Hitvány ember.. (beszélgetés)

Abban a hozzászólásban nem is rád gondoltam;)

Ha úgy gondolod, hogy te is hibáztál és, hogy helyrehozhatatlan bármiért is, akkor a legjobb amit tehetsz, ahogy írod is, hogy "felesleges már ezen enni magam".

Zárd le, lépj túl. Legyen az bármennyire is nehéz.

Channa, kérlek.. Nem én csalódtam, tudom, hogy hibáztam. Akkor, az általam ismert tények alapján hoztam egy döntést, amit mindenféle körülmények befolyásoltak, ráadásul velem is zajlott az élet, rendesen. Ha mindent visszaolvsstál, ott volt jó pár dolog. Ettől függetlenül tudom, hogy hibáztam. De nem tudom már jóvátenni, és rájöttem, hogy felesleges már ezen enni magam.

Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta, hozzászólt.. Minden gondolatból tanultam.

Nekem összesen egy barátnőm volt, több mint 20 éve jóban-rosszban. Gyerekként együtt babáztunk. Legalábbis szerintem jóban-rosszban, én így éltem meg. Most ennek a romjain ülök értetlenül nyár óta. Amennyire fontos volt, olyan érthetetlenül mocsok és lelketlen módon lett vége. Ide nyilvánosan le se merem írni a történetet, mert annyira rendhagyónak gondolom...

Hát én akkorát csalódtam benne, amekkorát nem hittem hogy lehet ebben az életben. Emberben ekkorát még sosem. És a barátsággal kapcsolatos minden bizodalmam oda. Nem hiszek már az ilyen jellegű tiszta kapcsolatban. De biztosan csak a keserűség beszél belőlem. :(

Hát nem tudom...

Vagy sokan nem tudják, hogy mi a barátság.

Nekem van sok barátnőm és barátom, gyerek korom óta és még egyikben sem csalódtam...

Minél fiatalabb az ember, annál több "barátja" van. Aztán telnek az évek.. és lemorzsolódnak. Csak azok maradnak meg, akik erre érdemesek. Pontosan azért mert a legtöbb kapcsolat nem bír ki bizonyos nehézségeket. Ugyanúgy függőségeken alapul, hol egyiknek, hol a másiknak van nagyobb szüksége, és ha nem kapja meg, akkor megsértődés, hallgatás követi. Idővel az ember megtanulja, kik azok, akikre mindig számíthat. Lehet eltávolodni évekre, majd újra közel kerülni.

Nincs sok barátom, van sok ismerősöm. De olyan, akiért tűzbe mennék nagyon kevés. Ők azok, akik nem várnak el semmit. Van olyan, akivel tíz évre szakadt meg a kapcsolat, és mai napig sem értjük, miért, ki tűnt el, és mikor... majd ugyanott folytattuk. Ritkán beszélünk, még ritkábban találkozunk. De lelkiekben ott vagyunk. Külföldön él, mégis megoldjuk.

Van olyan viszont, aki csak a kényelmes barátságot szereti, ha a közelben voltam, és elérhető voltam, mert egy házban laktunk, bármikor át tudtunk menni egymáshoz. Amikor egy órányira költöztem, már mindjárt nem volt annyira kényelmes. Számára nem vagyok annyira fontos, hogy egy lépést is tegyen, ha én megyek, alkalmazkodok, akkor jó. Az ilyen barátságok tűnnek el az életemből szép lassan, és alakulnak újak, de egyre kevesebb. Nem is lehet..

Férj, gyerekek, felnőtt gyerekek, szép lassan majd unokák, énidő (fontos, és egyre fontosabb!!), munka, barátok.. Meg kell húzni a határt.

Ne sajnáld, ha valaki eltűnik az életedből, ha több fájdalommal jár, mint boldogsággal!

Csak azt tudom mondani neked, hogy nem barátság az, ahol nem lehet "hibázni". És ez nem szó szerint értendő hiba, mert leginkább az, hogy az emberek elvárják a másiktól, hogy kitalálja a gondolatait. Senki sem fogja a másik gondolatait kitalálni. Van aki könnyebben éli bele magát a másik helyzetébe, van, aki nehezebben, de nem várható el senkitől sem.

Az emberek nem mernek, nem akarnak segítséget kérni, mert az egójuk, a büszkeségük tiltja.

Bármennyire is úgy érzed, ez nem a Te hibád, ne ostorozd magad. Tekints úgy erre, mint akár egy párkapcsolatra is, és, ha tényleg nincs mód "korrekcióra", akkor gyászold meg. De ne önmagadat okold. Mindig két ember kell, lehet, hogy van benne részed, de baráti kapcsolat is csak feltétel nélkül és önzetlenül létezik.

Lehet, hogy valóban a gyász és a sok stressz távolítja el tőled, de ha úgy érzed, olyan kemény, hogy nála nem lehet hibázni.. hát akkor azt gondolom, megérdemli, hogy lassan senki se maradjon mellette.

Ha Te képes vagy megbocsájtásra, túl tudsz lépni a sérelmeiden, de ő nem, akkor a hiba nem benned van. Koncentrálj akkor másokra, azokra, akik úgy szeretnek, ahogy vagy. Akik nem elvárnak Tőled dolgokat. Fel a fejjel!

Bocsi de én nem igazán értem miért kellene neked ennyire a bocsánatáért esedezned...

Kerested, többször de lepattintott, közben nem tudtad, hogy az apja haldoklik, megvoltak a saját gondjaid. Szerintem már kellőképpen megalázkodtál előtte és próbáltad helyrehozni azt amit az élet valahogy okozta, hogy elsodort titeket egymás mellől. Szerintem feleslegesen ostorozod magad. Miközben te korházban voltál ha jól értem Ő annyit közölt nem ér rá...

Azt írtam, hogy nem ítélkezek.

Nem, nem így működik. Nem neki kell szólnia, hogy gyere segíts, ezt a másiknak kell tudnia/éreznie.

Nem tudom mit akarsz ezen a fórumon olvasni...

Én azt gondolom, amit írtam. Ha barátnő vagy, akkor nem kell hívni.

Úgy tűnik, hogy ti nem voltatok barátnők sosem...

Kedves Channa! Tudta, hogy nincs munkám, én is tudtam, hogy beteg az édesapja. Hogy beteg. Nem azt, hogy haldoklik. December közepén halt meg, mi utoljára november 6-án sms-eztünk. Szóltam, hogy nem tudom hívni, igen, mert ha a telefonszámlám a fele a munkanélkülimnek, és családom van, gyerekeim vannak, az egyik Bp-en tanul, albérletben van, és egyszerűen nem tehetem meg, hogy vele beszéljek, mert sokba kerül. De hívhatott volna ő is, hogy gyere, segíts.

És igen, ezen buktam el.

Ítélj el kedves Channa.. Jó éjt.

Nem szeretnék ítélkezni, de azért egy munkanélküliség<>haldoklással.

Szerintem neki sokkal nagyobb szüksége lett volna rád, és még fel sem hívtad, mert magas volt a telefonszámlád...

Te tudtál az apukája betegségéről, ő nem tudott semmit rólad.

Én nem szeretném, ha csak rosszat gondolnátok róla.. Ő tényleg egy klassz ember, akit sokra tartok. Most is.

Tudom, hogy le kell zárnom, ennek vége van.

A lelkiismeretfurdalásommal fogok még küzdeni.. Ahogy az ilyenkor lenni szokott.

Köszönöm, hogy olvastátok, és a tanácsaitokat is. Szép estét nektek!

Erre azt szokták mondani, hogy "néma gyereknek anyja sem érti a szavát"

Szerintem engedd el ezt a történetet, hagyd őt. Majd ha akar jelentkezik, ha meg nem, akkor sincs semmi. Valamiért így kellett történnie. Nem is volt akkor igazi barátnő.

Az emberi kapcsolatok nehezek. Csapásokat adunk és csapásokat kapunk. Mindenki csalódik.

Szerintem etted magad ezért eleget, rázd meg magad, fel a fejjel és nézz előre. Mondjam, hogy egy ilyen "barátnőért" nem kár?

(Nekem mindig. :D Nem tudtad? :D)

Elsősorban nem őmiatta fogalmaznám meg, hanem magam miatt. S ha tudja, hogy hol lakik, be lehet csúsztatni az ajtó alatt egy felirat nélküli borítékban, azt biztosan kinyitják. :D S hogy utána mi történik, az már száradjon a „barátnő” lelkén!

Akkor ne fáraszd magad azzal, hogy írsz neki. Vegyél elő egy könyvet vagy nézd meg egy jó filmet!

Ha mással is így fejezte be a kapcsolatokat, tényleg semmi esélyed. Engedd el! Ennyi volt benne, ahogy valaki már írta, ő akkor lezárt veled mindent, amikor kimentél külföldre!