Ki az az ember(ek), aki van olyan fontos az életedben, hogy naponta legalább 1 percet törődj vele? (beszélgetés)

Én is kapok fotókat meg apró üziket. És én is küldök. Mondjuk mi nem reggel, mert mindenki indul a dolgozóba, gyerekek oviba, de napközben vagy este jönnek a gyönyörűimről a képek. Pl. mi volt az oviban vagy néptáncon, rsg-n. Hál' Istennek. És napi szinten beszélünk is pár percet és a szüleimmel is. Najó, lehet, hogy 1-1 nap néha kimarad, hát egyefene':)

A mai világban ez már nem nagy kunszt. Pár kattintás és meg van örökítve a pillanat. Az informatika, a technika adott, miért is ne használnánk ki.

Sőt azért lett okostelóm - a gyerekek beszéltek rá -, hogy tudjanak fotókat küldeni az unokákról vagy bármiről.

Egyébként ha nálam vannak a gyerekek én is küldöm a fotókat a lányomnak, vejemnek, sőt anyóspajtinak is. Örülnek, megköszöni, a lányom meg látja, hogy imádnak itt lenni és tele vagyunk programokkal. Sőt a nászasszonyom is küld ha náluk vannak a gyerekek pedig elmúlt 70 de megtanulta melyik gombot nyomja meg:)

Nálunk ez van és jó ez így. Sőt az sem ördögtől való, hogy beszélünk facetime-n is néha. És ha én megyek az oviba értük, már küldöm is az autóból a lányomnak a képeket, hogy oké minden, nálam vannak. Ez megállapodás köztünk, várja is, hogy lássa. Ennyi.

Bocs, hogy neked írtam, de inkább Böcének szántam. Nem vagyunk egyformák, minden család más. Nem rosszabb vagy jobb az egyik a másiknál, csak és kizárólag más. Van aki többet igényel és kap a másiktól van aki kevesebbet. Nekünk így jó, nem sok, nem kevés. Mindenki eldönti maga mennyi elég és mi a jó a családja és önmaga számára.

Jó, hát ezt már rég megbeszéltük, hogy neked így, nekem amúgy. Továbbra sem értem, hogy miután én pusztán egy fórum kérdésre válaszoltam csak, neked az miért okozott akkora fennakadást. Talán te magad sem, de az is egy más probléma már.

Jó éjt.

Ténynek nem tény, max. a te gondolatod, de nem vitatkozom, mert ennek s fórumnak nem ez a témája.

A szeretteimre sokszor gondolok, néha úgy is, hogy meglátok vmi apróságot, megveszem és mosolygok, mert tudom, hogy az a valami milyen örömet szerez neki. De nem hívogatom őket minden áldott nap, mert az nekem zaklatás kategória.

Ez nagyon sok mindentől függ.

Személytől, időtől, távolságtól, igénytől.

És nyilván mindenkinek mást jelent a törődés.

Az érzelmi kötődés fogalmát is többféleképpen értelmezzük.

És az igazi törődés, odafigyelés nem is attól függ, hogy mindennapos-e.

Szerintem.

De ha csak üres udvariasság, sablon, akkor hiába fér bele 1 percbe, hát mégsem igazi odafigyelés, törődés.

Nem kétlem, hogy van olyan, akinek ennyi fér bele, és csak ilyen módon tudja tudatni mással az érdeklődését: hogy vagy, mi újság? Nekem mégsem ez jelenti a törődést.

A törődés, odafigyelés, ha valaki fontos az életünkben, nem napi egy-két perc. De erről írtam már az elején.

De ha "többről nem is számít most beszélni", akkor a többi gondolatomat megtartom magamnak. :)

Nem tudom magamra venni én sem.

Miért van olyan érzésem, hogy kotekedni szeretnél?

Én?

Soha.

Max. sajnálom a lehordókat.

Érdekes, ha ezt egy pasi teszi, (minden nap hívja anyukát), azt meg lehordjátok mindenféle puha phöcsnek, anyuka pici fiának.

Anyukáról nem is beszélve,róla meg azt írjátok, hogy nem bírja elengedni pici fiát.

Tele van a hoxa ilyen fórumokkal.

Akkor nem szerető család?

Talán ufók vagytok? :D

Vagy szimplán egy szerető család? :)

Nem mondtam, hogy szar az életed. Csak egyszerűen kíváncsi vagyok mások véleményére is.

Baj?