Idézz kedvenc költődtől, íródtól (fórumjáték)

Végül nem bán már az ember semmit, semmit,

csak szeressék!

Jaj! Úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,

hogy ne szeressék!

(...)

Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,

szeressen még.

Legyen aki megengedje: rágondolva tölthessen el

egy-egy estét.

Váci Mihály

A szerelemnek még bolondsága is nagyobb bölcsesség, mint a filozófusok minden tudománya.

Jókai Mór

A szerelemnek még bolondsága is nagyobb bölcsesség, mint a filozófusok minden tudománya.

Jókai Mór

A férfit férfivá neveli a világ, saját maga, a nőt szülői, nevelői, férje. És ez így van helyesen, lélektanilag. Amely nőt a világ nevel, azt rendesen el is rontja, s amely nő önmagát neveli, az aligha tud boldog lenni; mert a nő boldogsága éppen gyöngeségében áll s azon öntudatban, hogy nálánál erősebb lények őt pártolják, védik, szeretik, mert gyönge.

Jókai Mór

A régi kor természettudósai beszélnek egy csodaállatról, amelynek neve "krák". (...) A krák egy töméntelen nagy, tengeri állat, mely lenn a tengerfenéken lakik, s melynek néha-néha eszébe jut a vizek színére felemelkedni. Mikor aztán rengeteg nagy háta felmerül a hullámok közül, befedve tengeriszappal, telenőve tengeri fügével, tengeri tulipánnal, korallerdővel, akkor a penguinok, kormoránok azt gondolják, hogy ez valami új sziget, odatelepednek, ott fészkelnek, rondítanak a hátán; a krák engedi azt békével. Idő jártával aztán belepi a fű a hátát; a hajósok meglátják: "ni, milyen szép zöld sziget!" kikötnek rajta, birtokukba veszik, házat építenek rá; a krák mindazt tűri szépen. Azután elkezdik a hátát fölszántani, bevetik árpával; a krák engedi a hátát szántatni, boronáltatni; legfeljebb akkor, mikor tüzet raknak rája, gondolhat annyit magában, hogy milyen nagy baj az, mikor egy ilyen nagy állat nem tudja a hátát megvakarni. A hajósok mindig jobban találják magukat rajta, már kutat is ásnak a hátán, s ugyan örülnek rajta, mikor víz helyett zsírt meregetnek fel a kútból. A krák engedi szivattyúztatni a zsírját, hiszen van neki elég. A hajósok a gazdag szigetre raktárakat építenek, vámot, rendőrséget importálnak rá, talán még részvénytársulatokat is alapítanak föléje. Egyszer aztán, mikor már az eleven húsáig lefúrtak, a krák azt gondolja, hogy de már ennek fele sem tréfa, s visszaszáll a tenger fenekére. Vele együtt madár, ember, hajó, raktár és részvénytársulat. Ilyen napjai voltak a kráknak 1848-iki március közepén.

Jókai Mór

"Nemcsak azért szeretlek, ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted, de azért is, amivé engem teszel. Szeretlek, mert minden hitnél többet tettél velem azért, hogy jó legyek, és jobban bármily végzetnél, tetted, hogy boldog is legyek. Egyetlen érintés nélkül tetted ezt, szavak nélkül, jelek nélkül. Puszta lényed által mûvelted mindezt. S talán épp ez a barátság lényege."

Ismeretlen szerző

Megérezni, amit te érzel,

kimondani, mi nyelveden van,

előbb dobbanni a szívednél,

csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,

ne szólj száddal, csak szemeddel,

a szerelem akkor beszédes,

amikor már beszélni nem kell.

Baranyi Ferenc

Szeretlek, mint anyját a gyermek,

mint mélyüket a hallgatag vermek,

szeretlek, mint a fényt a termek,

mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

Szeretlek, mint élni szeretnek

halandók, amíg meg nem halnak.

József Attila

Mióta szeretlek, eszméletem

minden percében rád emlékezem,

álmomban is te őrzöl meg talán,

rólad tudósít munka és magány,

veled lep meg hajnalom, alkonyom,

s hozzád megyek, ha tőled távozom.

Garai Gábor

Emlék 1944 végéről...

Én is éltem, éldegéltem,egy nagy pesti bérlakásban,

egykorú volt nagymamámmal,kincsek meg a farakásban,

oda dugták az értéket,én ott ültem a tetején,

mikor jöttek az oroszok,kucsma volt a ruszkik fején,

a kezükben meg egy gitár,csuklójukon sok sok óra,

a nagymamám sápítozott,ne vigyenek ki a hóra,

vége lett az ijedt percnek,ablak nem volt a lakásban,

ezért éltünk a pincében,"boldogan" a farakásban,

Sokat sírtam akkoriban,éhes voltam és mogorva,

ott játszottam az udvaron,elbújtam egy nagy bokorba,

a nagymama kiáltozott,kisunokám, Dávid lelkem,

kenyér csücske ma az ebéd,a bokorban erre keltem,

Sári volt a szomszéd lánya,banktulaj az apukája,

Nekik is volt farakásuk,a szén mellett halom fája,

gyerekfejjel nem értettem,mi történik körülöttem,

bombák jöttek, falak dőltek,repcsik mentek el fölöttem,

visszanézve hetven évre,emlékezem a lakásra,

a föld alatti pincénkre,és a poros farakásra,

emlékeim megfakultak,a pincében jártam múltkor,

gyertyacsonkot pléhtetőben,őrizgetek ott a múltból,

(Hans Joachim Luft)

Zavaros álmok,

vadvirágú héricsekkel van tele a kertem,

sport az élet, biciklisport, simán letekertem,

Maina partján, Offenbachban, kerekeztem sokat,

ha gázt adtam, jól lehagytam, én az okosokat,

évek múltak, öregedtem, nem bírtam a strapát,

elővettem kis kertemből azt a régi kapát,

biciklimet szögre tettem, lassan elfelejtem,

jó kedvemben minden reggel kecske tejet fejtem,

kecsketejből kecskesajtot varázsoltam lassan,

türelem kell, a sajtokhoz, hogy megalkothassam,

szombatonként, piacoztam, vitték mint a cukrot,

Hansi bácsi örömében, kecske bakot ugrott,

elpilledve, újra otthon, zakatolt a fejem,

honnan lesz majd, egy kecskéből, megint annyi tejem?

de beugrott egy jó ötlet, Uschinak a tőgye,

Uschi ugyan szomszédasszony, viszem legelőre,

nem mesélek, részleteket, hogy mi történt aztán,

elnyertem az Uschi csecsét fizetős kanasztán,

szép az élet, volt már tejem, Uschiból a "pampán",

Wecker csörgött, álom elszállt, felébredtem bambán,

(Hans-Joachim Luft)

A szerelmes

Csillagot hordoz szemében:

Annak nincs sötét s homály,

Bár bolyongjon éj felében,

Kedvesére rátalál.

Vörösmarty Mihály

Megérezni, amit te érzel,

kimondani, mi nyelveden van,

előbb dobbanni a szívednél,

csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,

ne szólj száddal, csak szemeddel,

a szerelem akkor beszédes,

amikor már beszélni nem kell.

Baranyi Ferenc

Szeretlek, mint anyját a gyermek,

mint mélyüket a hallgatag vermek,

szeretlek, mint a fényt a termek,

mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

Szeretlek, mint élni szeretnek

halandók, amíg meg nem halnak.

József Attila

Mióta szeretlek, eszméletem

minden percében rád emlékezem,

álmomban is te őrzöl meg talán,

rólad tudósít munka és magány,

veled lep meg hajnalom, alkonyom,

s hozzád megyek, ha tőled távozom.

Garai Gábor

Visz a vonat, megyek utánad,

talán ma még meg is talállak,

talán kihűl e lángoló arc,

talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!

Ime a kendő, törülközz meg!

Sül a hús, enyhítse étvágyad!

Ahol én fekszem, az az ágyad.

József Attila

Az ellentétem kéne, az, aki

nem követel semmit cserébe, a

teljes biztonság, az önvád alól

felmentő, szent, jókedvű, igazi

önzetlenség... Az volna jó, igen,

az volna nekemvaló szerelem.

Szabó Lőrinc

Ha elhagynál engemet, - jobban

mi fájna?

hiányod, vagy a szív megdobbant

magánya?

Váci Mihály

Le télen az Amazonászra

luxusban, míg csak van vize,

nyáron Báliba, Saint Tropez-be

(nem tarthat vissza senki se),

s ha nincs reá mód, üljetek le

a TV-hez olcsóbb utakra,

hallgassatok rossz zenét, filmet,

mely nem hatol le a tudatba.

Társadalom

Utazás

2

Ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,

és ötvenhat: egyszer minden száz évben

talpra állunk kínzóink ellen.

Nemzet

7

A huszadik század véres borzalma

közt mennyi boldogság s gyönyörűség volt:

könyv, állat, ember, szó, virág, kép, szobrok,

míg nem borult hitvány ködbe az égbolt.

Boldogság

7

Valaki egyszer azt állította, hogy sok könyvet felejtettek el méltatlanul, de egyetlen könyvet sem őriztünk meg érdemtelenül.

Könyv

Részletek

13

Faludy György

Szabadság, szerelem!

E kettő kell nekem.

Szerelmemért föláldozom

Az életet,

Szabadságért föláldozom

Szerelmemet.

Petőfi Sándor

Szememmel táncolt a szemed,

beszélt szememmel és ölelkezett:

Sírás, csend, szigor és révület

- mi minden?

Csak szemem és szemed.

Fodor Ákos

Na most elárulok valami szupertitkosat:

én tépkedés előtt mindig megszámolom

a virágszirmokat

hogy tudjam hogy melyik szóval kell kezdeni

mert én még játékiból sem akarlak elveszíteni...

Szalóczi Dániel

Akit szerettünk, nem feledjük,

Bármit beszéljen ajakunk.

Megrezzenünk, ha szóba hozzák,

Őt áldjuk, hogyha meghalunk.

Reviczky Gyula