miért tettem fel a kérdést? Talán, hogy megerősítsem magamban azt, hogy jól döntök azzal, hogy elmegyek a kislány ballagására, de ebédre nem maradok ott. Semmi keresni valóm már abban a családban és semmi kedvem az udvarias köröket futni.

Ajándék terét pedig meghagyom a volt uramnak ezt a témát - hisz anno mindig én vásároltam be mindenkinek - most rajta a sor. Vegyen neki ajándékot. Én már nem leszek ezzel sem jobb, sem rosszabb.

- köszönöm a hozzászólásokat -

Azt írod, 5 éve váltatok el. Meg kotábban azt, hogy 3-4 éve már abbahagytad azt is, hogy küldj neki valamit. Gyors fejszámolás szerint ez 1, max 2 évet jelent, amikor küldtél valamit. Az nem derült ki, hogy ez mennyire volt intenzív(szülinap, névnap, nőnap, gyereknap, húsvét, mikulás, karácsony, meg ami még nem jut eszembe...).

Igazából szerintem itt az a kérdés, hogy fontos-e neked a lány, akarsz-e vele kapcsolatot. Ha igen, akkor felesleges patikamérlegre tenni, hogy EDDIG ki hány lépést/gesztust tett a másik irányába. Ha meg nem, az egyértelmű. Ez a lehetőség viszont tökéletes új kezdet lehet...

És még egy dolog - de ez talán csak az én megcsavart világomban "ésszerű". Ha jól értem, exanyósod, akivel nem csípitek egymást szépen szólva, a (kis)lány nagymamája. Nekem tuti pluszpontnak számítana, hogy a "drága mama" hátán feláll a szőr a hátán a gondolattól, hogy a "gonosz exmenyével" barátkozik az "ő drágakisunokája"...:)))))

...azért ne felejtsd el, hogy ott van még a mama/anyósom is, aki elég rossz néven vette, hogy elváltam a fiától.

Azért indítottam a fórumot, mert én sem vagyok tisztában ezzel a kérdéssel. Tévedés, hogy én haragudtam volna a kislányra ... ha keresett volna (most lesz 19 éves.. anno 14 éves volt, mikor elváltam a családtól is)biztosan tartottam volna vele a kapcsolatot, mint ahogy alkalma lett volna neki.

Sosem voltam haragtartó, de nem hiszem, hogy a küldött vagy kapott ajándékok után ....na mindegy.

Elküldeni pedig a legnagyobb badarság lett volna részemről,bármikor is jöttek volna....elbeszélgettünk.... vele is és a sógornőmmel is is.

...hogy időközben talán? döntöttem is, azt részben nektek is köszönhetem, mert látom...azért nem egyszerű lenne nektek sem meghozni egy ilyen fajta döntést.

Tehát az egész család ott lesz, ami kimeríti az egész família fogalmát. :)

Nem tudhatod, hogy a saját döntése volt-e. Nem tudhatod, hogy akarta-e. Azt se, hogy a szülei mit meséltek a "körianyuról", és az mind igaz volt-e.

Szerintem a fórumindítónak le kellene ülnie a keresztlányával beszélgetni. Hamar ki fog derülni, hogy miről van szó.

Nem gondolom, hogy ilyen helyzetben egy facebookos jelölés vagy egy telefonhívás bármin változtat. Pláne, ha most így áll hozzá a fórumindító, vélhetően telefonon is lerázta volna...

Amúgy meg: ha nem jókor jöttek, nem kell beengedni. Meg lehet mondani bárkinek, hogy most nem alkalmas, de vissza tudna-e jönni xy időpontban?

Ja, egy történet: a szüleim és a keresztszüleim még kiskoromban összevesztek. Megszakad minden kapcsolat. Unokatesómnak a szüleim a keresztszülei Mi gyerekek mindig jóban voltuk, gyakorlatilag testvérek voltunk. Aztán mindkét családban "szülői utasításra" szinte még köszönni se köszöntünk se egymásnak, se egymás szüleinek.

A jég akkor tört meg, amikor unokatesóm férjhez ment: addig ő se köszöntötte anyumékat, ha ők közeledtek volna felé, azt se fogadta (nem tehette).

Aztán az esküvője előtt azt mondta a saját szüleinek, hogy vagy a keresztszülei is jönnek, vagy a sajátjainak se kell.

Azóta rendeződött nagyjából minden. De ehhez kell, hogy meglegyen az első lépés, amit egy pozitív reakció követ. Ha eleve eldöntötted, hogy neked ez nem fontos, akkor meg minek nyitottál fórumot?

Úgy tűnik, hogy te már döntöttél, még a fórum kiírása előtt, hogy nem akarsz elmenni. Ajándékot/virágot én nem küldenék, ha nem megyek el a ballagásra sem. Ha meg akarsz szakítani minden kapcsolatot, akkor felesleges.

De a véleményem továbbra is az, hogy megpróbálhatnád elásni a csatabárdot. Mit veszthetsz? Max egy elpocsékolt délutánt és egy virágcsokor árát.

Nem tudom mekkora volt a gyerek, amikor először kicsit, aztán teljesen megszakadt a kapcsolat.

Gondold el, hogy ő a szüleivel élt tovább, akiknek nyilván nem te voltál a szíve csücske, nem várhatod el a gyerektől, hogy ő legyen (vagy neki kellett volna lenni) az okosabbnak.

Nem tudhatod, miért nem köszönte meg, talán nem is engedték, vagy olyat mondtak rólad, ami talán nem igaz, és ezért döntött így.

Akárhogy is: egyszer vállaltad a keresztszülőséget. Tudom, hgoy manapság ez "divat", de elsősorban felelősség is. Itt lenne a remek alkalom, hogy te megismerd azt a gyereket, akit Isten színe előtt keresztgyerekeddé fogadtál, és ő is megismerhet téged.

Én a helyedben elmennék a ballagásra, egy szép csokorral. Adnék neki valami jelképeset (nyaklánc, fülbevaló). Megmondanám neki, hogy nagyon örülök a meghívásnak, de nem tudok elmenni, DE szívesen elhívnád kávézni, cukrászdába, akárhova, ha neki van kedve, hogy ezt pótoljátok.

hmm....van az a közösségi oldal, ahol az unokatesója (az én fiam) által engem is megtalált volna eddig.

Váratlanul jöttek (vasárnap délben!)... ha akart írhatott volna, esetleg rákérdezhetett volna, hogy zavarhatnának-e ha ebéd időben jönnek hívogatni...

Nem írt.

Igen, de a szülői irányítás lehetett az is, hogy ne szóljon hozzád. Most viszont lehet, hogy ezzel a meghívással "lázad" az eddigi körülményekkel szemben.

Én pl. a középiskolai ballagásomnál tettem világossá, hogy többet látni nem akarom az apámat. Addig (8.-os ballagás, konfirmáció) mindig engedtem az édesanyámnak és nevelőapámnak, hogy igen, illik mert mégis csak az apám, meg az ő szülei. Egyébként meg éveken keresztül nem beszéltünk egymással. De az érettségi ballagásnál megmondtam, hogy most már elmúltam 18 és eltudom dönteni, hogy mit szeretnék és nem akarom őket ott látni, ha a megelőző négy évben nem voltak képesek egyszer sem jelentkezni.

:) gondolod, hogy azt fogja mondani, dehogyisapénznek!?....

Virágra gondoltam és csak a ballagásra. Ebédre és ajándékra nem - azt majd a keresztapja finanszírozza ..ha akarja...

..ezt a kört már nem kell megfutnom, sosem éreztem vagy adta volna tudtomra, hogy fontos vagyok neki.

Van nekem is névnapom - ez a minimum - de sosem köszöntött fel még egy tábla csokival sem. Ez feltételezem szülői irányítás kellene,hogy legyen, mert én a gyerekemnek mindig jeleztem ha valamelyik keresztszülőjének "napja közelgett....