Finnország - Az ezer tó országa (beszélgetés)

Vantaa-ban voltam, 4 gyerkőc és 2 kutya au pair-je.

Vantaa egy csendes, bájos, faházas kerületében, Hiekkaharjuban laktam a családdal, ami csak 20 percre volt vonattal Helsinki központjától.

Az ország gyönyörű, az életvitel csodálatos, hazajöttem, és nem értettem, hová rohan mindenki!

De az emberek idegenekhez való hozzáállása szerintem rosszabb, mint a magyaroké, pedig az se jó. Nem egyszerű külföldinek lenni. Nem azért, mert nem tud mindenki angolul, hanem azért, mert nem mindenki szeret szóbaállni a mocskos bevándorlókkal.

Amúgy a munkát szerettem. Nem egyszer volt a hivatalos 5 óta helyett 15 órás munkanapom, de igyekeztem kompenzálni, és a nyelvvel nagyon jól haladtam a 4 gyerkőc mellett. A legkisebb, aki 6 éves volt, mindent részletezett nekem, hogy a férgeknek nincs szemük meg a csigák a levelek alatt laknak, meg mindent, ami a gyerkőcöket érdekli, és ezért tőle nagyon sokat tanultam. :)

Amikor vidéken egy tó közepén, egy szigeten ültem a parton, és csak figyeltem a békét meg a természetet, akkor nem értettem, miért akar valaki bárhol máshol élni. :)

Örülök, hogy megkedvelted északi rokonainkat. Az boztos, hogy az életszínvonal és életfelfogás teljesen más, mint itthon, de legalább az emlékekből meríthetünk erőt a szorgos mindennapokban!

:-))

Szia! Diákként nyertem egy 1 hónapos tanulmányi utat (Leonardo program keretében) Finnország Lahti nevű városába. Felejthetetlen élmény volt! Csak az bánt, hogy akkor még nem volt komoly fényképezőm, amivel legalább ezer képet csinálhattam volna erről a négy hétről.

Tanuló voltam a Pajet Hame Központi Kórház Gyermekosztályán, mint nővérke. Hát.... hasonlítani nem szabad a mi egészségügyi rendszerünkhöz. Azért máig bennem élnek az ott láttattak.

Délutánonként meg mindenfele mászkáltunk a társaimmal. Voltunk pl. a síleugró tetején, kirándultunk a tavakhoz, hatalmas sétákat tettünk a városban. Annyira furcsa, hogy nagy kiterjedésű erdők mellett sétáltunk be a városba... és az a friss levegő! Harapni lehet a jó tiszta levegőt.

Életemben ott ettem a legfinomabb mandulás halat, mmmm... szegény rénszarvas husa is fini volt!

A finn szaunát kipróbálni szuper volt!

Ja, és többek között voltunk egy finn nyelviskolában, ahol a felnőtt hallgatók önszántukból magyarul tanultak. Nagyon megható volt! Mi megtanítottuk őket magyarul tízig számolni, ők meg minket finnül. Azóta is el tudok számolni finnül tízig:)