Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Ezek az idegösszeomlás jelei lennének? fórum

Ezek az idegösszeomlás jelei lennének? (tudásbázis)


1 2
2013. ápr. 10. 09:56

Szia!

Én kb. egy éve voltam annyira padlón, hogy fizikailag is rosszul lettem tőle...remegtem, szédültem, alig aludtam, és olyan hülyeségeket beszéltem be magamnak, amiről tudtam, hogy az, de mégsem hittem el.

Évekkel ezelőtt hipochondriám volt, amiről persze aki nincs benne azt mondja marhaság...és az is, mégis elhiszed...na mindegy... Azon túljutottam, aztán történt pár haláleset a családban, ezek közül az egyik nagyon érintett engem, a mai napig hibásnak érzem magam, pedig a józan eszem tudja, hogy hülyeség...Mivel hibásnak éreztem/érzem magam, utána az lett a mániám, hogy a legkisebb köhintésre is bepánikoltam, hogy mi van ha a szüleimnek, tesómnak, páromnak valami komolya baja van, de én nem veszem észre időben és nem tudok segíteni. Közel 2 évig rágódtam ilyeneken, emésztettem magam, sírtam-vádoltam magam, persze ezt nem mondtam senkinek.

Aztán tavaly kiborult a bili, addigra készítettem ki magam teljesen...Elmentem orvoshoz, írt fel valerianát, illetve mondta, hogy tanuljak meg relaxálni, ellazulni amikor ilyen rohamok jönnek.

Otthagytam a munkahelyemet, ami ebben a világban oltári hiba volt, viszont azt éreztem, hogy már itthon vagyok, tudok figyelni mindenkire.

A gyógyszerből soha nem vettem be, és elsajátítottam a technikát amivel le tudom nyugtatni magam ha érzem, hogy "rohamom" jön....

Sajnos az orvosok csak tanáccsal és nyugtatókkal tudnak segíteni, én utóbbihoz nem akartam fordulni. Hónapokig hordtam magammal, megnyugtatott, hogy bármikor bevehetem.

Szerintem - ahogy többen is írták - nem szervi bajod van. Meg kell találnod a módszert ahogy lenyugtatod magad. Hidd el, ritka szerencsés az az ember, akinek nincsenek komoly gondjai. Nekem is vannak, azóta ha lehet, még több, mégis szinten tudom tartani magam. Sok sikert kívánok, és ha kell valaki akinek csak úgy panaszkodnál egy sort, írj rám nyugodtan, sokat segít :)

35. saci101 (válaszként erre: 30. - Virag32)
2013. ápr. 10. 08:52

Igen, én is akartam irni, hogy nagy marhaságot mondott a hozzászóló. Mániás depresszió: egyszer fent, egyszer lent. Szó sincs arról, hogy a fórumindítónak kitörö örömei lennének, amikoris nem bir magával.

Èpp ellenkezöleg, hónapok óta csak szenved.

34. 1fbc7619c9 (válaszként erre: 25. - Toulouse)
2013. ápr. 10. 08:17
Merre laksz amúgy????
2013. ápr. 10. 07:06

Ne irjatok már rémisztő dolgokat, hogy infarktus

Jellemzően más a tünete


Kerületi/területi pszichiáterhez fordulnék és kórház

mert a-nélkül, "lábon" gyógyszert szedni nem jó dolog.

Kórház ad egy ellazulást és kikapcsolást a mindennapi problémákbol

Ne hivatkozz arra hogy esetleg a munkád vagy a tanulmányaid nem engedik hogy kiess belőlük

Első az egészség, mert ez nem olyan mint egy lábtörés, hogy bicegve is egy hónap, aztán minden rendben.

Ezt ki kell beszélned magadbol minden más mellett és gyógyszer beállitása, erre jó a kórház.

32. 1fbc7619c9 (válaszként erre: 29. - Saci101)
2013. ápr. 9. 22:47
Sajnos pont ezen agyaltam ,de annyira sok rajta a rossz,hogy fogalmam sincs.Nagy szeretetre lenne szüksége.Meg sok nyugalomra és pihenésre.Mondjuk egy anya sem ártana..Csak fiatalka még ő.Mivel ebben én nem tudok segíteni,ezért nincs igazán semmi ötletem.Mert a doki majd ad bogyókat ,ő meg szépen feltekeredik rá.Az sem megoldás.
2013. ápr. 9. 22:43
Ja,és a leírtak alapján teljesen egyértelmű,hogy ez szorongás,és nem szervi baj,szívroham vagy ilyesmi.
30. virag32 (válaszként erre: 24. - 3c8d5fc874)
2013. ápr. 9. 22:42
Bipoláris zavar???Ne haragudj,de ez egy óriási butaság és fogalomzavar.A bipoláris zavar másnéven mániás depresszió,a fórumindító tüneteinek meg ehhez nincs semmi köze.
29. saci101 (válaszként erre: 27. - 1fbc7619c9)
2013. ápr. 9. 22:20

Sajnos, öneröböl nem fogja tudni összeszedni magát, épp most van szétesöben!

És folyamatos a nyomás, ami ránehezedik.

Ott a beteg apja, gondold el!

Ettöl más is "szétesne".

Külsö segitség nélkül nem fog menni, hisz csak 20 éves.

Esetleg ha a háziorvosnak elmondja a problémát, és segitséget kér, talán elirányitja valahová...

Ahol csak lehet, próbálkoznia kell.

Nem tudom, hol lehetne segélyt kérnie.

Van valakinek ötlete?

28. saci101 (válaszként erre: 25. - Toulouse)
2013. ápr. 9. 21:59

Hát igen, érthetö az állapotod.

Egy apa valóban nagyon rá tud telepedni a lányára,

zsarolja, hisztizik, próbál büntudatot ébreszteni.

Ezt egy 20 éves lány nehezen tudja leszerelni.

De általában minden beteg férfi igen nehéz eset!

Ha ez hosszabb ideje így megy, akkor feltétlen fordulj pszichológushoz!

Egy hosszabb terápiára lesz szükséged, hogy olyan képességeket fejlessz ki, amivel le tudod öt szerelni, ill. meg tudod Magad védeni.

Különben rá fog menni az egészséged! Kár lenne, hisz még elötted az élet!

Amig nem jutsz szakemberhez, addig felhivhatod az ingyenes lelkisegélyszolgálatot éjjel-nappal,

bármelyik telefonkönyvben benne van a száma, de a neten is fennvan.

27. 1fbc7619c9 (válaszként erre: 26. - Toulouse)
2013. ápr. 9. 21:50
Elég rendesen megsorozott az élet,de ettől még tényleg lehet akármi bajod a felsoroltakból.Nem tudok neked okos dolgokat mondani azon túl,hogy össze kell szedned magad,magadért.
2013. ápr. 9. 21:34
Plusz igen komoly pénzügyi problémáink is vannak, szinte már hónap elején nincs miből enni.
2013. ápr. 9. 21:31
20 éves vagyok. Nem volt könnyű gyerekkorom, sőt igazából nem is igazán volt. 5 éves voltam amikor a szüleim elváltak és anyám elcipelt a szeretőjéhez, akinél a Földön nem él undorítóbb ember. 13 évig kellett azzal a féreggel együtt élnem. Mindeközben elvette tőlem az anyámat, velem pedig mindig azt éreztette, hogy nem érek semmit, csak egy ostoba, buta kölyök vagyok, aki nem fogja semmire sem vinni. 13 évig küzdöttem az anyám szeretetéért, 18 évesen feladtam. Az anyám közölte, hogy egy elkényesztetett, akaratos, hisztis liba vagyok. Teljesítménykényszer és maximalizmus alakult ki bennem az évek során. Az iskolában is kitűnő tanuló voltam mindig, végkimerülésig nyüstöltem magam, azért, hogy a legjobb legyek. Soha nem jártam bulizni sem, mindig a tanulás volt az első. A középiskolában az osztályom is kiközösített, mindent megtettek azért, hogy alám ássanak és elérték, hogy egy idő után a tanáraim is ellenem fordultak. Akiket a barátaimnak hittem csak kihasználtak és miután megkapták amit akartak, kidobtak a kukába. 18 évesen apumkámhoz költöztem abban a reményben, hogy jobb lesz. De tévedtem. Időközben szerelemre találtam, de sajnos nagyon a végét járja a dolog, köszönhetően a távolságnak, apámnak és annak, hogy én olyan idegállapotban vagyok amiben. Apám közben rákos lett és folyamatos hisztérikus rohamai vannak. Mindenért én vagyok a szar, mindent nekem kéne megoldani. Napi 24 órában az ő problémáit hallgatom. Teljesen rámtelepszik, elveszi a magánéletemet. Már nem bírom elviselni, nem bírok a közelében lenni. Van egy 33 éves férfi is, akit 2 éve ismertem meg. Nagyon jó barátság alakult ki köztünk, bármivel fordulhattam hozzá, mindig meghallgatott, próbált segíteni nekem. Tényleg nagyon szerettem és megbíztam benne, de a vége egy nagyon csúnya pofáraesés lett. Elkerülni a mai napig nem tudom, mert azonos a társasági körünk és mindig látnom kell őt és ez nagyon fáj. Úgy érzem, hogy már nem bírom tovább, hogy egy rakás értéktelen szar vagyok... :'(
24. 3c8d5fc874 (válaszként erre: 1. - Toulouse)
2013. ápr. 9. 21:15

Én ezt ismerem. A modern pszichiátria úgy nevezi bipoláris zavar - én tudatlan stressznek és idegkimerültségnek hívnám.


Nem egy - tőlem fiatalabb - kollégám is "bekrepált" a ránk nehezedő nyomástól, a hallgatási kényszertől és egyéb dilifaktortól.


Van aki azt hiszi infarktusa van, holott nem az. Én mikor aktívan tintáztam akkor voltak néha meseszép éjszakáim...is.


És sok éve, mikor éppen(akkor is) agybajos voltam, olyan fincsi pirulákat kaptam egy ilyen diagnózisra, hogy úgy autóztam vagy 100 kilométert, hogy mikor hazaértem nem tudtam megmondani hol jártam.


Az egyikexcsajom meg eltévedt a városban ugyanilyen tabletták hatásár, olyan helyen ahová minden nap ugyanazon az útvonalon járt dolgozni.


Léböjt, meditáció, shoppingolás,társaság...meg a többi sztereotíp jótanács a női magazinokból...Hmmmm.


Egy jó partner, változatosság, napfény, erdő...

A fene tudja, de a gyógyszerekkel jó vigyázni - a pszichiáterekkel is. Hannibal Lecter is ezt a szakmát űzte...:)

23. 25800e2d09 (válaszként erre: 22. - Saci101)
2013. ápr. 9. 21:02
érdekes, mégis több nő hal bele mint férfi.. pont emiatt mert 2-3-at is "némán" kihord... a szívizom meg ugyanúgy elgyengül vagy el is hal... mire észreveszik hogy baj van addigra vége.
22. saci101 (válaszként erre: 19. - 25800e2d09)
2013. ápr. 9. 20:59
Igy van, a nök infarktusa általában jóval gyengébb, mint a férfiaké, mert bennünket véd a nöi nemi hormon.
21. Toulouse (válaszként erre: 15. - Globus)
2013. ápr. 9. 20:58
Kedves Globus! A teljesítmény-orientáltságba beletaláltál! Nemsokára mesélek magamról egy kicsit, csak még nem vagyok gép közelben.
20. saci101 (válaszként erre: 2. - Toulouse)
2013. ápr. 9. 20:57

Most olvastam újra: már hónapok óta tart?

Hogy birod??

Èn ha egy éjszaka nem alszom, másnap már nem tudok koncentrálni.

19. 25800e2d09 (válaszként erre: 18. - Saci101)
2013. ápr. 9. 20:54

én egy sima "nemeszeksemmit" nap után össze tudok csuklani mégse hívtak még orvost pedig jártányi erőm se volt. azt mégis itt vagyok.


az infarktus azért veszélyes mert tünet nélküli is lehet nőknél, egy kivizsgálás nem árt, abban igazad van.

18. saci101 (válaszként erre: 2. - Toulouse)
2013. ápr. 9. 20:48

Lehet, hogy "lábon" kihordassz egy infarktust.

Szerintem is sürgösen -lehetöleg holnap reggel- orvoshoz kellene menned.

Ezzel nincs értelme várni.

Esetleg nincs ügyelet a környékeden?

Oda akár most rögtön elmehetnél...

Lehet, nem kéne nekivágni még egy éjszakának orvos nélkül...


Nem kezdtél mostanában új gyógyszert szedni, attól is lehetnek szívpanaszok. Azt ne szedd tovább, de mutasd meg az orvosnak.


Eddig 2 ismerösömnek volt idegösszeomlása, mind a ketten összeestek és orvost kellett hívni hozzájuk.Tehát ott mások a tünetek.

2013. ápr. 9. 20:45

Szinte száz százalék,hogy ez nem szervi baj.


Ez stressz, idegeskedés, és kisebb pánikrohamok, amiket ha nem kezeltetsz (vagy nem kezeled magad meditáció, jóga, stb segítségével), akkor pánikbetegséggé fajulhat.

16. 25800e2d09 (válaszként erre: 2. - Toulouse)
2013. ápr. 9. 20:34
Kb ezen mentem keresztül január környékén. infarktus szerű tünetek, alig alvás, pánikrohamok ájulás közeli állapotstb stb. nem tom mi volt de nyugtató kellett. azóta kutya bajom. kimerültség volt
15. globus (válaszként erre: 1. - Toulouse)
2013. ápr. 9. 20:33
Néhány nappal ezelőtt írtál sportról, fogyókúráról. Nem lehet, hogy túlságosan teljesítmény-orientált vagy? Ha elmarad a siker, nagyon megvisel? Van valami oka, hogy rágörcsölj a fogyózásra?
14. 1fbc7619c9 (válaszként erre: 2. - Toulouse)
2013. ápr. 9. 20:32
Ez bármi lehet, így nem igen lehet megmondani.Tényleg, menj dokihoz,az a biztos.
2013. ápr. 9. 20:31
én 2 éve kaptam idegösszeomlást, állandóan remegtem, óránként ébredtem fel, és minden egyes órában beszedtem egy nyugtatót. Aztán elmentem egy pszichiáterhez, (de mehetsz szakrendelésre is,), adott olyan gyógyszert, plusz 2 hét pihenő, befektetett a kórházba, hogy miután kijöttem újjáéledtem. Menj hamar, gyógyulást!!!!
12. 408020f45e (válaszként erre: 2. - Toulouse)
2013. ápr. 9. 20:29
Ezek után még mindig nem voltál orvosnál?!
2013. ápr. 9. 20:24
Mi a baj??Miért vagy rosszul?A testi tünetek mögött úgy érzem lelki is van...van családod?Hogy élsz?Beszélsz kicsit magadról?
10. megi04
2013. ápr. 9. 20:22
Lehet stressz indukálta pánikroham is.Kérj orvosi segítséget. Az idegeknek,izmoknak kell a pihenés.A jelek szerint,nem igazán vagy nyugodt.Lehet teljes idegkimerültség,amit igen,az összeomlás követhet.
9. spinneli (válaszként erre: 2. - Toulouse)
2013. ápr. 9. 20:20

Lehetnek, szedsz valamilyen gyógyszert, jársz szakemberhez?

Ha nem, gyorsan keress fel egyet.

8. 5ee8b769e4 (válaszként erre: 2. - Toulouse)
2013. ápr. 9. 20:18
Van valami pszichikai oka? Magánélet vagy munka?
7. patapucs (válaszként erre: 1. - Toulouse)
2013. ápr. 9. 20:18

Édesanyám kolléganője "produkált" ilyen tüneteket és mivel nem kért időben orvosi segítséget, egyszer teljesen összeomlott (egy hajszálon múlott az élete). Ez kb 10 éve volt, de már leszázalékoták az idegei miatt, dolgozni is csak 4 órát tud, pánikbeteg lett, stb.


Sürgősen menj orvoshoz!!!

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook