Kényszerevés (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Van olyan, aki még mindig küzd a túlevéssel/kényszerevéssel?
A "régiek" közül, akik több éve írtak és sikerült kimászni az évek alatt, hátha lenne itt valaki. :)
Vagy olyan, aki nem írt régebben, de kilábalt ebből az állapotból?
Akkor az elso mondatot legyen az iranyelv, ne a korabbi ami "mar elore felek"-kel kezdodik. :)
Menni fog!
En a masik oldalrol jovok, nagyon nehezen merek enni. Latszolag pont ellentetes a problema, de egy biztos, ha nem csupan falanksagrol vagy rossz szokasrol van szo, akkor a tuleves okai is a lelekben, pszicheben keresendok...
úgy vagyok vele, minél több helyzetben gyakorlom az önuralmat, annál jobban fog menni
és egyébként céges buli lesz, szóval még ha tudnák is, akkor sem várnám el, hogy hozzám igazítsák
Ez olyan mintha egy jatekfuggot beultetnel egy estere a kaszinoba egy kazal zsetonnal...Akikkel mesz, nem tudnak errol a problemarol?
Egy tulevonek elmenni vacsorazni egy all you can eat-tipusu etterembe kesz mennyorszag/remalom.
Fúú, hát nagyon-nagyon nagy elhatározással, minden óra egy kínszenvedés :D
egyébként imádok sportolni szerencsére, de most sajnos kicsit hanyagoltam...
igazából szerintem az segít, hogy nagyon sokat dolgozom, ami lefáraszt, és kb 8kor már alszom...csak sajnos így meg már hajnali 4kor felébredek az éhségre, de reggel valahogy könnyebben kibírom, hogy várjak az evéssel a reggeliig, mint mondjuk délután
pedig megérdemelnénk szerintem a minden esti masszázst :D
Igen, már voltam, de az a baj, hogy igazából fogalmuk sem volt a problémámról. Akinek tudom, hogy fogalma van, oda több mint 1 éve várok várólistán, és remélhetőleg fél év múlva bekerülök.
A felismerés nagyon jó, el is kezdek tenni, de valahogy mindig kicsúszik a talaj pár nap után....
Ebbe az a durva szerintem, hogy mitől vagyok kész? Attól, hogy nem tudom kontrollálni az étkezésemet. Ugyanakkor közben állandóan a kajára, annak elkészítésére gondolok, "egészséges" receptekkel kreatívkodok magas fehérje kevés jó zsír és cukor nélkül.... boltba járogat az ember ezt-azt venni. Azon kapja ,agát, hogy állandóan ezzel foglalkozik. Erre jön egy olyan, aki azt mondja "ne zabálj" (ahogyan említették páran korábban), mintha te jókedvedben tennéd, meg hogy 5-6x kell enni (ki mondja, olvasta valahol?), meg tervezd meg előre, stb.... Tehát amit javasolnak az megint mi? Hogy tervezgesd rommá az étkezésedet, készülj fel rá, stb... Tehát megint hol az agyam folyamatosan, a rohadt kajáláson és az ételeken, amiből már elegem van. Ha meg nem készülök, az meg a legrosszabb, az ,meg káosz... Kész vagyok a káosztól és a napi egyszeri reggeltől estig tartó kajálással, és még készebb ha ezen kell agyalnom....
A megoldás nem jöhet kívülről, mert a zabálásra sem kívülről kapsz ösztönzést, hanem belülről. Valamilyen érzések késztetnek rá, amiket ha nem kajával, akkor lehet mással nyomnál el.
Ha nem megy az, hogy figyeled magad, az érzéseidet, érdemes tényleg pszichológushoz/pszichiáterhez fordulni.
Sziasztok,
Nekem is brutálisan elegem van már ebből az egészből. Van aki magától rendbejött? Nektek milyen evési stratégia/módszer/diéta vált be?
Jó volna megoldási páldákat látni, hátha nekünk bajban lévőknek segítene kibillenteni.
Sziasztok!
Jár még erre valaki? Nekem nagyon kezd elegem lenni ebből a "betegségből". :(
Esetleg Debrecenben nem ismer valaki ilyen klubbot?
Előre is köszönöm a válaszokat.
Sziasztok!
25 éves lány vagyok, aki a szüleinél lakik (majdnem egész életében) és majdnem egész életemben küzdöttem hol jobban, hol kevésbé ezzel a problémával.
10 éves koromban a Harry Potter olvasás közben figyelt be 1-2 szelet dugicsoki, vagy 7days, de minél idősebb vagyok egyre rosszabb a helyzet.
20 évesen 86 kilóról bő 1 év alatt 60-ra fogytam a Candida miatt. A probléma azóta is fenn áll, csak akkor jó, amikor tartom a diétát. Amikor cukrosat eszek, nagyon rossz, viszket, fáj, de az evés pillanatában nem érdekel.
Az a legrosszabb, hogy egyszer-egyszer jól vagyok, aztán észre se veszem és azon kapom magam, h a Tescoban tele van a kosaram, vagy megint kínait rendeltem, amiből a nagy adagot azonnal befalom.
Egyértelműen pót-cselekvés, pedig nagyon szeretjük egymást a családommal! A pasi témában sose voltam szerencsés mondjuk – a nagy szerelem után fogytam le, mert ő nassolós volt, aztán Amerikába mentem bébiszitterkedni és 2 HÓNAP ALATT!!! 30 kilót híztam, a további 4 hónap alatt még 6-ot. 96 kilósan mentem haza, mint egy lufi, pedig jártam edzeni – képzeljétek, ha nem edzettem volna, mekkorára dagadtam volna…
Akkor sikerült egész jól lefogynom, na nem 60 kilóra, de elégedett voltam magammal, akkoriban nem is volt gond, de aztán albérletbe költöztem az akkori pasimmal, akit kidobtam és akkor egyedül laktam a nagy lakásban. Szabadság, magány, evés. Ez volt a trend akkor. Még akkor nem is szaladt el velem a ló, inkább akkor, amikor elmentem hajóra dolgozni, felszolgálni. Folyamatosan kaja mellett voltam, mindig tehettem el magamnak, sose volt olyan, hogy egy étkezés kimarad, ráadásul ott is nyomoroncnak éreztem magam és a kabinomban a függöny mögött, az emeletes ágy tetején nyomtam be a dugi sütit és Cini Minnis-t…
A hajós munkának véget vetettem és most sikeres vállalkozásom van, az diákjaim szeretnek, szívesen járnak hozzám és amikor sok a munka, nincs is gond, alig eszek, energiám sincs titkolózni, de amikor alig van órám… Most is 4-kor letettem a lantot és már benyomtam egy kakóscsigát, egy Twixet, egy 7dayst és erre rendeltem kínait (tudjátok a jó kis sült tésztát – jó olajos – és az egzotikus csirke – bundás, mézes). A hánytatáson gondolkodtam, amikor gyorsan meggugliztam a kényszerevést, így keveredtem ide.
Bőgve olvasom a posztokat, de annak örülök, hogy nem egyedül vagyok ennyire szerencsétlen balek! Már ez sokat segít. Gondoltam több szempontból is, hogy jó lenne dilidokihoz fordulni, de sose mertem belegondolni igazán. A szüleim csak legyintenek, mert nem hízok nagyon és jól titkolom…
Remélem, már csak az, hogy kiírtam magamból, segít! (már nem sírok)
Köszi a bíztató sorokat, még ha nem is nekem szóltak személyre szabottan, akkor is erőt gyűjtök belőlük!
Ez is olyan függőség, mint a drog? Ha igen, akkor nehezebb, mert enned kell, hogy életben maradj, míg a drog, cigi, pia, szerencsejáték nem lételeme az embernek… Mindig ezen gyötrődök.
sziasztok, van itt valaki?
jó lenne ha tudnék valakivel váltani pár szót...
overeatershungary@gmail.com
Ez egy zárt levelező magyar csoport a kényszeres túlevőknek, bármikor lehet kapcsolódni, egy "feltétel" a kényszeres túlevésel való szakítás vágya. Ha nem tetszik egy kattintással ki lehet lépni.
12 lépésen és hagyományon alapuló Overeaters Anonymous nálunk "Névtelen Túlevők" elnevezésű program.
További ajánlott fórumok:
- Vannak kényszeres cselekvéseid/kényszeres gondolataid? 1.
- Futok egy nős férfi után. Mi lehet a bajom? Társfüggőség, kényszeresség?
- Eszel-e kényszeresen ha feszült ideges stresszes vagy?
- Evés zavarral küzdők fóruma. Bulimia, anorexia, kényszeresevés stb.
- Van megoldás a kényszerevésre? avagy Hova tüntetek kényszerevők?
- Vannak kényszeres cselekvéseid, kényszeres gondolataid? 3.