Imádom! (beszélgetés)

Ezt egy kicsit tényleg túlbonyolítod talán.

Kivéve az utolsó mondatot:)

Persze, alapvetően jobb a derű. Főleg a frusztráltságnál. De egyrészt sajnos olvastam egy tanulmányt, ahol azt vizsgálták, mi játszódik le a gyerekben ilyenkor. Persze, hogy amikor a szülő elmegy, utána nem balhézik, hiszen ha nincs közönség, nincs műsor. De a vizsgálatok azt mutatták, hogy bár a gyerek jókedvűnek tűnik, még sokáig teli van stresszhormonnal, és az agya készenléti állapotban van. Ennyi idősen még olyan erős benne a tárgyállandóság, így ha az eszével tudja is, hogy visszajönnek érte, úgy érzi, hogy elhagyták. Ráadásul az időt is máshogy érzékeli. Neki nem csak pár óra, hanem gyakorlatilag egy örökkévalóság.

Szerintem ez a "semmi baj, katona dolog kategória". Amikor a gyerek elesik, akkor a szülő azt akarja mutatni, hogy vegye könnyeden a dolgot, hiszen nem nagy dolog. De közben mit érez a gyerek? Nagyon fáj a lábam, és meg is ijedtem. Közben meg anya ahelyett, hogy megvigasztalna, azt mondja, hogy semmi baj. Dehogy nincs baj, hiszen úgy fáj, de ő nem mégsem érzi át a problémám. Az én bajom neki nem számít. Esetleg direkt hazudja el a helyzetet. Így máskor hogy hihetem el, ha valamire azt mondja, nem baj?

Tudom, túlbonyolítom. Ráadásul nagyon negatív vagyok. De sajnos hiszek azoknak az irányzatonak, akik szerint a gyerekek máshogy működnek, mint a felnőttek, és nagyon szükségük van a felnőttekre az érzelemszabályozásukhoz, és a világ helyes értelmezéséhez.

Szerintem ez nem azért van, mert 1 gyereke van;)

Gondolom ez vicc volt:D

Inkább derűs anyát lásson, mint fusztráltat, ráadásul a legtöbb gyerek addig van elkeseredve, amíg látja a szülőt, utána már semmi baja.

Nekem egyszer vitte a férjem az első időben a gyereket, majd egyszer csak megjelent vele otthon, hogy nem tudta otthagyni, mert sírt. Mondtam is neki, hogy nem normális, a gyerek minden reggel sír, aztán meg tele élménnyel jön haza :)

A fiam az ovi 3 évéből MINDEN NAP sírt, hisztizett, az öltözőből a csopotzszobáig (3-4m max) 3X lerúgta a benti cipőjét, stb. Aztán az iskola első hónapja is így telt el, amikor is azt mondtam neki:

-kisfiam, az oviba volt 3 éved beszokni, ide 8 éved lesz!

Valahogy a következő naptól nem volt sírás, nem volt hiszti.

Második gyerek, szóval nem első anyuci kisfia volt és amúgy is láthatta, hogy nem hat rám. Mégis volt türelme próbálkozni. Az ovónője egy tünemény volt amúgy.

Az elején még én is sajnáltam de aztán láttam (leskelődve), hogy tulajdonképpen jól érzi magát, barátai is voltak, nem volt kiközösítve szóval minden rendben vele az ovi idő alatt. Csak hát az anyu az mégiscsak az anyu :)

Azóta már 30 éves felnőtt, semmi lelki "izéje" nem származott belőle, hogy jó sok időbe telt közösségbe szoknia. De ehhez az is kellett, hogy én el tudjam engedni.

Anno, az én fiam is mindig sírt, mikor ott hagytuk az oviban. 5 évesen átkerült egy másik oviba, mivel elköltöztünk, ott jól érezte magát, már nem sírt. Lehet, hogy a te fiad sem szereti azt a helyet.

Viszont azt nem helyeslem, hogy a gyerek a szülőkkel aludjon. Persze, ez csak az én véleményem, sokszor szakemberek sem tiltakoznak ellene.

Nem bőgtem el magam, de szerintem nem is ezen múlik a szeretet, mert ha igen, akkor nálunk egy szülő sem szerette a gyerekét.

De egy biztos, hogy a gyereknek nagyon nem jó, ha egy síró anya hagyja ott...

"Már lassan három éve hogy kőzösségbe jár, és 10-7* mindig sírdogál ha otthagyom az oviba.Annyira rossz ezt látni, én is el sírom magam ahogy kilépek a kapun, szívem szerint azonnal hazavinném,de ugye kőtelező az ovi.és dolgozom is."

Azért kérdezd meg az óvónőt, mert lehet, hogy csak neked csinálja ezt a "műsort", utána boldogan játszik a többi gyerekkel. Nagyon gyakori.

(Ettől még nagyon szeret, csak látja, hogy hat rád, ezért csinálhatja.)

Ezt csak azért írom, hogy ne legyen lelkifurdalásod.

Ha ekkora nagy a szeretet a szívedben, akkor szülj még néhány gyereket, mert nekik is jut abból bőven. Te meg nem rokkansz bele a nagy érzelmi viharba. Amikor már 2-3-4 gyerek öröme és gondja vár megoldásra, örülni fogsz minden percnek, amit magad tölthetsz el.

Amúgy más nincs így vele. Az érzelmeid túlfűtöttek, nem normálisak.

Jelen!😄

Egyetlen fiú gyermekemmel ugyanezek az érzéseim,mint neked.(szerintem vagyunk még egy páran egyébként)

A helyzet ugyanez volt nálunk is,igaz az én kisfiam már 8éves lesz,de a külön alvás szokása még csak most alakult ki nálunk,hogy új lakásba költöztünk és lett szép nagy,fiús szobája😊

És szerintem nekem esett rosszabbul,hogy már nélkülem is megy az alvás🙂

Nem, más nincs így ezzel.

Amúgy csináltass egy jó nagy ágyat, hogy elférjetek.