Hogyan engedd el, hogy az emberek egyre önzőbbek? (beszélgetés)

Először is: el kell hinned, hogy ezek semmiben sem befolyásolják az emberi értékeidet. Azaz nem azért nem hívtak meg, mert értéktelen vagy, mert ne lennél szerethető stb. Az ő cselekedeteik miattuk történnek.

Másrészt úgy, hogy kifejezed azokat: azoknak, akik ezeket tették veled. Én-kommunikációval, azaz elmondva, hogy ekkor így és így érezted magad.

Ha pedig többedszer tesznek veled ilyet, szakítsd meg a kapcsolatot az illetővel. Léteznek sajnos ártalmas, mérgező kapcsolatok is.

Harmadrészt érdemes néhány stresszkezelési technikát tanulnod, amik az önbizalamd is erősítik: heti 3-4 futás, jóga csökkentik a stresszt és a szorongást bizonyítottan, s növelik az önértékelést is. Érdemes megtanulnod relaxációs technikákat, autogén tréninget s naponta gyakorolni azokat.

Minden rendben van veled, az élet ilyen. De minden nap lehetőséged van valami újat megtanulni, valami picit. És ez jó: segít, hogy hétről-hétre több helyzetet tudj úgy kezelni, hogy a belső feszültség, amit okoz, kezelhető legyen számodra.

Hát ennek tényleg nincs sok köze az önzőséghez, egyszerűen nem kiváncsiak rá. A miértet csak ők is te tudhatod, lévén mi nem ismerünk sem téged, sem őket.

Én úgy vagyok ezzel, hogy aki nem kiváncsi rám, arra én sem vagyok, marad nélkülük is elég ember a földön, akikkel lehet barátkozni..

És szoktál Te is szervezni programokat?

Esetleg nem az egész társaságnak, csak akik közelebb állnak hozzád?

"Tudom, hogy az én hibám, hogy ezeket ennyire felveszem, csak próbálom megérteni, hogy tudják, hogy nem jó, amit csinálnak, mégis megcsinálják vagy amit írtam a másik véglet, hogy utána jobban keresnek."

NEM a te hibád!

Ezt jegyezd meg egy életre!

Az érzéseid MINDIG jogosak és nem kell miattuk bocsánatot kérned.

Jogosan érzed azt, hogy ez neked rosszul esik, azt az érzést nem szabad elnyomni, ahogyan semmilyen érzést sem. Az a fontos, hogyan kezeled a jogosan megjelenő érzést, jelen esetben csalódottságot, szomorúságot, magány és értéktelenség érzését.

Tudod, azt is gyakorolnod kell, hogy jobabn elfogadd SAJÁT MAGAD olyannak, amilyen. Az az egyik legfontosabb dolog a világon.

:)

Ezt szépen leírtad, nagyon köszönöm, sajnos igaz, azt tesznek meg velünk, amit hagyunk. A rászervezős emberrel amúgy 1x volt egy beszélgetésem erről, miután próbálta elsunnyogni és bocsánatot kért végül, mert elmondtam, hogy nem esett jól, aztán újra megcsinálta, 2 hete volt ilyen, mire közölte, hogy mi aznap estére nem beszéltünk meg semmit, de igen, letagadta, úgyhogy eldöntöttem, hogy többet nem tervezek így vele, mert elég volt, bezzeg amikor vált, akkor meg szuper volt, hogy ott voltam neki, programoztunk, hogy ne legyen egyedül.

Tudom, hogy az én hibám, hogy ezeket ennyire felveszem, csak próbálom megérteni, hogy tudják, hogy nem jó, amit csinálnak, mégis megcsinálják vagy amit írtam a másik véglet, hogy utána jobban keresnek.

Gyakorolnom kell azt, hogy jobban elfogadjak dolgokat vagy hogy emberek olyanok, amilyenek, még akkor is, ha régebben szorosabb volt a kapcsolat.

Sajnálom, nehéz ezt megtapasztalni.

Azt vettem észre, hogy az emberek pontosan azt teszik meg veled, amit hagysz nekik. Hogyan értem ezt? Úgy, hogy ha magadat sem tiszteled annyira, hogy határokat húzz, ez esetben abban, hogy mit tehetnek meg veled, akkor meg fogják tenni. Nagyon egyszerűen azért, mert mindenki a könnyebb ellenállás irányába mozdul el.

Tehát: kezdd el önmagad tisztelni és a határokat meghúzni az életedben! Azokat a határokat, ameddig mások elmehetnek veled szemben. Addig határig tolerálsz dolgokat, onnan pedig nem.

Hogy néz ez ki a gyakorlatban?

Ha pl. az utolsó pillanatban szólnak, mondd azt: olyan szívesen elmentem volna, de már van programom. Legközelebb, kérlek, szólj időben, hogy ne szervezzünk keresztbe!

Ha neked van lelki támogatásra szükséged, hívd fel és mondd azt: nézd, xy, jelenleg nehéz időszakon megyek keresztül és szükségem lenne egy jó beszélgetésre. Eljönnél velem ekkor és ekkor, ide és ide, hogy kibeszélhessem magamból a dolgokat?

Stb.

tehát, a kulcs: határok és világos kommunikáció.

Ami soha nem rinyálás, mások hibáztatása, hogy ti soha nem hívtok vagy a multkor sem szóltatok.

Hanem így:

legközelebb szeretnék menni én is moziba, szóljatok kérlek időben!

Tehát "én-kommunikáció": arról beszélj, ami neked jó, világosan, mások hibáztatása nélkül. Vagy arról, ami neked rossz, vádaskodás nélkül: rosszul érzem magam attól, hogy utolsó pillanatban értesülök a programokról, szólnátok korábban? Köszi.

Aki rád szervez programot és nem szól, ott adott helyzetben, azonnal ez így néz ki: megbeszéltük, odamentem, de nem voltál ott, mert rászerveztél valamit. Nagyon bántó, hogy ezt tetted. Azaz nem "ez nem tök korrekt", hanem nagyon megbántottál engem.

Igen, így vesztítesz el pár embert. Azonban egyszercsak azt fogod észre venni, hogy az emberek többsége elkezd tisztelettel viseltetni irántad és keresni fogják a társaságodat.

A felületes kapcsolatokban pedig ne várj valódi mély érdeklődést, azok nem arra valók.

Ezek nem barátok, csak haverok, ne keverd a szezont a fazonnal.

Igazi barátja jóval kevesebb van általában az embereknek, legtöbbször egy igazi, aki bármikor, bármiben a rendelkezésedre áll.

Ha jól érzed a haverokkal magad, fogadd el, hogy ilyenek, ők nem barátot látnak benned, havert.

Sose kényszerítsd magad senkire! Az inkább taszítja az embereket , mint vonzza.

Sziasztok!

Úgy érzem ki kell írnom magamból, hátha mást is zavar ez. Hosszú ideje azt tapasztalom, hogy az emberek egyre jobban kezdik egymást letojni. Nem, nem vagyok naív ember, csak ezt tapasztalom a saját családomban és néhány barátomnál is. Tudják, hogy rám mindig számíthatnak, de pl. ha kivagyok lelkileg pl. sikertelen kapcsolat miatt, kb. nem érdekli őket(nem, nem megyek az agyukra a rinyálással), mert tudják, hogy úgyis megoldom és megyek tovább. De pl. bánt az is, hogy többen vagyunk egy baráti körben és kiderült már nem 1x, hogy nekem szólnak utoljára, ha tali lesz vagy ők eldöntik melyik helyre menjünk, de ha nincsenek jól lelkileg, akkor jó vagyok mindig. Pár hete ők tartottak egy spontán talit, csak nekem nem szóltak, tudták, hogy ráérek, mikor megkérdeztem miért azt a választ kaptam, hogy hát ez spontán volt, ugyan már, simán felhívhattak volna, hogy menjek én is. És nem, nem az a baj, hogy nélkülem találkoznak, mert miért ne lehetne, csak ne nézzenek hülyének és az ilyen dolgok, bántanak és napokig emésztem magam. Aztán ilyenkor persze többször keresnek, mert érzik, hogy gáz, amit csináltak. Jogosan felmerülhet benned, hogy lehet, nem akarnak barátkozni. Régebben többet voltunk együtt, többen jelenleg egyedül vagyunk. Ha meg együtt vagyunk, tök jó szokott lenni. Programozuk, sokat röhögünk, stb. Mondjuk más barátaim azt mondták, hogy ilyen emberekkel minek tartok kapcsolatot? Mert szeretem őket, mert sok közös élményünk van stb. De elgondolkodtam, hogy lehet ezt már nem kéne erőltetni vagy csak ritkán találkozni? Igen, önérzetes ember vagyok, ezért bánt. Szerencsére vannak olyan barátaim, akikre igazán számíthatok.

De akor is azt látom, hogy sok emberi kapcsolat már nagyon felületes, hogy ugyan megkérdezi mi van veled, de senkit nem érdekel valójában.

Vagy egy másik barát, aki mindig mondja, hogy programozzunk, megbeszéljük és rászervez, de eszébe nem jut a rászervezett programot lemondani, így már vele is keveset találkozom. 1x elmondtam neki, hogy azért ez tökre nem korrekt és nem válaszolt, mert az könnyebb. Utána meg úgy csinált, mintha semmi nem történt volna.

Jó lenne megtanulni ezeket jobban elengedni. Aki ilyet tapasztal, hogy engedi el ezeket? A félreértések végett, amúgy van saját életem, jövök-megyek programok, csak rossz érzés ezt látni a "barátoktól".