Hogyan nevelem jól? (beszélgetés)
Hát,az biztos,hogy csak az idő ad majd választ arra,hogyan is nevelem jól a gyerekeimet,de remélem,nem vétek nagy hibákat. :-)
Én is így gondoltam, és mint írtam, az idő engem igazolt! Nagyon rendes, talpraesett gyerek lett belőle.
Igen,egyet értek! Nyilván nem arra akarom nevelni a gyerekeimet,hogy ha megkérdezik tőlük az utcán,mennyi az idő,akkor kiadós pofon legyen a válasz,de a mai világben,ahol 480 forintért ölnek (sajnos megtörtént!!!!),ott meg kell tudniuk védeni magukat,később pedig a családjukat is!
Lehet (ahogy írtad) burokban nevelni a gyereket,ez is egy megoldás,csak szerintem nem célra vezető,mert szép szóval,rendőrséggel nem lehet mindent megoldani!
Végre valaki egyetért velem! De úgy tűnik, csk az, aki már megtapasztalt egy-két dolgot, és nem burokban él.
Gyerekkoromban,ahogy szálltam fel a trolira,éreztem,hogy matat valaki a táskámban. Úgy 10 évvel idősebb srác volt,beljebb tuszkolt,és egy zsebkést mutogatott. Elővettem a háromszor akkora pillangó késemet,és ezzel meg is győztem,hogy szálljon ki a táskámból. Olyan környéken laktam,hogy jobb volt magamnál hordani,de sosem vettem elő vagányságból,vagy támadó céllal. Az ember védje meg magát,mert a környezetünk annyira lesz...rja,hogy mi történik,hogy akkor sem segítenek,ha éppen ütik-verik az embert.
Nálunk a suliban csináltak valamilyen pszichológiai tesztet a gyerekekkel. A fiamnál az jött ki, hogy ő a kapocs a vezér egyéniségek és a visszahúzódó gyerekek között. Szerintem ez nem rossz!
Azért az élet mindenkin alakít!
Ez igaz, de az alaptermészet nagyon meghatározó.
nem tudom, szerintem azért az oviban v. bölcsiben változnak.
Szerintem egyébként ha a gyerek félénk, akárhogy neveli a szülő, akkor sem lesz harcos típus, ez habitus kérdése.
Én arra tanítottam a gyerekeimet, hogy ha valamivel játszani szeretnének, el kell kéri, de ha nem adják oda, akkor ez van, tudomásul kell venni. Lehet, hogy épp valami új játék vagy olyan, amihez az illető nagyon ragaszkodik, gyerekeknél van ilyen, vagy csak simán irigy, de akkor ez van, tudomásul kell venni. Senki nem köteles odaadni a játékát akkor sem, ha szépen kérik. (Az enyémek odaadják, erre tanítottam őket, hogy legyenek jószívűek, de nem minden gyerek ilyen, elvárni nem lehet.)
Ez azért több évtized "termése" volt.
Olyan helyen laktam... Nem én választottam a helyet, így alakult..
Tudod, túl sokat utaztam mindig a munkahelyemre és vissza, tehát a nagy számok törvénye...
Biztos az ellentétek vonása!:D
Tudod, én egy nagy városban lakom!
Te vonzod az ilyen eseteket. Nem, hogy velem nem történtek még ilyen dolgok (kop-kop-kop), de még az ismeretségi körömben sem ismerek senkit sem, akivel ilyen sztorik megestek volna. Vajon miért vonzod be az agresszív embereket?
És ahhoz mit szólsz, hogy egyszer egy srác meg minden ok nélkül, csak mert neki úgy tetszett, leköpött? És ahhoz, amikor terhesen egy pasi kiráncigált a telefonfülkéből, hogy mutassam a táskámat, mert ő otthagyta a fülkében a pénztárcáját... Mellékutcában voltam, próbáltam a főútvonal felé húzni, miközben fogta a karomat, és nem akart elengedni. A végén úgy engedett el, hogy közöltem, hogy itt van nem messze mindig két rendőr, azzal majd tisztázzuk, hogy mi köze a táskámhoz, és miért nem enged el... De akkor már a fúőútnál voltunk, ott már kiabáltam volna...
Te valami másik világban élsz?
Nem, de nem tudta, hogy nem fogok "oda" rúgni, mert arra irányítottam a lábam. A többi ember (legalább öten voltak) csak álltak, és bámultak. Senki nem szól volna, és senki nem állt mellém.
Veszekedtem vele. Beállt bokszoló állásba előttem. Azt hittem, agyon ver. Akkor jöttek oda a haverjai... A buszmegállóban még mindig senki nem szólt semmit. Na, mondom, most végem van, sokan voltak, és mind fiú. Mázlim volt. Odajött a többi, és mondták neki, hogy "na mi van, leégtél?". Nagy kő esett le rólam... De másképp is végződhetett volna, de ha engem megüt valaki, biztos, hogy én is adok.., bármi is legyen a vége.
Ez bejött akkor, de végül is nem rúgtad meg. Ha megrúgtad volna lehet hogy csúnyább vége lett volna a történetnek, előkapott volna egy kést és elvágta volna a torkodat.
De mondok egy másik példát. Egy kapualjban néztem egy kirakatot, amikor egy pasi elállta az utamat, és nem akart kiengedni. Többen álltak, akik látták, de senki nem szólt volna. A végén meglendítettem a lábam, hogy rúgok... Akkor végül elengedett. Az emberek meg csak néztek, mint a moziban! Akkor baromi nagyot csalódtam, hogy képesek végignézni bármit!
Ja, hogy amerre Te laksz, ott mindenkit ismersz? Én sok embert nem ismerek az utcán!
És képzeld, annó engem azért akart megverni egy fiú a buszmegállóban, mert nem akartam elmenni vele sörözni. És ott rángatott a sok ember előtt, és senki nem szólt egy szót sem.
A lányom 14, a fiam 9 éves.
Elárulom Neked, hogy amikor az óvodában v. iskolában nekem jött valaki, én is visszaütöttem. És ettől semmivel nem lettem rosszabb ember, mint akit jól elvertek.
Ha többet nem látom akkor nem tudok mit tenni. Nem akad olyan szülő akihez nem mennék el, ha ismerném.
Talán azért nem fordult még ilyen elő, mert igyekeztem mindig megismerni azokat a családokat, akivel a gyerekeim kapcsolatba kerültek.
Mennyi idősek a gyerekeid? Fiú v. lány?
És ha többet nem látod azt a gyereket?Gondolod, azok bemutatkoznak és közlik a címüket is?
Szerintem akad olyan szülő, ahová biztos nem mennél!
Ha az én gyerekem kapna egy pofont egy másik gyerektől, felkeresném a másik gyerek szüleit és a szülőkkel közösen kérdőre vonnánk a másik gyereket.
További ajánlott fórumok: