Ikrek mellé egy kislány

Férjhez mentem újra, bár nagyon féltem. Páromnak nem volt saját gyermeke, nekem viszont két fiam, tök egyformák. Szerettünk volna közös babát, kislányt. 2 hónap alatt ez sikerült is.

Nagyon nehezen viseltem a terhességet. 2009 januárjában pedig pozitív lett a véreredményem, ez azt jelentette, hogy mennem kellett magzatvíz levételre.

Féltem nagyon az eredmény miatt, meg amiatt is hogy el ne menjen a kicsi. 3 hetet kellett várni az eredményre, ami maga volt a pokol.

Teljesen kikészített a bizonytalanság. Annyira megörültünk, amikor jó lett az eredmény és kiderült, kislány lesz.

Ezek után még párszor voltam kórházban, rossz volt, mert otthon volt a másik két fiam.

Július 18-ra voltam kiírva. Nem voltam jól, így június 9-én befektettek. Vérnyomásom nagyon magas volt. Szerdán én már éreztem, nem stimmel valami, nem mozog annyit a pici.

Csütörtök délután 5 órakor levittek a műtőbe, érzéstelenítéssel lett császár.

Ahogy a kicsit húzták ki belőlem, rendesen éreztem, meg persze mindent hallottam, láttam. Nem volt valami kellemes.

Amikor megláttam, Biankát elsírtam magam. Pici volt, 2550 gramm csupán, de hamarabb jött egy hónappal. Olyan aranyos volt, pici, törékeny. 12 napot voltunk a kórházban.

Csak 2220 grammal hoztam haza. Most 5 hónapos múlt, s már majdnem 7 kg. Nagyon jó baba. Végezetül egy jó tanács: aki császárral akarna szülni rendes szülés helyett, ne tegye.

A fiaim rendesen születtek, ezért össze tudom hasonlítani a két szülést.

Sokkal jobban megviselt a császár. Persze megérte minden szenvedés az én kis manómért!