Hogyan élte meg gyermeketek a válásotokat? (beszélgetés)

Sajnos a napokban kezd rajtam kiütközni a kudarcélmény. Hiába én léptem ki a kapcsolatból, de mégis!Tönkrement valami, amiben hittem, hogy örökké tart...

De mindig arra gondolok, hogy nem kell senkinek beszámolnom és annyit játszóterezünk és fagyizunk és hancúrozunk, amennyit csak tudunk, kifulladásig! Ennyit én már régen nem nevettem!!

És azt is meg tudom tenni, hogy barátnőimmel ismét megtehetem, hogy beülök egy kávéra, miközben anyukámék vigyáznak a Kicsikémre! És egy kicsit sincs lelkiismeretfurdalásom!

Általában attól is függ, hogy a házaspárok hogyan és miként válnak el, de előtte sem mindegy, hogy a szülők miként élték le az életüket. Sajnos az a szomorú tapasztalat,hogy a gyermeket igen is megviseli lelkileg és szerintem az anyát is mert ne mindegy milyen a családi háttér.

Üdv.Anyuci91.

Ezzel én is teljesen egyetértek! Csak a férjem nem hajlandó felnőtt módjára viselkedni. A legutóbbi láthatáson nem akarta visszahozni a gyerkőckénket! Csak elkezdett sírni. Igazából nem tudom, hogy ezzel mit akart elérni!?

Soha egy rossz szavam nincs az apukájáról előtte, mert én is úgy gondolom, hogy ez a helyzet nem miatta alakult így!

Sajnálom, hogy neked így kellett felnőnöd! De igazán jó ember lett belőled, az alapján, amit itt írtál!

Van itt köztetek olyan, akinek a gyermekei-még a válás elött nagyon mély apa-gyerek kapcsolatban volt?

Mert amikről itt olvastam, azoknál nincs, vagy csak alig van a gyerek-apa között kapcsolat.

Én olyan emberrel szeretnék beszélni, ahol ez a kapcsolat erős volt.

bocsi hogy csak most válaszolok de közben lejárt a munkaidőm és most értem haza.

Én tudom miért nem akar vele lenni. Mert terhes számára hogy gondoskodni kell róla. És foglalkozni vele.

Nem tudom megérteni hogyan lehet egy anya a gyerekével közömbös és hogy nem érdekli hogy mi van veled.

Nem valami férfi áll a háttérben?

Próbáljatok nem előtte vitatkozni. A legjobb az lenne, ha az apukája megmondaná, miért nem szeretné látni.

Én is jelenleg arra várok, hogy anyám közölje velem, hogy miért utál.....miért nem keres. Csak az én dolgom hogy keressem?! Néha váltunk 1-1 e-mailt, de annyira közömbös a levele (ami 1 mondatból áll, néha összetett mondatból), hogy nem tudom, mit gondol. Valami ötleted van?

sajnálom de ez tényleg igy van.

De az álandó veszekedés és feszültség sem tesz jót neki.

Nézd a válás a szülőknek jó, mert nem kell tovább elviselniük egymást, de olyat még nem láttam, hogy a gyerek ne szívta volna meg.

Biztosan olvastad az írásaimat lejjebb. Én is most látok tisztán.

Mondtam már az apjának hogy ne csinálja ezt de mindig támad és azt mondja hogy ő csak azt mondta a gyereknek hogy "LEHET" elviszlek.

Kérdem én mit jelent ez egy 7 éves gyereknek.

Még 9kor nem alszik mert apa "lehet" hogy jön értem. A szivem szakad meg és hiába mondom neki apa nem jön.

Szokott kérdezni dolgokat és megbeszéljük. Úgy érzem megértette miért nem akarok az apjával élni és el is fogadta.

És kezdett bállni egy rend mikor van velem és mikor az apjával.

De valahogy ezek az időpontok kezdenek kimaradni, elmaradni, és mindig hazudik neki valamit hohy miért. A gyerek meg csak várja mert szereti és hisz neki hogy elviszi de a végén mégse viszi és nagyon csalódott.

Nehéz neki megmagyarázni miért van ez.

Egyébként mindenképp szakemberhez viszem.

Sziasztok.

Nekem 6 éves volt a kicsilány, amikor váltunk. Szóltam az oviban, hogy ne csodálkozzanak, ha megváltozik a viselkedés. Akkor az ovónő azt mondta, hogy kb 12 éves korukig a gyerekek "elég jól viselik". Az enyém szerencsére jól viselte. Jár az apjához, annak feleségét újabban nem kedveli (szerinte: "felnőttem és vannak önálló gondolataim", az apjának már csak fenntartással hisz. "szegény ember, aki ígérni sem tud".

Jól kijön a párommal. Otthon szeret igazán lenni, de elvan, ha az apjánál van, csak ne legyen sokáig.

Valahogyan próbáld neki játékosan elmagyarázni a dolgokat, mert ha nagyobb lesz és megkérdezi, hogy anya, apa miért nem lakik itt, vagy azt mondja, hogy a barátját elvitte az apukája valami fiús helyre, őt meg miért nem viszi senki, mit mondasz majd neki?

Ha őt ennyire nehezen érinti, szólnod kellene az iskolapszichológusnak.

Sziasztok!

Mi fél éve vagyunk külön a vállás még folyik.

Eleinte minden rendben volt sokat vitte az apja a gyereket még hétközben is nála aludt 1-2szer.

Most meg már mindig lerázza, mindig van dolga még telefonon is rövidre zárja. Kisfiam 7 éves. Nagyon féltem mert az én döntésem volt kilépni a kapcsolatból és látom hogy hiányzik neki az apja.

Tudom hogyan veri át mindenféle hazugságokkal és nagyon bosszant.

Egyszer nagyon felbosszantott mert megint hazudott a gyereknek. Akkor elmondtam hogy mi az igazság. Nagyon megbántam mert mégjobban szenvedett. Akkor elhatároztam soha többet nem mondok semmit az apjáról.

Szegénykém úgyis rájön majd magától ha nagyobb és okosabb lesz. Biztos sérül a kis lelke.

Nem tudom hogyan segithetek neki.

Egyébként jövőre lesz az esküvőnk és sokan "támadnak" azzal a szöveggel, hogy nem vagy még túl fiatal hozzá?!

Mivel korán felnőttem, nem. Aztán csodálkoznak.

Mert bevallom őszintén, nálunk nagyon hamar elhasználódtak a férfiak.....ha értitek mire gondolok. Mire megszoktam egyet, jött a következő.

És nagyon furcsa, hogy igaz, nő vagyok, de nincs előttem példa.