Ha már felment a pumpátok a pult mögött... (beszélgetés)

Ha azt vesszük, és is álltam a „pult túloldalán”. Irodatechnikai eszközöket forgalmaztunk, nekem a garanciával voltak kalandjaim.

Vevő elvitte az üzenetrögzítős telefont. Nem telt el egy hónap sem, visszahozta garanciális javításra. Néztük a telefont, tiszta dzsuva volt, szinte minden billentyűje be volt ragadva. Erős volt a gyanúnk, hogy valamivel, narancslével, kávéval, kólával, akármivel leöntötték. Ezt közöltük is a vevővel. Mire ő ártatlan szemekkel: igen, tényleg ráömlött a kakaó. De nem direkt volt! Na ez az a szitu, amikor nem tudtuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk.

Vagy a másik eset.

Akkor még híre-hamva sem volt a mobiltelefonnak, nagy divat volt a menedzser-kalkulátor. Rengeteg telefonszámot, névjegykártyát, jegyzetet lehetett benne tárolni és gyorsan kikeresni. Volt benne számológép, ébresztőóra is. Az elsők közt vásároltam CASIO típusút (jó drága volt, kb. félhavi fizetésem), imádtam, ma is megvan. A tartalmát PC-re is le lehetett menteni. Mivel én ismertem a legjobban, megnyertem azt, hogy ha a vevő behozta javításra, az adatvesztést megelőzendő lementettem, majd a javítás után visszatöltöttem az adatokat. Az első készülékek viszonylag nagyok és nehezek voltak. Aztán a japánok sorra rájöttek, hogy lehet kisebbé, könnyebbé tenni a cuccot. Ennek az ára a sérülékenysége lett. Visszajött egy újságíró, aki a készülékét a farzsebében hordta, s egy rossz mozdulatnál benyomódott a teteje, s az alatta lévő LCD kijelző ripityára tört. Értelemszerűen adatmentés szóba sem jöhetett. A fickó meg követelte a garanciális javítást, ami ebben az esetben elég húzós, úgy a készülék árának kb. a fele volt.

Arra hivatkozott, hogy a használati utasításban nincs benne, hogy nem lehet farzsebben hordani! (Persze, hogy nem volt benne, én fordítottam angolról magyarra.) Kínomban azt mondtam neki: nézze uram, ha vesz, mondjuk egy televíziót, annak a használati utasításában sincs benne, hogy árt neki, ha lelökik az asztalról. Akkor meg azzal jött, hogy beperel minket az elvesztett adatai miatt, mert neki komoly kára származik belőle. Na ezt ki tudtuk védeni azzal, hogy az viszont benne van a használati útmutatóban, hogy a forgalmazó semmilyen garanciát nem vállal az adatvesztésből eredő károkért.

Szóval, én is tudom, hogy nagy az Isten állatkertje, és valaki mindig nyitva felejti a kaput.

És ti, hogy áltók a lopós sztorikkal? Mert én tudnék mesélni egészen elképesztő történeteket.Volt egy igazán bele való őrünk olyan rátermett volt ,nem tartót senkitől úgy be vitte a lopósókat ,hogy csak na,hozzá teszem nagy fradi szurkoló volt,igazi kemény pasi.Egyszer egy narkós csávó elrakót egy unicumot,persze nem akart be menni ,erre az őr karon ragadta és betuszkolta a csávó meg beszólt neki mi a f@szt rángatja,erre az őr tarkón vágta.Utána bent a raktárban le kelet térdepelnie úgy meg várni a rendörőket,de közbe egy taslást is kapott,hozzá teszem az a fajta lopós srác volt aki hözzőngőt egy fojtába ,és még neki állt fejeb tehát megérdemelte.A rendőrők csak annyit mondtak látom nem bántotta.

Volt olyan is amikor szintén egy srác lopót és azt hangoztatta,hogy az anya úgyis e rendőrségen dolgozik erre a kijövő rendőr aki szinte egy idős volt vele :-igen, anyád ott dolgozik?és durr egy nagy taslás gazdája lett.:)))

Hát..azt nem tudom milyen egy vizsga, mert nekem nem kellett gyakorlatból vizsgáznom, mert én tanfolyamon végeztem boltvezetőt, de ugyanúgy eltudtam vele helyezkedni.

Azt tudom, hogy amikor én az első szakmámat tanultam (fodrász), a barátnőim eladónak tanultak párhuzamosan és Ők sem akartak egy vizsgára annyi pénzt kidobni és turkálókba mentek. Ott olcsón tudtak hozzájutni.

ma megyek eladói gyakorlatra, de nincs köppenyem,se sapkám..olyan drágák,hogy hihetetlen, és még van a hónapból 3gyak, utána vizsga.. szerintetek baj,hogy ha nincsen?

És milyen a vizsga? Meséljetek :)

Szerintem egyáltalán nem kell kedvesnek lenni és mosolyogni. Készségesnek, hozzáértőnek, korrektnek kell lenni, és ha nem mosolyognak rám azon sem akadok fönn. Különben is elegem van ebből a „keep on smiling” őrületből.

Ha valakinek van kedve, és szívből jön, akkor mosolyogjon. De a falra másznék, amikor látszik az erőltetettség; amikor a mosolyból vigyor lesz.

Ha egy eladónak rossz kedve, rossz napja van (mert miért ne lehetne?), nyugodtan vágjon unott, vagy közömbös képet, biztos, hogy nem fogom azt gondolni, hogy nekem szól.

Végezze rendesen a dolgát, oszt annyi. És ez nemcsak a kereskedelmi dolgozókra igaz.

Igen sokan elvárják, de engem idegesít! Viszont egy jó eladó látja, hogy mik a vásárló igényei a kiszolgálással kapcsolatban és mi az izlésvilága, mérete. Valamikor olyanokat akarnak rámsózni, hogy na. Valaki meg rámnéz és azt mondja: "Ez a Te méreted, szerintem ez, meg ez, meg ez megfelel az izlésvilágodnak." Ez a ritkább!

Meg amikor felveszed és látod, hogy nem jó a méret és gáz összhatásában és azt ondják, hogy: "Hú! Ez nagyon jól áll!" Pfff!

Én annak örülök, amikor a segítségemre vannak, ha kérem...úgyis szólok, ha meg nem, akkor ne matassanak körülöttem...

Bár volt már olyan, hogy szívesen vettem amikor segített az eladó amikor bementem, mert "jókiállású" kedves volt. :-)

Lehet, hogy teljesítménybérben dolgoznak... Azt el is felejtettem... Vagy vevő / db jutalékos rendszerben... :-))))

A másik, amikor (bármelyik áruházban)a biztonsági őr szinte úgy követ, mint valami kiskutya... Azért mert 2 gyerekkel megyek vásárolni, még nem fogunk jóllakni a bótban! Egyébként is feláll a hátamon a szőr attól, amikor "megvacsizik a család" a nagyáruházban... Volt amikor rászóltam egy pasira, aztán gyorsan elinalhattam, mert nagyon csúnyán nézett...:-(((

Tudjátok, hogy én min akadok ki?

Mint kereskedő tudom, hogy mit kell és mit nem...

Pl. ha bejön a vevő előre köszönök neki, felajánlhatom a segítségemet, stb.

Ami viszont engem ki tud borítani az az, amikor egy ruházati boltba megyek be és nézelődni szeretnék és szinte "rámugranak" az eladók...

Mondom, köszönöm, csak szétnézek, vagy megnézném, hogy milyen árak vannak, milyenek a rucik, erre húzogatják a szájukat. Nem akarok senkit megbántani, de ezek a "kistinilányok" akik mostanában 1-1 butikban, cipőboltban vannak......hááááát......:-(

A múltkor cipőt akartunk venni tündérboszikámnak. Nem 1 "egyhelybenülős" fajta, tudom, de mikor a kis csaj mellénk állt, hogy inkább segít, mert a gyerek jön, megy, míg én válogatok....na pofon tudtam volna vágni. Majdhogynem azt mondta húzzunk már a bánatba, mert zavarjuk a beszélgetésben. :-((( (Csak halkan jegyzem meg, 4 eladó állt egy kupacban és nagyokat traccsoltak mikor mi bementünk...)

Ja ,és nekem az az észrevételem ,hogy az élelmiszerben dolgozókat nagyon lenézik,mintha a társadalom hulladéka dolgozna ott ,hát pedig nem!!!!

Hozzáteszem remélem nem kel az életben,élelmiszerben dolgoznom pontosan ez okból.Most pl cipőboltban dolgozom, ég és föld a kettő itt valahogy emberesebben bánnak az eladóval,bár mindenütt vannak beszólogatós,és elégedetlen vásárlok.:((((((((

Sziasztok!

Én is a kereskedelemben dolgozom,habbár már nem az élelmiszerben,de én is amikor a pénztárba voltam szinte remegő gyomorral,hogy mikor köt belém valaki indoktalanul,mert már eleve úgy jött be ,hogy belekössön valamibe ami nem is az én reszortom.Amikor mondom uram/hölgyem én nem tehetek róla mert nekem az áru lehúzása a dolgom akkor a válasz:-de itt dolgozik nem?Hát az ilyentől kiborulok ,és nem tehetek mást csak nyelek ,és nyelek,de a huszadiknál ,már nem hagyom magam,és igenis vissza szólok,persze normális hangvételben.

Azt sose mutasd ki ha bánt vmi!Mondjuk én ezt jól tudom leplezni de ha felidegesítenek azt viszont nem!

Persze a mű vigyor nem kell, akkor inkább legyen fapofája, de ha én megköszönöm akkor ne legyen fapofa!

Persze!!De most én a kényszervigyorra gondoltam ...az nem kell.

Magam is boltba dolgozom ha bánt valami gyakran megkérdezi a vásárlók.Ha van időnk beszélgetünk.De nem fogok egy idióta vigyort magamra erőltetni.

De ezek olyan szakmák amit igazából csak szívből lehet csinálni és aki így teszi az mosolyogni fog!

És ugye neked is jobban esik ha a csemege pultnál kapsz egy kedves mosolyt, nem mint aki csak kötelességből szolgál ki mint egy robot!

Van amivel nem értek egyet, bár nagyn szimpatikus a hozzáállásod az elejétől fogva :))).

Még pedig, hogy ha az embernek problémája van, akkor igenis otthon mondja, ne egy idegent húzzon fel, akiről nem tudhatja, hogy épp valakije haldoklik, vagy mi gondja van. Majd ha a választott párjának nem tetszik, elhagyja és jó reggelt. Nekem is volt már olyan munkahelyem, hogy sírva mentem be dolgozni éls értem haza, de szép is lenne, ha bemennék egy boltba és ott kötekednék. Nem beszélve arról, hogy ezek az emerek/vásárlók, egymással is türelmetlenek.