Kinek munkamániás a párja? Mit tesztek, hogy így is jól működjön a kapcsolat? (beszélgetés)
Ez érthető. Válaszoltam priviben a leveledre.
Köszönöm.Mindenképpen megirom.nem szeretném ha máris vége lenne.
Ha úgy érzed, nincs még minden veszve, akkor ülj le Vele beszélgetni, de teljesen higgadtan. Ha esetleg Ő közben nem tud nyugodt maradni, Te akkor is próbáld meg. Így éreznie kell, hogy szereted és meghallgatod, mi is a baja. Ha meg teljesen érdektelen lenne (én már jártam így), akkor erősnek kell lenni és pontot tenni a kapcsolat végére. Tudom, nem vigasztal, de akkor nem Ő volt az igazi és jön majd más. Ha lesz kedved, írd meg holnap, hogy hogyan döntöttetek. Szorítok!
Ne tőlem kérj tanácsot. Ez nem az én tisztem. Azt csinálsz amit akarsz. Csak a véleményemet mondtam el.
Majd megfontolom a tanacsod.
:D
Az már a te dolgod. EGyébként az agresszív reakcióid eléggé sokmindent elmondanak rólad. EGyébként férjem van, de a pár az azt jelenti (ha már nem szereted mondani) ,hogy a társam, és egy életre szóló pár. Nekem meg a pasim szó nem áll a számra. De te attól még mondhatod. A gyerek nem rock 'n'roll mozdulatokat tanul el, hanem járni és beszélni. Ha meg neked annyira mindegy, hogy kihez ragaszkodna a gyereked, akkor ne is vállalj gyereket. Láttam már utcán olyan kikent-kifent nőt, aki olyan rondán beszélt a gyerekével, hogy lerítt róla, mennyire teher neki. Az ilyen ne vállaljon gyereket.
szeretem a párom,de nem tudom mi lesz a kapcsolatunkkal.sajnos.félek,hogy vége lesz.este kiderül.........
A pasim, baratom, elettarsam, fejrem helyett nem all szamra az a szo, hogy a pa`rom.
En sem igazan tudok se jarni, se beszelni, es haragszom is anyamra, mert nem tole lestem el a rock`n`roll mozdulatokat.
:D
Ez a velemenyem a korai bolcsoderol, amirol en nem is irtam, mert en nanny-t akarok a gyerek melle fogadni. Akihez persze majd idovel jobban ragaszkodik majd, mint hozzam. Elore sirok :D
Szerintem sem, mert ha már eleve ilyen mondattal állít be... meg gondolom más egyéb jelek is társultak hozzá. Ne szomorkodj, ilyenkor kell megújulni és emelt fővel továbblépni! :)
Én most raktam ki a párom.alig jön be és máris azt hajtogatja,hogy nemsokáig marad mert....Hát én kinyitottam elötte a kaput és mondtam neki akkor jöjjön ha lesz rám ideje.Hülyeség volt?
Nem kell egymásnak esni, nem vagyunk egyformák!
Viszont a másikat sem illik kritizálni sőt ezt a fórumot azért hozták létre hogy próbáljunk meg tanácsot illetve valamilyen módon segítséget adni. Nem kell itt egymás életét kivesézni. Mindenkinek meg van a saját kis élete amibe egy idegen ne szóljon már bele.
Akinek nem inge nem veszi magára a hozzászólásomat!!!
Ja és még annyit, hogy a munkakerülő nem egyenlő azzal, aki törődik a családjával és részt vesz a gyereknevelésben. Ez két szélsőséges eset. De úgy látom, számodra csak a szélsőségek léteznek.
Lehet, hogy különböző mentalitásúak vagyunk, de igenis szeretjük egymást. azért mert te nem vagy olyan családközpontú, mint mondjuk én , azért meg neked nem kell engem leszólni. Ami meg a fürdetést illeti, legalább azon legyen otthon. Elvégre nem csak megcsinálni kell a gyereket, hanem fel is nevelni. Mind az anya, mind az apa részéről. A te dolgod, hogy fél éves kora után bölcsibe adod, bár nem hiszem , hogy ez a fejlődésének nagyon jót tenne, elvégre akkor még járni se tud, de mindegy. Majd a bölcsödében megtanítják járni, és beszélni, és vadidegennek fog tartani. Közösen akarunk gyereket. De azt már ne mondja nekem senki, hogy az normális, hogy éjjel-nappal a munka, a család meg a legutolsó. Egyébként nem csodálkozok rajtad, mert láttam már pár hozzászólásodat, abból minden kiderül. Én nem szóltalak le, te szóltál inkább le engem. De mindegy. Egyébként mit akartál mondani azzal , hogy nem all szamra a parom, bocsanat. Mert ékezet nélkül van, azt látom, de hogy nem áll számra a párom, az se világos.
Egyetértek veled teljesen. De pl. én nagyon menőkés voltam, mielőtt megismertem a férjemet, rengeteg barátom és még több haverom volt, jöttünk-mentünk. Ő meg munka és otthonmániás. Szép lassan "rávett", hogy üljek otthon vele, persze az elején letojta a munkáját, minden nap elém jött, amiről nem bírtam lebeszélni. No, a végeredmény az lett, hogy én itthon vagyok állandóan, ugye a gyerekkel, meg a haverok is lekoptak, a barátaimnál mindenhol kisgyerek van, nem olyan könnyű megoldani a találkozást, mert vagy beteg valaki, vagy dolga van, stb. Viszont a férjem munkamániás....
Szerintem inkabb szazszor egy ilyen ferfi, mint egy munkakeruli valaki.
Mint mar mondtam, en is sokat dolgozik es a pasim is (nem all szamra a parom, bocsanat).
Ha egyszer gyereket szeretnek se fogok vele otthon ulni maximum fel eves koraig. Ezert le lehet szolni, de nem erdekel. Mindenki ugy elje az eletet, hogy elegedett es boldog legyen.
Azt nem ertem, hogy ket ennyire kulonbozo mentalitasu ember hogyan akar, illetve tud hosszu tavon egyutt elni?
Sot, miert akarnak gyereket> Ha a no azt igenyli hogy apuka legyen otthon minden este legkesobb furdetesre, viszont a ferfi inkabb dolgozik (es nem azert mert nem szereti a feleseget vagy a gyereket) akkor abbol allandoan a vita van.
Tudod én a XVIIIker-ben lakom!Szüleim a város másik oldalán!Igazából senki nem tud segíteni,pl vigyázni a fiamra!!Így együtt megyünk vásárolni a játszóra!!Olyan jó lenne ha valaki lenne a közelben,akire tudnák számítani!Kisfiam teszi ki a z egész napomat:-))))
Erre már én is gondoltam, hogy tettessem, hogy megvagyok nélküle is. De egyszerűen nem megy. Én utálok elmenni egyedül bárhova. Egyfolytában hiányzik. És kicsit furának tartom, hogy akkor külön utakon jár a két fél, holott elvileg együtt vannak, és azért hogy közös életük legyen. Tudom, hogy ez nem jó, de már arra gondoltam, hogyha a kutyám, szüleim, testvérem, nagyszüleim nem lennének, akkor megölném magam. Mert neki úgy tűnik, hogy mindegy, velem van e vagy dolgozik. Persze biztos nem, csak hát szar érzés, hogy én vagyok a legutolsó. Elvileg babát szeretnénk, de így hogyan? És annak szerintem nincs értelme, hogy hétvégi apuka legyen, a gyerek meg csak szenvedjen. A gyereknek apára és anyára van szüksége. Az egy dolog, hogy 1 éves koráig főként az anya táplálja, de az apának is részt kell vennie, hiszen így nem alakul ki érzelmi kapcsolat. Sokszor elnézem, hogy családba unokatestvárem hogy törődik a kislányával. Ő is férfi, fontos munkája van, sokat dolgozik,mégis hagy időt a családjára, és gondoskodik a gyerekéről. nem tudom, így mi értelme az egész életnek. Elvileg a család lenne a legfontosabb. Csak a férfiaknak ez nem számít semmit (tisztelet a kivételnek).
ne haragudj, de akkor miért vagytok együtt? Csak a gyerek miatt kellett a párod?
Ebbe nem lehet beletörődni. Ez nem kapcsolat. Ezzel az erővel egyedül is lehetne az ember.
A házasság ezen nem old meg semmit. Max együtt alszotok éjjel, ha ennyire munkamániás. én is házas vagyok. Szeretjük egymást, de állandóan dolgozik, maszekol. jó esetben fél 7 mire hazaér. Rosszabb esetben 8 után. Akkor már hulla fáradt vagyok, és többnyire ő is. Leül a gép elé, hogy kikapcsolódjon. így telik el minden este. És csak a pénz, a pénz, a pénz.
Úgy látom vagyunk egy páran ilyen helyzetben. Sajnos ez a mai világ nem kedvez a párkapcsolatoknak. Ha nem dolgozol, nincs pénzed. Ha nincs pénzed, felőröl. De ha sokat dolgozol (így sem biztos, hogy lesz pénzed), jó eséllyel tönkremegy a párkapcsolatod. Ördögi kör. Olvasd végig ezt a fórumot, hátha segít. Még én is gondolkodom, hogy hogy könnyíthetnék a "sorsunkon". Írjatok minél többen, segítsünk legalább lelkileg egymáson. Az sem lenne rossz, ha egy-két úriember is bekapcsolódna, ha olvassa a fórumot. Hátha találunk jó tippeket.
Hát az enyém részben munkamániás . Folyton túlórázik de sokszor a főnökei miatt, mert minden hülyeséget csinálnak, és őrajtuk verik le, hogy javítsák ki, most ez sürgős, most az, tönkremegy ez a gép, csinálják meg másképp. Nem tudom, mit lehet ilyenkor tenni. Egész héten csak egyedül vagyok, mert későn ér haza, maszekol.
Köszi szépen! Jó, hogy "mondod", kissé Ő is féltékeny típus, de próbál nem hangot adni neki. Mint sok férfi, ha esetleg elgyengül, azt nem szereti kimutatni. Akkor szembesültem vele hogy érzékenyebb mint gondoltam, amikor életemben először láttam ittasan. Nem volt részeg, csak pityókás... De normál esetben nem sok mindent mutat magából. Viszont hátha beválik ez nála, és nem lesz bajom belőle, mert neki "muszáj titkolnia" a féltékenységét. :)
Tudod volt egy ilyen barátom, nagy szerelem volt részemről legalábbis, hajnal 5-kor kiugrott az ágyból, adott egy csókot, és nem láttam este 10-ig. Ő halálosan féltékeny volt, ha elmentem nélküle valahova, és olyankor mindig igyekezett, néha még egész napra is ellógott a munkából:) Szóval ez bevált, de én belefáradtam, hogy állandóan játsszak... De ő hétvégén is dolgozott.
Ha megteheted, iratkozz be egy tanfolyamra, nyelv vagy ami érdekel, varrás, akármi.
Sok sikert kívánok!:)
Köszi, valami ilyesmire gondoltam én is. Tavasszal minden könnyebb, télen jobban begubózik az ember és hajlamosabb "elhagyni magát". Igazad lehet, hátha jobban észbekap, mert igen, így van, olyan, mintha egész nap érte lennék, Őt várnám. Ami igaz is, de ezt neki nem kell tudnia. :)
Nehéz ügy, de egyébként nálunk is másfél éves a gyerek, és "siet" haza mindig. A gyereket nagyon megviseli, hogy nem látja, és az apja sajna sokszor el is utazik pár napra. Ilyenkor a gyerek totál megváltozik amikor hazajön, apás és anyás egyszerre, lóg rajtunk és hisztizik.
Én azt mondom, hogy próbáld lefoglalni magad, picit barátnőzni, oszd be a napjaidat, járj el sportolni, ilyesmi, szerintem az a pasit is sokkal inkább hazacsábítja, hogy a párja nélküle is elvan, és nem csak ül és vár rá. (bocs, érted mit akarok mondani, nyilván dolgozol stb. és nem csak ülsz, de remélem érted mi a lényeg:))
További ajánlott fórumok: