Gyerek és kutya együtt a lakásban? (beszélgetés)

Is-is. Ők döntik el, épp hol érzik jól magukat. Ez nagyjából azt jelenti, hogy nyáron többet vannak kinn (kertesben lakunk), jókat heverésznek a teraszon meg a tuják alatt a kertben, télen viszont inkább csak wc-re járnak ki, egész nap az ágyon vagy a kanapén durmolnak.

Kettő volt még Rékánk szsületése előtt, Mázlit pár hónapja találta a párom (kidobták, olyan hathetes lehetett talán, alig élt már szegény, úgy le volt gyengülve), mostanra a lányom legjobb pajtása, kiscica lévén szívesen játszik, jól elvannak együtt. Evéskor meg odaülnek az etetőszék köré (3 macska és a kutya) és várják, Réka mit ad nekik. Ugyanis mindig megosztja velük a kajáját. :-)

sziasztok jányok, lassan ujra összejövünk itt:)))

én is kutyapárti vagyok, bár szeretem a macsekot is de nekem nem kellene, nem tudod a teret korlátozni náluk, és a környékünkön lévő macskák nagy része nem tul hosszu életü kedves embereknek és az autóknak köszönhetően.

Általában nem tűrik a cicák, ez igaz. De az is igaz, hogy nálunk hamarabb voltak macsekok mint baba, és mindent eltűrnek a kicsinek! Nemrég Maszatot húzta végig a farkánál fogva a folyosón, mire észrevettem, ma épp Rozsdin lovagolt... Még sose volt baj.

Az odafekvésre viszont tényleg figyelni kell, mert szeretnek odabújni a babához, legalábbis a mieink. De a feje közelébe nem feküdtek soha, inkább a derekához. Meg a kiságy is tabu, sose mentek bele. Lehet, hogy csak szerencsénk van, nem tudom, de jó az összhang a cicák meg a lányom között.:-)

Én nem vagyok nagy macskás, sőt...

Nekünk volt macskoszunk, de miatta lettem végérvényesen kutyapárti! Én azt olvastam, hogy azért lehet veszélyes, mert esetleg ráfekszik éjjel a gyerekre és megfojtja. Meg egy macsek ugye nem tűri, hogy meghúzzák a farkát, ráfeküdjenek, stb...

Gratulálok a kuskutyához:)

Biztos,hogy nagyon jól ellesznek majd a bébivel, nálunk is majdnem napra pontosan 6 hónap van a gyerek és akutya között, az eb javára. Nálunk jól működik a dolog:)

Sziasztok!

Nagyon köszönöm a sok véleményt, itt is sokféle meglátás él, és mindegyikben van igazság. Közben viszonylag gyorsan döntöttünk, és egy hete hazahoztunk egy 3 hónapos beagle kölyköt. :) Nem várjuk el tőle, hogy pótolja "nagy elődjét", de máris sok vidámságot csempészett a napjainkba, és kicsit több rutinnal kezdtünk neki a bölcsi-szintű tanításnak is, mint az első kutyusnál. Egyre többet tudok már otthon lenni vele, nagyobbrészt már otthonról dolgozom le az utolsó néhány hetemet, és nagyon fogékony a foglalkozásra szerencsére. Ha időben érkezik a Törpe, a kiskutty már féléveske lesz, túl a bébikoron, mire pedig a gyerkőc mászni sőt járni kezd, addigra remélhetőleg túlvészeljük vhogy a szokásos dackorszakot is. Szerencsére nálunk a férjem is besegít majd kutya-ügyben is, ha az első időkben tényleg nem nagyon tudok elszakadni a bébi mellől. Aztán kora tavasztól jöhetnek a nagy együtt-séták... :) Remélem, jól döntöttünk, bár az biztos, hogy minden választási lehetőségben lett volna ugyanúgy jó és rossz is. Jó babázást-gyerekezést-kutyázást kívánok Mindnyájatoknak!

Móni

Vannak érdekes meglátásaid, sok mindenben igazad van, de egyvalamin nagyot néztem: Miért ne lenne idő újszülött mellett aludni??? Ha csak egy gyerek van, kész szanatórium. Több mellett nem mondom, nehéz lehet, de egyetlen babát ellátni nem valami megterhelő.

Ezt sose értettem. (Nekem is egy gyerekem van, de a párommal több a gond, mint a picurral!:-DD )

Szia! Együttérzésem Boni miatt, szegényke olyan fiatal volt még, nagyon nehéz lehetett nektek...

Viszont megmondom őszintén: én nem vinnék most új kutyust haza. Egyrészt a fertőzésveszély miatt. Ne érts félre: én decemberre várom a második babámat, a nagylányom meg totál össze van nőve a bulldogunkkal; de nekünk már volt 5 évünk, hogy összeszoktassuk a bakrérium- és vírusháztartásunkat, míg egy új kutya teljesen új törzseket hoz be a lakásba, a legkörültekintőbb higiénés előírások mellett is. A terhesség meg, mint tudjuk, gyengült immunvédekezéssel jár, szerintem ne vállalj kockázatot.

A másik dolog, hogy nagyon közel van már a baba érkezése, egyre kevésbé leszel terhelhető, ráadásul manapság minden apróság miatt kórházba fektetik az embert; szerintem nem hiányzik, se neked, se egy éppen szocializálódó kutyának a plusz megterhelés.

Ha első babátok lesz (ha jól értettem), tudnod kell, hogy az első gyerek érkezése pár hétig-hónapig az anyának 24 órás szolgálatot jelent, szinte semmi idő nincs másra, alvásra is alig. Ez még egy régóta együttélő, stabil lelkivilágú felnőtt kutyának is elég nagy megpróbáltatás, hát még egy frissen odakerült ifjoncnak!

Szóval, bármilyen nehéz is, szerintem várjatok a dologgal, amíg kialakul és stabilizálódik az új családotok. Sok boldogságot!

Ui.: ha azonnali kutyabeszerzés mellett döntötök, szerintem min. másfél-kétévest vigyetek haza: a kamaszkorú kutyákkal a legnehezebb bánni, lelkileg ez a legingatagabb időszak a kutyáknál is, és hajlamosak a dacoskodásra!

Sziasztok!

Ha gyermekem lesz, a westie kutyám attól függetlenül ugyanolyan családtag fog maradni mint eddig.

Természtesen a higiénás szabályokat be kell tartani, és észen kell lenni, hogy hogyan viszonyuljanak egymáshoz.

De a kutya nálunk bejöhet a lakásba, sőt ott is alszik. Ha gyermekem lesz, akkor is így lesz. (remélem)

Toxoplazma vizsgálatot pedig lehet csináltatni.

Nálunk szóba sem jöhetne!

Bár nincs gyerekünk és lakásban lakunk, de ha egyszer lesz kertesünk biztosan nem lesz lakásban állat.

egy jó menhely az valóban rendívül jó ötlet, több szempontból. Egyrészt rengeteg kutyus közül választhatsz és ami a legfontosabb a menhelyen dolgozók fő feladatuknak tekintik, hogy megfelelően szocializálják a kutyákat és pontos képet tudnak adni a kiválasztott ebecske viselkedéséről, habitusáról, emberekhez, gyerekekhez, más állatokhoz való viszonyáról.

De a legfontosabb szerintem, hogy pontosan gondold végig, milyen célra szeretnéd a kutyust, házőrzés, babysitter, stb.

Természetesen minden fajta alkalmas lehet arra, hogy remek társa, barátja legyen egy picinek, mégis azt javasolnám, hogy elsősorban olyan kutyit válassz, aminek fajtajellemzője a feltétel nélküli gyerekszeretet. "keményebb" fajtát csak akkor, ha biztos vagy abban, hogy kellően kézben tudod tartani.

Szia! Nézz körül a kutyamenhelyeken. Sok olyan fiatal kutyus (nem kölyök) van, aki gazdira vár, sok közülük igazán kedves, szobatiszta, illedelmes eb, olyan, akivel nem lenne sok plusz gondod, de az öröm meglenne vele.

Együttérzek a régi kutyud miatt, de azt mondom, kell az új kutya, amikor az én kutyusom meghalt, nekem is az új (de teljesen más fajtájú) kutya jelentett vigaszt. Macikámat nem felejtem soha, de boldog vagyok, hogy van az Axi.

Boldog babavárást és jó kutyázást!

Szia!

Szerintem is egy 5-6 hónapos "előnevelt" kutty lenne nektek való ebben a helyzetben. De nagyon meg kell nézni, hogy honnan veszed, a szüleit lecsekkolni, és amikor a bébi megérkezik, akkor mindig minden mozdulatát lesni kell a kutyának. De biztos vagyok benne, hogy találtok egy megfelelő kutyust, és egy életre szóló barátság születik majd a gyerek és az kutya között:)

Csak egyre neveld rá majd amíg otthon vagy a gyerekkel, arra, hogy otthon marad egyedül! Én anno ezt elrontottam, mert mindig vittem magammal, meg nem is nagyon jártam el, mikor már 6 hónapos terhes voltam, mert meleg volt, meg minden bajom volt, és így megszokta a döggentő, hogy soha nincs egyedül. Ennek lett is böjtje,mikor elmentünk a boltba és itthonhagytuk...

Elfogyott a műpadló azelőszobában, kirágódott az ajtó sarka, megevődött minden amit elölhagytunk.

szia,

én a helyedben fiatal kutyust vennék jelen helyzetben, nem egész pici kölyköt. Mondjuk 6-7 hónaposat. Azt nem irtad milyen fajtát szeretnél? bent lesz a kutyu, vagy kint?

ha van időd, olvass bele a kutyásnaplómba, sok kérdésedre találsz benne választ.

Sziasztok!

Ha 4-5 hónap múltán él még ez a fórum, szívesen fogadnám a véleményeteket. Végigolvastam az elejétől, és nagyon tetszettek a kutya-gyerek tapasztalatok. Én most léptem a 7. hónapba első Törpénkkel, de időközben pár napja daganatos betegsége miatt el kellett búcsúznunk nagyon szeretett beagle kutyusunktól, aki 6 és fél évet élt velünk. (Feltettem képet róla) Túlságosan friss még a dolog, de Benneteket olvasva épp arra jutottam, hogy ha nem is lehet Bonifác személyes hiányát pótolni, rossz lenne kutya nélkül tolni a babakocsit a parkban, és kihagyni az ismerkedés meg akésőbbi közeledés és barátság édes pillanatait. Így képzeltük el a kezdetek óta... 6-8 hetet otthon leszek a kiírt időpontom előtt, de kölyökkutyát semmiképp nem szeretnénk, mert arra már "kevés az idő". Talán érdemes lenne egy fiatal kutyát örökbe fogadnunk, amikor befejezem a munkát (1 hónap múlva)? Tudom, ez a mi döntésünk lesz, de kíváncsi vagyok, Ti mit gondoltok, mit tennétek egy ilyen helyzetben? Bonival nagyon sokat foglalkoztam, de az tény, hogy a nagy eredményekhez hosszú út vezetett. Elég lehet ez a néhány hét ahhoz, hogy egy új családtag beilleszkedhessen, és megtaníthassam neki a "házirendet"? (pl. póráz nélküli séta, alap-engedelmesség meg általános magunkhoz szoktatás) Mert az kétségtelen, hogy utána, amíg nagyon pici a baba, csak jóval kevesebb idő+törődés jutna neki. Kertes lakásban élünk, de csak egy nagy szobánk van. Bonifáccal nem változott volna semmi az eddig megszokott életében (kitiltás vagy ilyesmi), de egy eleinte "idegen" jövevényhez nem is tudom, hogyan állnék hozzá. Ha meg pl. a bébi születése után néhány hónappal keresnénk egy új kutyust, pont azt a néhány hetet hiányolnám az elejéről, amit most még intenzíven vele tudnánk tölteni... Szóval nagyon sok a kérdés a fejemben: ha van ötletetek, segítsetek, kérlek. Nagyon köszönöm előre is!

Móni

szia!

nekem is akitám van:) most kaptam szülinapomra.