Felbosszant ez a minden fejben dől el baromság. (beszélgetés)
Ezesetben olyan, mintha azt mondanád, hogy felbosszant az eső vagy a gravitáció. Ez a te döntésed.
Még nem írtál olyant, ami újdonság a számomra.
Ez is "fejben dől el", hogy kifogásokat és ellenérveket keresünk minden törekvés ellen, ami jobbá tehetné az életünket. Vagy megpróbálunk pozitívan állni a dolgokhoz, nem kiforgatni és kisarkítani azokat, hanem a mondanivalóját nézni.
Kezdetnek olvass Teréz anyáról.
Az áldozathibáztatást én sem szeretem. De ha megérted, hogy milyen önvédő mechanizmusok működnek mögötte, és hogy nem az áldozatról szól, hanem arról, ami kimondja, akkor képes vagy máshogy tekinteni rá. Valamint nagyon hasznos megtanulni nem foglalkozni mások téves és irreleváns véleményével. Ez a kiegyensúlyozott élet egyik elengedhetetlen feltétele, ami szintén "fejben dől el".
Kb. 10 èvig minden èjjel attól fèltem,hogy betörnek hozzánk, mègsem törtek be. Nem vonzottam be . Ennek a fèlelmemnek az vetett vèget,hogy egy őrző- vèdő cèg távfelügyeli a házunkat ès van riasztónk is.
gondolod,van aki szeretősre issza magát,más verekedősre,van,aki sírósra.
tud. igaz,hogy bottal,de tud.az anyám volt ilyen,már hétrét görnyedt,gondolom a csontritkulástól,de nem fájt a dereka,az élete volt a kapálás.
Pár deci feles megoldja.. 😉😉😂😀
és hogy döntöm el,hogy a szívem tele legyen szeretettel?ha nincs.
Nem tudom... Ha egy atom eltalálja a házamat az nem fejben dől el, ahogy az sem, ha az anyám elvetet engem csecsemőkoromban.. De még az sem fejben dől el, hogy hova születek. Nem tudok repülni, hiába akarok. Hiába akarnék most 1 milliárdot, nem kapom meg..
Persze, hogy fontos, de attól még felbosszant az áldozahibáztatás.
És nem az a legfontosabb? Lehetsz te gazdag, híres, szép és fiatal, ha depressziós és magányos vagy. Vagy lehetsz öreg, beteg és nincstelen, ha elégedett vagy az életeddel, és a szíved teli van szeretettel.
Egyértelmű, hogy a hozzáállas az én döntésem.
Lásd 30-as hozzászólasomat.
Kíváncsian várnám olyan emberek hozzászólását, akik nem hisznek a fejben eldőlős dumának, és olvasták Edith Eva Egertől A döntés és/vagy Dr Máté Gábor Normális vagy című könyvét.
Nyilván az abszolút értelemben vett "minden" nem fejben dől el. Ez a leegyszerűsített szlogen hibája. Nem is szó szerint kell érteni, hanem a mondanivalót kellene látni. Csak sajnos azt nem lehet ilyen tömören összefoglalni. A legfontosabb dolgok mégiscsak fejben dőlnek el. A világot nem tudom megváltoztatni. Legjobb példa, (amit Isten létezése ellen is fel szoktak hozni) a halál. Természetesen a halál ellen nem tudunk mit tenni. Aki megszületik, az meg is hal. Eleve elhibázott gondolat (szintén a fejükben) ennek elkerülését vagy elodázását latolgatni. De a hozzáállásom, ami végtére is az egész életemet meghatározza, valóban fejben dől el. Az élet -finoman szólva- mindenkit citromokkal bombáz. Ez tény, nem pedig a fejedben dől el. De az, hogy te ezzel mit kezdesz, az tényleg csak rajtad és a hozzáállásodon múlik, ami a fejedben születik meg.
"Semmi sem jó vagy rossz önmagában, csupán a gondolkodás teszi azzá." - William Shakespeare
Nálam ez sokszor fordítva van. Eldöntök fejben valamit ès nemsokára az ellenkezőjèt csinálom. Nem bírom a túlzott korlátozásokat ès èrtelmetlen, önsanyargató szabályokat. Túl rövid az èlet ahhoz, hogy mèg saját magunkat is szenvedtessük.
És a szomszédasszonyod tud egyenesen állni, járni?
Szerintem az évek hajtották meg a derekát, az örökös kapálás.
a térdem mozdul ki,azt igazítom helyre.
Tehát akkor nem mozdul az ki, csak úgy érzed. Mindjárt más!😀
Sajnos az én lábaim is szoktak fájni, nem tudom miért. Pedig tornáztatom, gyalogolok, igyekszem kicsit fogyni. És képzeld, nekem nem hajlik a derekam mert össze vannak csontosodva a csigolyák a lumbális szakaszon. Ha hajolok a gerincem egyenes marad, a forgómban hajlok el. A fene se bánja, csak tudjak még mozogni!😀 Meg ne fájjon!!!
ja,hogy nem tudok hajolni,irigylem nálam sokkal idősebb szomszédasszonyt,hogy hajlik a dereka,mikor kapál.de valami baja neki is lehet,mert havonta jön érte a betegszállító. nekem is azt mondták,mikor a térdemet műtötték,hogy csak a fejemben érzem,hogy mozog.ja,mikor kimozdul,néha kézzel igazítom helyre.
Miért lenne ez nyavalygás?! (Én se bírok már buszra szállni... Csak hát ez kit érdekel?!)
Igazad van.
(Főleg abban, amit nem taglaltál... Hogy ti. hol a határ a kettő között.)
Dehogy nyavalyogsz. A fájdalom car, bár már én is azt vallom hogy bizonyos szinten hozzá lehet szokni, de ettől még car, meghatározza és egyben le is korlátozza az ember életét, átformálja a személyiségét... ja és ugye a fájdalom nem betegség szóval oldd meg magad, holmi fájdalom az eü-t nem hatja meg.
Én nem gondolom hogy nyavalyogsz, elég baj az hogy ilyen problémád van. Nekem is volt már gerincfájdalmam mert van több féle gerinc problémám, a térdem, vállam annyira fájt sokszor, hogy előfordult úgy feküdtem le ruhában este ahogy nappal voltam, képtelen voltam levetkőzni, megfürdeni. Tudom én hidd el milyen betegnek lenni, és mélységesen együtt érzek veled. De meg kéne próbálnod valamit még önállóan is, nem merek mondani semmit mert ahogyan magamat fel szoktam hozni a gödörből, nem biztos hogy neked is beválna.❤
hisz a buszra sem tudnék fölszállni.na jó befejezem a nyavalygást.
Bizony, a te hibád, mert rándítgatod magad, maradtál volna nyugton.
Én nyomom a tornát, tolom a gyulladáscsökkentő étrendet (megjegyzem a gyulladás paraméterek sosem voltak magasak, most már referencia alatt vannak) de csak fáj, csak rokkant vagyok, csak dagad. Még olyan fájdalomcsillapítót sem találtak ami csak enyhíteni tudná a fájdalmat. 🤷♀️ Már javasolták orvosok a füvet is, ha tudok szerezni.
Csak hogy értsétek milyen fájdalomról beszélek, pár hete átszúrtam a tenyerem egy steak késsel, de igazából nem rengette meg a világomat mert nem okozott nagyobb fájdalmat mint amivel egyébként élek. De azt is tudom már, hogy a bénító fájdalom az nem légből kapott túlzás, tényleg van az a fájdalom, hogy a test nem reagál a parancsra hogy mozduljon.
Már mondtam a dokiknak, hogy engedjük el ezt az irányt, mert nincs értelme, nem javul immár 2 éve, nézzünk valami mást de csak azt kapom, hogy h.lye vagyok, mert az eredményeim jobbak mint bárkinek, jól nézek ki, tehát nem is vagyok beteg, gondoljak erre, ja de az immunmodulánst azt azért szedjem még.
Ha megkérdezem tőlük hogy ha csak a fejemben van a hiba akkor minek a bogyó a számtalan mellékhatással, akkor megint én vagyok a kellemetlenkedő beteg.
Ez a mondás régebben engem is idegesített.
Most sem tartom igaznak, de már nem idegesít. 😁
Amúgy szerintem ez igaz: A sors osztja a lapokat, de mi döntjük el, milyen stratégiával játszunk.
További ajánlott fórumok: