Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Fiatal, boldog feleségek fóruma fórum

Fiatal, boldog feleségek fóruma (beszélgetés)


1 2
2014. jún. 25. 14:53

:)

Én fiatalnak érzem magam és boldog feleségnek:))

Itt vagyok!:)

2014. jún. 24. 08:02
Lehet hogy már kihaltak a boldog fiatal feleségek, vagy csak korosabbak lettek és rájöttek dolgokra?
2014. jún. 23. 20:48

Nahát,ide sem írt már 7éve senki...

Csupa, fiatal,boldog feleség:DD

2007. máj. 16. 22:40
Én is most találtam a fórumot. Most 05.05-én volt 6 éve a házasságkötésünk, bár már előtte is jó pár évet együtt voltunk. Mi nagyon jól megtaláltuk az egymás közötti harmóniát, így boldog feleségnek mondhatom én is magam. Pici összezözdülések természetesen nálunk is vannak, ezek szerintem is hozzá tartoznak a házasélethez.
2007. ápr. 24. 14:50
Hát fiatal már nem vagyok így33évesen de boldog igen.Az életem idáig jól alakult, a férjemet imádom a gyerekeimmel együtt.Vita az mindenkinél előfordul de én azt hiszem egy egészséges házasság nem létezik nélküle.Meg kell tanulni mindkétfélnek engedni.
2007. ápr. 24. 13:37

Sziasztok !

Én is fiatal, 'többnyire boldog' feleség vagyok, így azt hiszem közétek tartozom. Bár nálunk a gyermekáldás már régen(4 éve) várat magára , a mai napig nem görcsöltünk rá a témára , mindent megteszünk , de majd úgyis jön idejében .

A férjemmel elég sokat veszekszünk , óriási a szerelem és a szenvedély még mindig, de a kéthetente 2 napig nem szólok hozzád típusú lelket tépő hajbakapás is változatlan. Szerintetek ez még belefér , vagy nagyon nem normélis , már kezdek kicsit belefáradni. Nálatok hogy van ez?

47. mano1
2007. ápr. 24. 13:22
Én csak most találatam meg a fórumot, hát elég későn. Lassan egy éve vagyok férjnél és másik városba költöztem, ahol nem találtam munkát. Nagyon nehéz volt ez az időszak, de úgy tűnik lassan kezd megoldódni. A diszkózás nekem is nagyon hiányzik, de a mostani diszkózenék nem igazán jönnek be nekem, csupa techno.
46. kszisz (válaszként erre: 45. - Linette68)
2006. dec. 3. 16:15

Akkor most egy igazi, boldog nagycsalád vagytok!! Ez nagyon irigylésre méltó! :-))))

Látod, szépen alakult a magánéleted, biztosan a barátok is rád találnak hamarosan!

Én is csak több mint két év után kezdtem ismeretségeket kötni itt, és bár még mindig inkább ismerős a többsége mint barát, de majd szép lassan alakul ez is.

Most optimista korszakomat élem :-)

45. Linette68 (válaszként erre: 42. - Kszisz)
2006. dec. 3. 15:02
Szerencsére a gyerekeink nagyon jóban vannak egymással, a picikét pedig mind a négyen imádják, babusgatják, néha túl sok is szegénykének.
44. Anita123 (válaszként erre: 30. - 2e4c827f91)
2006. dec. 3. 00:09

Igaz,hogy en tul fiatal vagyok hozzad kepest.De azert szeretnem ha meghalgatnal.

Szerintem soha ne foglalkozz azzal,hogy masok mit mondanak!Olyan ugy se lesz ami mindenkinek tetszene!Ha te jol erzed magad vele,szereted...Miert ne lehetne a parod? :)

A sajat erzelmeid a fontosak nem masok gondolata!

43. kicsinuszi (válaszként erre: 38. - Kszisz)
2006. dec. 2. 16:54
Én is mígy vagyok ezzel: ha választanom kell a párommal vagy a barátnőkkel tltött idő között én is a páromat választom. Habár mostanában, hogy megvan a kicsi is, jobban szeretek kimozdulni, csakhogy ne üljünk mindig itthon. És hogy mindenkinek jó legyen, olyankor megyek a barátokhoz (kéthetente egyszer, ha összejön), amikor a párom dolgozik
42. kszisz (válaszként erre: 41. - Linette68)
2006. dec. 2. 16:28

Biztosan csak idő kérdése, és nagyon jól fogod magad érezni itt is! Az mindennél fontosabb, h a pároddal jól megértsétek egymást és ahogy írtad, így is van, és gondolom akkor a gyerekeid is jobban érzik magukat így. Minden elismerésem, h ezt megtetted, de akkor az előző házasságod miatt szükséged is volt erre a változtatásra! És a gyerekeitek jóban vannak egymással?

A pici baba mindenkit megfiatalít és messze vagy te még az öregségtől! :-))))

Van egy barátnőm, őt is 17 évesen szülte anyukája, van egy 6 évvel fiatalabb öccse, és anyukája 36 évesen szült még egy babát. Mindenki imádja a kistesót és nem hiszi el senki, h mekkorák a nagy gyerekei!

41. Linette68 (válaszként erre: 39. - Kszisz)
2006. dec. 2. 16:01
Szia Kszisz!Az biztos, hogy nem volt könnyű, de egy pokoli házasságot hagytam ott két gyerekkel, akik megkönnyebbültek amikor eljöttünk. Ők akkor voltak 13, és 16 évesek. Sajnos nagyon korán kezdtem. Tudom, hogy ti nagyon fiatalok vagytok hozzám képest, de azért mertem írni ide, mert én most érzem magam a második házasságomban boldog (és még talán nem olyan öreg) feleségnek. A pici fiam pedig megfiatalított. Örülök, hogy megtettem ezt a lépést, csak otthagytam ezzel mindenkit akivel barátságban voltam. Az e-mail és a telefon nem az igazi. Nagyvárosból költöztem falura, ahol mások az emberek. Ismerőseim már itt is vannak, de az nem az amire én vágyom. Remélem az is csak idő kérdése.
40. 7130b15964 (válaszként erre: 30. - 2e4c827f91)
2006. dec. 2. 15:05

Ez egy régi beidegződés, hogy a férfi legyen az idősebb és akár sokkal idősebb is lehet, bezzeg fordítva megszólják. Lassan ez is változik. Hosszú távon inkább azzal lehet gond, hogy mire te eléred azt a kort, hogy majd saját gyermekeket szeretnél, addigra a párod ezt már nem tudja vállalni.

Viszont arra sincs garancia, hogy ha egy 22 éves lányt választanál, akkor biztosan ott lenne mellett 5 év múlva, amikor gyerekeket szeretnél. Meg egyébként is, nagyon sok kisgyermek keres családot, megértő szülőket...


Ha jól érzitek magatokat és a kapcsolatotokban nincsenek problémák akkor maradjatok együtt, majd ráérsz akkor változtatáson gondolkodni, ha már nem működik a kapcsolat. Ha meg végig működni fog, akkor neked lett igazad, minden vészjóssal szemben. Mások miatt ne áldozd fel magad, magatokat!

39. kszisz (válaszként erre: 37. - Linette68)
2006. dec. 2. 14:48
Szia Linette! Gratulálok, azért sok bátorság kellett ahhoz, h ennyi idősen, mikor már az ember megteremti a biztos családi hátteret és eléri, amit szeretne, szinte új életet kezdj! És a gyerekeid mit szóltak a költözéshez? Nem lehet könnyű egy kisgyerekkel új környezetben élni. De gondolom azért már vannak ismerősök az új lakóhelyeden is. Én csak 20 km-rel költöztem távolabb, de anno én is nagyon magányos voltam, nem ismertem itt senkit, azt se tudtam hol a bolt, hol az orvos, hol a posta... Állandóan kerestem az alkalmat, h találkozhassak barátaimmal. Aztán most már vannak itt is ismerőseim, és megszoktam mindent.
38. kszisz (válaszként erre: 36. - Kicsinuszi)
2006. dec. 2. 14:39
az igaz, h két emberen múlik minden barátság...Valószínüleg én is sok hibát követek el, amikor néha elhívnak vhová szórakozni és én szinte mindig visszautasítom a meghívást, mert inkább otthon maradok és hozzábújok a páromhoz :-) De vhogy más a hozzáállásom is. Régebben imádtunk a barátnőimmel egymásnál aludni, volt úgy, h egész hétvégéket töltöttünk egymásnál, buliztunk, kirándulgattunk és nagyon jól éreztük magunkat. Manapság ilyen már eszembe sem jutna, mert csak nyűgnek érzem, mikor itthon olyan kényelmesen el lehet lenni :-) vagy csak nagyon öregszem már és kezdek túlságosan elkényelmesedni :-))) Mondjuk egy komoly kapcsolat teljesen megváltoztatja az ember értékrendjét, úgyhogy ez annyira nem is meglepő.
2006. nov. 29. 22:40
Sziasztok! Csak most olvastam a fórumot és nem tudom, hogy csatlakozhatnék-e hozzátok, mert én már 38 éves vagyok. 3 éve élek a jelenlegi párommal (ő a második férjem). 300 km-re laktunk egymástól és én költöztem hozzá, ezért nekem itt nem nagyon vannak barátaim. Nem vagyok könnyen oldódó típus, ezért elég nehezen találok barátokat. A régi barátaim pedig messze laknak, velük csak telefonon és e-mailen tartom a kapcsolatot. Falun lakunk, ahol ismerkedésre nem túl sok a lehetőség. A férjem barátai pedig szintén messze laknak. Amúgy boldog feleségnek tartom magam. Mindkettőnknek van két gyermeke az előző házasságából és most már vagy egy 18 hónapos kisfiunk is.
36. kicsinuszi (válaszként erre: 35. - Kszisz)
2006. nov. 27. 23:16
Azt hiszem igazad van, 10 évvel ezelőtt még csak azt sem tudtam volna elképzelni, hogy a középiskolás barátnőimmel ne beszéljek legalább kétnaponta telefonon, nem hogy szinte teljesen megszűnik a kapcsolatunk. Annak idején ott voltunk egymásnak jóban-rosszban, most meg azt sem tudjuk, hogy hogy van a másik. De végülis ezek a kapcsolatok is két emberen múlnak, ha az egyik nem akarja, a másik hiába erölködik. És valószínű, hogy leginkább az a fél követ el hibákat a barátokkal szemben, aki párkapcsolatba kezd, mert tényleg úgy van, hogy a párját értékesebbnek tartja a barátoknál. Én bevallom így voltam vele és főleg akkor látom ennek a hátulütőjét, amikor a párom elutazik és nincs egy barát se akit felhívhatnék, vagy elmehetnék hozzá
35. kszisz
2006. nov. 24. 22:46
Érdekes azért, hogy szinte mindenki ugyanazt írja... Lehet az a gond, h a régi barátok közül van aki korábban, van aki később komolyodik meg és ettől szűnnek meg v. válnak felszínessé a baráti kapcsolatok??!! Én mindig azt hittem, attól, h komoly párkapcsolatban élünk, még u.úgy kapcsolatban maradunk a barátokkal is. Tévedtem. Vagy lehet felnőtt fejjel másként értékeljük a barátainkat és amit gyerekkorban, még ártatlanabbul, őszinte barátságnak véltünk és mindennél fontosabbnak tartottunk, arról kiderül, h nem is olyan őszinték és mélyek ezek a barátságok, hanem inkább haveri alapúak? És ennél a párkapcsolatunkat többre értékeljük...
2006. nov. 22. 00:09
Sziasztok! Én is csatlakozom hozzátok. Csodás párom van (igaz nem mindig felhőtlen a kapcsoaltunk), kisbabám van, barátok kevésbé. Nálunk az a szerencse, hogy nagy a család és velük szoktunk összejönni. De azért jó lenne néha egy-egy kivülálló is. Az iskolai barátnők vagy elköltöztek vagy elmaradoztak, vagy elmaradoztam én. Mivel már 3 éve férjnél vagyok, én kiszálltam az álladó bulizgatásokból, ők meg tovább folyatatták, így lassan megváltozott az érdeklődési körünk is. A páromnak meg valahogy csak haverai, kollégái voltak, igaz barátai sosem. Tehát, mint látjátok nálunk sem túl rózsás a helyzet :)
33. BaloghneAdri (válaszként erre: 1. - Linda22)
2006. nov. 16. 12:46

Kedves Melinda!


Most keveredtem ide, ezért csak most olvastam a fórumodat, nagyon érdekesnek találom, mert nálunk is hasonló a helyzet.


Én 24 éves vagyok, a férjem 30. Tavaly júliusban volt az esküvőnk. És februárban lesz 4 éve, hogy ismerjük és szeretjük egymást. Az első pillanattól kezdve nagyon bíztunk egymásban, bár már mindketten csalódtunk.

Sajnos nekünk sincs még babánk.

És - szintén sajnos - nem nagyon vannak barátaink.

Szerintem nálunk megvan a boldog családi élet, (bár apróbb viták vannak, de ezek soha nem komolyak) én imádok sütni, mindenben a férjecském kedvében járni. És ő is szeret, ez tuti.

Remélem, majd még tudunk beszélni.

Ja, még egy kérdésem van: Merre laktok?

Adri

32. kszisz (válaszként erre: 29. - Zsuzska81)
2006. okt. 16. 20:36

Szia Zsuzska!

Én is hasonlóan vélekedek mint te. Nálunk is elmaradtak vmilyen szinten a barátok, részben ahogy te is mondod, nekünk az együttéléssel más dolgok lettek fontosabbak, részben a távolság miatt. Már mi is elkényelmesedtünk kicsit, ha van mondjuk egy szabad délután, százszor is meggondolom, hogy a távolságot legyőzve baráti programon vegyek részt, vagy itthon legyek a párommal. :-)

a bográcsozós partikat mi is szeretjük, jobb mint egy füstös kocsmában/discoban túlkiabálva kommunikálni

31. cicumaci (válaszként erre: 30. - 2e4c827f91)
2006. okt. 16. 11:14

Kedves Inka!

véletlenűl akadtam rá a cikkedre,és gondoltam irok neked.

tanácsot könnyü adni,de ebben az ügyben csak ti dönthettek,a szivetekre halgasatok,nem a más véleményére.és szerintem,mi akadálya van annak,ha egy párkapcsolatban a nő az idősebb?

Csak a férfiak lehetnek? Nem! ha te ugy gondolod boldog vagy ,vagyis vagytok,harcoljatok a szerelmetekért.

Én sok Boldogságot kivánok nektek !

A ti életetek,senki nem dönthet helyetettek.

Mind ketten felnöttek vagytok már.

Az én párom is fiatalabb,és nagyon boldogok vagyunk:)Sok sikert nektek.

2006. okt. 16. 10:49

Sziasztok !


Egy tanácsra volna szükségem,igaz ebben az ügyben mi kellene döntsűnk,de leirom nektek.25 évet tőltőttem,a barátnőm ,akibe halálosan szerelmes vagyok és jobban szeretem az életemnél,22 évvel idösebb mint én.nagyon szeressük egymást,de sajnos mindenkinek bolondnak néz engem ezért.

ha egy nőnek lehet 20-30évvel idösebb párja,egy férfinak miért nem lehet?

Minket nem érdekel a más véleménye,a férjével nem boldog és és miota egyűtt vagyunk 2 éve,ugy érezzűk,megtaláltuk az igazi boldogságot.

Mért nézi le mindenki ezt a kapcsolatot?

Miért mondják hogy anyám lehetne? Mikor épp ugy mondhatnák sokra,hogy apja lehetne.Pl az én apum is 26 évvel nagyobb anyumnál.Ö is a lánya lehetne apumnak,és együtt vannak.akkor miért ellenzik nekem ezt a kapcsolatomat? Mindenben egyezzünk,ugy érzem Ö a választott párom,

szeretem a nőt,és anyira fiatalos,senki se mondja meg hogy 47 éves.Mit tegyek szerintetek?

Válaljam nyiltan ezt a kapcsolatot vagy tartsam továbbra is titokba?

2006. okt. 16. 09:48

Siasztok!


25 éves vagyok és 1 éve 1 hónapja és 19 napja élek boldog házasságban. Gyerekünk még nincs de már nagyon szeretnénk, úgyhogy dolgozunk az ügyön..-))

Barátok? Hát néhány a párom barátai közül. kedvesek aranyosak de nem az igazi. Nálunk akkor szakadtak el a régi barátok amikor 2 évvel ezelőtt megvásároltuk a lakásunkat és már más dolgok lettek fontosak az életünkben. ők még a szüleikkel laktak mind és míg nekik a szombat esti buli számított nekünk az hogy ki kellene festeni a szobát vagy kellene egy új gáz, stb.

De most talán megcsillant a remény, hogy igazi barátokra tegyünk szert feltünt az életünkben egy fiatal pár illetve az az igazság hogy a lány nekem régen barátnőm volt de aztán elszakadtunk egymástól. Most volt az esküvőjük 2 hónapja amire meghívtak minket.Azóta már többször szerveztünk közös programot: bográcsozás ilyesmi.

Nekünk ez pont jó én nem azt mondom, hogy remete szeretnék lenni, de mi imádunk otthon lenni. annyira nem is hiányzik hogy elmászkáljunk ide-oda. Olyan jó amikor este összebújva nézzünk meg egy filmet vagy együtt főzőcskézünk. Megbeszélgettünk mindent egymással, nincsenek titkok maximum a szülinapok előtt.:-))

2006. okt. 16. 09:36
mi is fiatal pár vagyunk vagyis én a párom idösebb,s anygon boldogak vagyunk még évek után is.
2006. okt. 16. 08:40
kicsit felhozom,vannak meg fiatal boldog felesegek???
26. kszisz
2006. okt. 12. 19:37
Linda, lassan meghal a topik. Senki nem jelentkezik :-(
25. kszisz
2006. okt. 6. 22:39
hát igen, amit írtok mind igaz. Biztos vagyok benne én is, hogy a 9 hónap alatt sok minden megváltozik. Nem is ez a gond, inkább csak nem tudom akarom-e ezt egyáltalán. Egyik felem azt mondja, hogy nagyon, a másik kicsit vacilál... Ez egy iszonyúan felelősségteljes döntés. Vagy lehet azért fogom fel ezt így, mert sajnos nem vmi jó körülmények közt nőttem fel és nem szeretném, hogy az én gyerekem ilyet átéljen, hanem mindene meglegyen, persze az észszerűség határain belül. És ilyenkor belegondolok, hogy mennyi mindenben nem volt még részem, amit régen fontosnak tartottam...miközben mindez már nem is annyira fontos, csak a boldog, nyugodt családi légkör. Szóval nagyon bizonytalan vagyok... vagy csak egy kicsit ijedt, tavasszal ugyanis nagyon azt terveztük, hogy januártól abbahagyom a gyógyszert, jöjjön a baba! Viszont mindig is úgy gondoltam először házasság utána baba, ami most akkor nem igazán jönne össze... hát nem tudom...
2006. okt. 6. 12:01

Csatlakozok én is Hozzátok!

Én most 25 éves vagyok.20 évesen házasodtunk össze.5 éve élünk nagyon boldog házasságban,2 gyerkőccel.

Mi is küszködünk, hogy igaz barátokat találjunk.

A gyerekek segítettel valamelyest ezen a helyzeten.De az igazság az, hogy ilyen fiatalon kevés családban van kisgyerek.

Akik voltak barátaink-és nem volt gyerekük-mind eltüntek.Nem igazán van közös nevezője egy magányosnak és egy gyerekes családnak.Vagy csak mi jártunk igy?

Aki nem is tervezi a gyereket,sose fogja megérteni azt akinek van.Szerintem.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook