Kivel beszéljem meg? (beszélgetés)

Kedves Pipőci.

Örülök, hogy így reagáltál. Ez már szerintem teljesen korrekt volt, legalábbis nekem jó érzésem volt tőle.

Sok ember van, akinek a legtöbbször csak a kőkemény valóság arcábarakása segít, de fórumon néha arra is érdemes gondolni, hogy azért ezt mások szeme előtt tesszük valakivel és ez azért be kell, hogy folyásolja a hangnemet. Ezért írtam, hogy ugyanez a levél, lehet, hogy priviben még hatásosabb is lett volna.

Mindenesetre nekem is tanulságos volt, mert lehet, hogy néha én is tennék ilyet és most láttam, hogy milyen ez kívülről.

Érdemes látni, hogy ki milyen szinten tudja megérteni a dologban rejlő igazságot, különben csak alázás lesz belőle.

Neked is szép napot!

Valóban nagyon sajnálom, hogy ilyen negatívan élitek meg, amit mondtam. Én úgy gondolom, nem ítéleztem felette. "Sajnos" (bár szerintem sokszor nem sajnos) a negatív kritika is kritika és érdemes meghallgatni, nem elutasítani. Az, hogy valaki emiatt megbántódik, természetes. Normál esetben senkinek sem esik jól, ha másoknak a dolgairól nem jó a véleménye. Viszont ettől még nem alázzák meg.

Ha mondok valamit, a legtöbbször így kezdem "azt gondolom", "én úgy vélem", "nekem ez a véleményem", stb. Ez nem véletlen. Ezzel erősítem, hogy ezt ÉN gondolom, nem mások, az én véleményem, az én értékrendem szerint. A tőlem idézett sorban is így tettem. Tettem ezt azért, mert van egy értékrend, amit én mindig magam előtt tartok kétgyermekes családanyaként és amiről általatok tulajdonképpen nem esett szó. Ebben a rangsorban (értékrenben ha úgy tetszik) az első a család és semmiféle problémamegoldást nem várok külső embertől (értem ezen a szeretőt). Egy családanya a tetteivel nemcsak önmagát irányítja, nemcsak a saját életét befolyásolja, hanem a hozzá legközelebb állókét is.

Mégegyszer mondom, nem minősítettem és aláztam meg a fórum kiíróját, nem gondolkodom róla negatívan, sajánlom, ha így láttátok vagy így érezte Ő is. Azt hiszem, azon túl, hogy ő nagyon érzékeny ember, láttam némi ellentmondást a szavaiban, úgyhogy valószínűleg sokat örlődik a dolgain.

Azt hiszem, így összevetve az egész "dolgot", nagyon könnyelműen gondolkodunk a házasságról, a családról, az egységről, egyre inkább az egyén kerül előtérbe... :(

Szép napot Nektek, sziasztok!

Szia Doki!

Teljesen egyet értek a hozzászólásoddal kapcsolatban!

Általában az ilyen jellegű fórumokon ez megy.

Vagyis csak a kritizálás és az,hogy minnél jobban lejárjuk a másikat!

Persze tisztelet a kivételnek,mert azért vannak olyanok is akik okos tanácsot adnak és megpróbálnak segíteni!

De gondolom ezt nem kell neked bemutatni,elég jártas vagy te már itt!:)

Sebaj. Én is mondhatok, amit gondolok, te is ő is.

Enyém is tanács, kb. az ő stílusában.

Doki, nem mondhatjuk meg másoknak, milyen stílusban vitázzanak és szóljanak hozzá. Ez a moderátorok feladata, ha nekik nem tetszik valami, akkor közbelépnek.

Ugyanazt teszed ezzel a hozzászólásoddal, amit kifogásolsz.

"Egyszerűen nevetségesen gyerekesnek vélem a viselkedését, egy 40 éves kétgyermekes családanyához méltatlannak. Mivel aláztam le?"

Ezekkel a megjegyzésekkel.

De látom hiába mondtam. Folytatod.

Ha azt hiszed, hogy naív vagyok, akkor nálam is elég keményen mellélősz.

Szerintem egy picit állítsd takarékra az ítéleteidet, mert csak sebeket ejtessz vele, de semmi jót nem teszel.

Ha valaki igazán okos és bölcs, akkor nem éli ki magát az általad "szembesítésnek" nevezett ítélkezésben.

Hanem segíteni próbál.

Nem szeretem azokat, akik más kárán táncolnak.

Nekem alacsony szintü érzésem van tőle.

Szerintetek az mennyire jogos dolog ha egy szülő a gyereke és annak családja feje felül akarja eladni a házat?

az após a haszonélvező,párom a tulajdonos és amiért nem vagyunk hajlandóak mindent elnézni nekik,azt mondják eladják a házat???milyen szülő az ilyen???

ha a párom mint tulajdonos nem megy bele a ház eladásába ők nem tudják eladni uGye???

Először is nem döngöltem a földbe. Ugyan már. Szembesítettem azzal, amiket ő írt, vagyis akkor önmagával. Azt sem hiszem, hogy nemtörődöm vagy rosszindulatú. Sőt, azt sem, hogy bármiben is rossz lenne. Egyszerűen nevetségesen gyerekesnek vélem a viselkedését, egy 40 éves kétgyermekes családanyához méltatlannak. Mivel aláztam le? Semmit nem írtam neki, amit ne ő írt volna fel egy nyilvános portálra. A naplóját sem követtem, csak emlékeztem egy előző, tavalyi naplójára, amiben ugyancsak egy szerelemről ír.

Kedves Csaba doki, látom, a nők nagy tisztelője vagy. Nem néztem az életkorodat az adatlapodon, de látom, hogy még tudnak Téged manipulálni... :))) Ez nem rosszindulatú megjegyzés volt, inkább tudod, olyan vicces-kedves, "majd megtudod" észrevétel. A nők nagy játékosok, sokminden van a sorok között is, sokminden megtörténik, amiről Te álmodni sem mersz (még).

Hát lányok, nők van egy érdekes gondolatom hozzátok (legalábbis szerintem érdekes) :O)))

Szerintem néha túlságosan kemények és szigorúak vagytok egymással.

Én nagyon kemény ítélkezéseket látok nőktől nőkre.

Nem tartom okos dolognak.

Szerintem érdemes feltételezni, hogy a másik nem rosszindulatből, vagy nem törődömségből teszi, amit esetleg még nem jól tesz.

Inkább támogatni és irányt mutatni érdemes egymásnak és nem letarolni és földbe döngölni.

Tudom, hogy kielégítő érzés néha, de senkinek nem lesz ettől jobb, maximum átmenetileg ad egy kis sikerélményt az írónak.

Inkább segítsetek, ha valaki kétségek között van, még akkor is, ha azt hiszitek, hogy csak játsza a kétségeket.

Aki ítél, sok okosat és jót nem tesz. Csak kiéli magát!

Ha meg valaki régóta követi egy másik ember naplóját és az alapján negatív véleménye van, amivel jó keményen bele tudja a másikat taposni a sárba, akkor inkább érdemes priviben megírnia.

Szerintem pozitívabb, mint lealázni nyilvánosan!

Nagyon nem szereti. Vagy új fórumot indít, vagy kilép, vagy más nicknévvel regisztrál be és előről kezdi. Pedig ha gond van, csak az képes megoldani, aki nem futamodik meg. És én elhiszem neki, hogy 15 éve nem jól él, mert bár azt nem tudom, milyen ember a férje, de az ő hozzáállása a dolgokhoz itt is látszik. És akkor abból merítettem, amit ő írt, nem kitalált dolgokból.

Pasiszemmel mit látsz?

Szokás szerint befejezted a fórumot. Mindenhonnan kilépsz, ahol olyat mondanak, ami nem tetszik Neked. Eddig még nem láttam sehol, hogy kiálltál volna magadért, csak megfutamodsz. Semmire nem reagáltál, amit írtam konkrétumokat, inkább Te tértél el a tárgytól... :)

Az önkritika nagyon hasznos, van, ahol tanítják is (mielőtt ajánlanád, én tanultam).

Tudod, én azt tartom végülis a legnagyobb "félrevezetésnek" ezen a fórumon, hogy úgy teszel, mintha ez lenne az első alkalom, mert komoly és tökéletes családanya vagy, ezzel szemben viszont mint tudjuk, nem ez az első pasi, aki érdekel Téged a férjeden kívül.

azt hiszem itt fejeztem be ezt a fórumot.

miket írogatnak ide?

egyes emberek véleményére meg egyáltalán nem vagyok kíváncsi. és jobb dolgom is van annál, mint az ő hülyeségeiket olvasgatni.....

teljsen eltértek a tárgytól.

Pont te beszélsz, aki meg semmit nem ad ki magából.....lásd az adatlapod.

Neked gőzöd sincs arról, hogy hogyan élek 15 éve!!!!!!!!!!!!!

A kozmetikus, a fodrász.....nem biztos, hogy mind a férjem pénzéből megy, ugyanis nekem is van megtakarított pénzem.

Az, hogy munkát keresek, és hogy hozom rendbe a házasságomat, nem rád tartozik. Ha jól elolvastad volna a naplómat, akkor azt is olvastad volna, hogy nem mindent tudok ott leírni.......tehát mindig marad ki valami.

Úgyhogy nem ismered és nem is ismerheted teljesen az életemet.

Semmi alapja nincs annak, amiket itt leírsz.

Inkább foglalkozz magaddal, mert biztos vagyok benne, hogy neked is vannak problémáid, nem is kevés.......aki nem ír magáról semmit.....az már gyanús.....nézz magadba, aztán beszélj.

Engem meg hagyjál békén.

A másik, hogy kivel ismerkedek az én bajom, problémám, ügyem.......tudom mit csinálok.

És komolytalan az, aki mondja másnak. Aki ismer, mindenki túl komoly embernek tart ahhoz, hogy akár megcsaljam a férjem, akár szórakozzak mással.......

Tovább nem magyarázkodok neked, mert semmi értelme és nem is akarok.

Kedves Csillagfény! Nagyon komolytalan családanyának tartalak, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül, főként ha valaki "látja", miről írsz folyamatosan.

Először is nem ez az első eset, hogy pasizni próbálsz, volt már ennek előzménye is a volt munkahelyeden. Sokat írtál róla, milyen szerelmes voltál és hogy nem tudsz felejteni.

Általában nagy részben a férjed bunkóságairól írsz és arról, hogy Te milyen jó vagy ezzel szemben és hogy mennyire szenvedsz. Arról is meséltél régebben, hogy gond van a fiaddal és nem is akárhogyan minősítetted, amikor eladták a Te nagy-nagy örömödet, a kiskutyádat... Mostmár az is baj, hogy a férjed sétálni vinné a gyereket, mert persze ez merénylet ellened (miért most?), mint ahogy az is, hogy a szüleid valamit nem mondanak el időben, pedig téged érdekelne. Viszot chatalni van időd, azon gondolkodni, hogy az új pasival milyen boldog lehetnél végre... Azon viszont, hogy esetleg elmenj valahova dolgozni vagy megváltoztasd jó irányba a házasságodat, nem sokat elmélkedsz, arról lemondtál. Lemondtál egy férfiról, akinek valószínűleg a keresetéből élsz és tartod olyan jól magad (kozmetikus, fodrász, stb.) és ezt még Te így is látod a helyesnek, a Neked megjárónak... Igazából nem érint engem mélyen, de azt hiszem, a semmire húzod ki így magad most. Nagy önbecsülésed van, de a másikat megbecsülni kevésbé tudod.

A családot alapvetően a nő tartja össze. Ő teremt a házból otthont, a férjből és gyermekekből önmagával együtt családot. Szétszóródtatok és Te ahelyett, hogy ezt megoldanád és egy tiszességes mederbe terelnéd (házasság megoldása vagy válás), mellékutakon járkálsz és netes álompasira vársz...