Ez meg mi? Pánikbetegség? (tudásbázis kérdés)

így van! mondjuk enegem érdekelt amiket ide írtatok, szóval hogy nemcsak én érzek ilyenket!

mert én úgy kokrétan soha sem találkoztam még pánikbeteg emberrel....és jó volt itt olvasgatni!

Mi fáj, gyere mesélj :), ez a címe....és az interaktivitásom között megtalálod.

Szerintem itt nyugisabban lehet beszélgetni.

És persze jó lenne ha jönnének többen is....remélem sikerül!

hú én köszönöm a segítséget...nem tudok mást mondani, mert ennyit még senkitől nem kaptam (és beszélgetünk néhány napja)

Az agykontrollt jó dolognak tartom, én bevállalnék ilyesmit ha lenne, de majd utánanézek erre felénk!

Köszönöm.

Csináltam egy klubbot, ha van kedvetek szívesen csatlakozhattok!

De bárki aki szeretne!

Az én burkom teljesen más volt , de igen ..lehet egy "édes burok" is hosszú távon ártalmas sajnos . ..és hát erre akkor még nem is gondolnánk :(

Hát sajnálom amiket leírtál , nem volt könnyű életed , és ezeket az emlékeket nem is könnyű feldolgozni még akkor sem ha eltelt egy csomó év .

csibefasírt,Lencsy: Egyszerre írok neketek,mert ez ugye nem chat,hogy egyből tudnánk egymásnak válaszolni,de ez nem baj,így is nagyon jó.Sőt,olyan jó érzés,hogy mikor bekapcsolom a gépet,alig várom ,hogy beléphessek ide,mert tudom,hogy itt vannak a sorstársaim,akiknek számítok,akik megértenek,és akiken én is segíthetek.

Lencsy: Én is úgymond ilyesmi burokban nőttem fel,csak az a burok pukkanékonybb volt.Még élt nagymamám,mindentől óvott.Ha segíteni akartam mint kislány,állandóan azt mondta: Majd csinálod ha férjhez mégy.Majd dolgozhatsz még eleget,most játsz." Így 14 éves koromig semmi dolgom nem volt,csak játszani és tanulni.Aztán meghalt nagymamám és 2 hónap múlva már állami gondozott voltam(épp hogy betöltöttem a 14 évemet)ahol a kipukkant színes bubborék helyett egy nagyon ronda és kellemetlen burokba kerültem,ahol ha akartam vola is,nem érdekelt senkit az akaratom.18 éves koromban egyik nap reggel még nem tudtam,hogy este már ez a bubborék sem lesz.Délelőtt szóltak az intézetbe,hogy pakoljak össze,szabad vagyok.Ott álltam az intézet kapujában,alig pár forintal a zsebembe 1973-ban és nem tudtam most merre.Szerencsémre az a munkahely ahová az intézet elhelyezett segített.1 hónapig hol itt,hol ott aludtam.Az első fizetésemből vettem ki az első albérletem.Akkor ismertem meg a férjem,akit az Isten egy gondoskodó,jó lelkű embernek teremtett.Egyből észrevette, hogy nem értek a pénzhez,képtelen vagyok egyedül megállni a lábamon,így a fizetésem ő osztotta be.Megint egy burokba kerültem.Ez a burok már szép volt megint,de a 4 év ocsmány burka rengeteg nyomot hagyott az életemben.Ezeket nyögöm még ma is.Mindenesetre rengeteget köszönhetek az internetnek, a Hoxának,mert tul.képpen azóta változott meg az életem.Ti nem nagyon ismertek,mert sokáig olyan helyzetben voltam,hogy alig volt időm itt lenni,bár azért néha fel,fel jöttem.Megismertem innen pár embert akikkel a mai napig is jó barátságban vagyok(msn,skyp) és van akivel személyesen is találkoztam már.Természetesen nekem is voltak kellemetlen tapasztalataim,mert mindíg óvatlan az ember, főleg ha sérülékeny,és könnyen kiadja magát.Megtanultam ezeket is kezelni.

Csibefasírt:Nekem 1977-ben született a nagy fiam,aztán volt 9 vetélésem. 41 éves voltam mikor a fiatalabb született(azért nem írom,hogy kissebb,mert most 185cm magas,45-ös lába van és csak 15 és fél éves.A bátyja 35éves Ő 176cm magas)

Szóval a sok vetélés nem használt a depimnek a pánikbetegségemnek.Terhességeim alatt ugye nagyon meg kellett nézni miket szedek,így sokszor a baba érdekében lettem sokkal betegebb.Nem vagy elkésve.Előbb gyógyúlj meg, és mikor már úgy érzed, hogy nem kell gyogyi,akkor vállalj babát.A gyerek rengeteg erőt tud adni ahhoz, hogy legyőzd a betegséget, de ahhoz az kell, hogy te is adj neki erőt.Legyen egészséges,ami gyógyszer szedés mellett nem biztos, hogy sikerül.Próbálj ránk, a sorstársaidra gondolni.Hidd el,sikerülni fog,hisz minden agyban dől el.Ha te eldötöd, hogy igen is soikerülni fog,akkor sikerülni is fog.Én elvégeztem az agykontrollt és azóta szerencsére csak a szanax-ot szedem.(Azt is csak akkor mikor tudom,hogy sok ember közzé kell bemennem)Minden más gyógyszeremet leállítottak.Ott az agykontrollon tanultam meg, hogy ha túl sűrűn mondod magadnak, hogy nekem ez nem megy, én ezt nem tudom megcsinálni,akkor az agyad előbb utóbbb ezt parancsnak veszi.Azt mondja: Igen is,egy pánikroham kérés.Parancs teljesítve.Máris ott a páikroham.Azt kell nap mit nap mondanod, hogy jól érzem magam, holnap még jóbb lesz, és minden napppal csak egyre jobb.Az agyad ezt megtanúlja és teljesíteni fogja.Bevonzod magadhoz a pozitív dolgokat.Eleinte én sem voltam benne biztos, hogy ez így van tényleg,de ma már hiszem és tudom.Nincs olyan nap,hogy felkelés előtt ne az agykontroll lazítógyakorlátával kelljek és ne azzal aludjak el.Még így is előfordulhatnak visszaesések,hisz néha érnek olyan dolgok amik olyan erős stresszt okoznak, hogy nincs az az agykontroll ami akkor azonnal segít.Ám ha kicsit lehiggadsz,már menni fog újra.

Bocsi, hogy megint ennyit írtam,de nem tudom mikor tudok vissza jönni és elolvasni benneteket.További szép napot.Aki már anyuka, annak boldog anyák napját,aki még nem,de vannak szülei azok meg nyomás körbepuszlni anyut,nagyit,keresztanyut.

én örülök, hogy ilyeneket írsz, nekem marhára segítesz hiszed vagy sem.....és ezt köszönöm

annyira igaz amit írsz, szinte látom magam....hisz ilyen vagyok:S

Ne bújjatok el ! Nem kell a központban lenni, mert nem minden emberben van meg a feltűnési vágy így nem is mindenki szeret a központban lenni ...de elbújni sosem szabad ! Az elbújás = a szürkeséggel ! A szürkeség = azzal, hogy a háttérben maradsz !

Ha pedig a háttérben maradsz onnan kevés eséllyel fogsz valaha is kijönni ! Nem kell szánt szándékkal keresni a központúságot , sem viselkedéssel sem öltözködéssel ..de a szürkeséget le kell dobni és megtanulni élni :) Az évek telnek ..nagyon gyorsan telnek és az elmúlt időt senki nem adja vissza !

na, megint könnyezni kezdtem...

nagyon nagyon sok erőt és kitarást kívánok, és ezt tiszta szívből mondom.

Köszönöm, hogy megismerhettelek itt...

Fura de komolyan két nap óta olyan más....jó olvasni itt dolgokat....vagy hát nem jók ezek....de értitek mire gondolok, olyan mintha fognátok a kezemet, és ezt köszönöm! valahogy itthon nem értik meg a dolgaimat! (de ne is, soha ne legyen ebben részük, amíg élnek)

Remélem egyszer vége lesz a gyógyszeres korszaknak...szerencsére egy ideje már nem emeltek az adagon, de nem is szeretném....

na és igen szeretnék persze egy kisbabát...de annak nem tenném ki, hogy a gyógyszerektől baja legyen....szóval össze kell kapnom magam, hiszen az élet halad...

Köszönöm nektek!

Kellemes pihenést!

Tudod én is ezt vettem észre magamon.Régen annyira szégyelltem a betegségem, hogy annak örültem ha nem látnak.Igyekeztem mindig háttérben maradni,semmiben nem kitünni a többi közül,sőt szerintem még rá is dobtam egy lapáttal a sokszor slampos inkább fiús mmint nőies szerelésekkel.Pár éve vettem észre,mióta egyre többet vagyok a neten(sajnos rokkantnyugdíj és hát én sem szívesen mozdulok ki a házból)Szóval valami átalakulás lett nálam is,mert egyre többször szóltam vissza.Egyre többször leptem meg az engem ismerőket azzal,hogy lett véleményem és bizony nem azonos az övékkel,de kiálltam mellette.Ahogy kezdtem egyre jobban bízni magamban,ahogy egyre jobban éreztem, hogy tudom uralni a betegségem,csak időben fel kell készülnöm rá,úgy lettem egyre magabiztosabb,úgy váltam azzá aki most már vagyok,hogy va önálló véleményem és ha meg kell küzdenem az igazamért megküzdök.Sikernek könyveltem el,mert a pánikbetegség miatti szégyen+ az epilepszia matti idegesség(nekem nem rángógörcsös epilepsziám van,hanem úgynevezett temporális epilepszia,ami nem az a látványos rángatózós,habzószájas dolog,hanem többször órákig tartó öntudatlan viselkedés.2 fajtája van.Az egyik, hogy nem tudok járni,nem tudok beszélni,de tökéletesen emlékszem mindenre.A másik( és ez a veszélyesebb,hogy tudok menni és beszélni,de később semmire nem emlékszem.Volt,hogy éjszaka a vonatsíneken ballagtam a városból kifele mikor feleszméltem.Rettenetesen megijedtem,mert fogalmam sem volt hogy kerültem oda,de azt sem tudtam a tök sötétben hol vagyok.Valószínű a sorsnak még tervei vannak velem,mert bár nem tudom mennyt ballagtam a síneken,de egy aránylag forgalmas vonalon akkor éppen egy vonat sem jött.Minden féle dologgal próbálom elterelni a figyelmem.Szomorú dolgokat nem olvasok,nem nézek,Sokat játszom a neten,Persze nevelgetem a 16 éves csöppségemet(októberben lesz 16 éves,185cm és 45-ös lába van.Ha minden igaz még 2 évig biztos nő.Reményt és sok szeretetet adnak az unokáim, a férjem,tehát van kiért és miért erősnek lennem.Kicsit bővebbre sikeredett a hozzászólásom,de nem tudom mikor tudok majd újra itt lenni.Puszi,Boldog nyugodt éjszakát.

csibefasírt:ha ilyen szépen tudod továbbra is kezelni a betegségedet,hamarosan vállalhatsz gyermeket is,aki aztán megváltja ,megválthatja az életed, hisz felelősség lesz rajtad,és minden erőddel azon leszel, hogy a gyermeked biztonságban éljen melletted.

hmmmmmmmm milyen igazad van.

Hát,igen vannak önértékelési gondjaim:).

Meg mindig helyesen akarok cselekedni is, amit elvárnak az emberek, a társadalom, és lehet hogy ahelyett valami nagy őrültséget tennék inkább....mármint ezt pozitív értelemben gondolom.

Mert öngyilkosság vagy hasonló meg sem fordul a fejemben.

De tényleg igaz, hogy manapság jobbna "oda merek szólni", és nem érdekel mit mondanak. Nem lehet egyes embereknél illemtudóan viselkedni, holott én mindig kultúráltan, vagy hogyis mondjam közelítek meg mindenkit.....de ha bántanak harapok:DDDDDDDD.

Kedves ..ezt gyorsan felejtsd el :) Ne másoknak akarj megfelelni , sőőt senkinek ne akarj megfelelni ! Ha belenézel a tükörbe és azt mondod " ez igen ..tetszik " ..akkor ne foglalkozz vele, hogy más esetleg mit gondol . Sajnos egy idő után nagyon tud rögzülni a másoknak való megfelelés és szépen kikopnak a saját dolgaink . Ez természetesen minden területen igaz , nem csak a kinézetben . Próbálj meg határozott lenni , nemet mondani dolgokra és magadnak tetszeni elsősorban :)

Egyszerűen csodálom a punk-okat , a teli tetovált , extrém kinézetű embereket ..hogy miért ? Mert tökéletesen tojnak arra, hogy mások fikázzák őket vagy röhögnek rajtuk vagy megbotránkoznak ..ők így érzik jól magukat :) Láttál már depressziós , pánik beteg punk-ot ? :) Azt hiszem ez nem véletlen, hogy nem !

Na igen, erre is rájöttem, hogy fura de időnként van aki megnéz....és ha úgy nem itthoni...."játszós" ruhában vagyok tök másképp nézek ki.....

ÉS az is igaz, hogy mindig másoknak akartam (akarok)megfelelni....mindig úgy intézem a dolgaimat, hogy másnak jó legyen, én nem számítok....

De az pozitívum, hogy mostanában kicsit nagyobb lett a szám:),és ha kell kiállok az igazamért....

így van :) A lelkünk is csak akkor érzi jól magát ha a külsőnk rendben van :)

Én molett vagyok , az is voltam világ életemben . Régen hosszú szétnyúlott pólókban jártam , és csupa olyan ruhában ami eltakarja a fenekemet . A hajam szőke eredetileg , amit mindig hátralapítva összekötve hordtam ( rémes ) ! Ahogy a pszichológusom segítségével kezdett vissza térni az önértékelésem ..úgy kaptam bátorságot a változáshoz . Mára már vörös hajam van és nem szégyenlem ha a testemhez feszül a felsőrész vagy kicsit szűkebb a farmerem és ez kiemeli az idomaimat . Büszke vagyok rá, hogy 36 évesen , molettem 3 gyermek után sok férfi megfordul utánam :) Biztos vagyok benne , hogy nekem az segített, hogy magamra találtam ..

Köszönöm, hogy vagytok!

Igen néha én is újítok, vagy csak próbálgatom, hogy milyen ruha lenne jó...ha megyek valahová(mert most már az is nagy szó ha egyedül elindulok), persze kizárólag gyalog, mert a buszon félek.

na, a betagtájékoztatókat persze elolvasom, és aztán 5 percre rá halálomon vagyok.....de itthon lenyugtatnak. Mondjuk manapság azért olvasom, hogy esetleg a gyógyszerek között van-e kölcsönhatás, mert egyszer tényleg beteg lettem mikor egy antibiotikumot szedtem a gyógyszereim mellé.

És igen valóban, régen szörnyű lehetett, hiszen még először mi sem tudtuk mi ez az egész......akkor mi lehetett régebben....szóval minden tiszteletem azoknak akikben azóta erő van.

nálam, nagyon jó lenne ha végre munkát is találhatnék, ha van feladatom, és változatosak a napjaim teljesen más minden....de az sem jó, hogy csak itthon vagyok. Nekem valahogy az egyformaság, egyhangúság is szörnyű....és akkor elkezdek gondolkodni, na abból nem lesz jó:). Vagy mégis, szoktam kísérletezni a konyhában...általában sikerrel:), és végre kaptam egy kiskutyát is, hogy azzal törődjek....

Igen Boldog Anyáknapját minden Édesanyának!

Erről jut eszembe, addig anyuka sem lehetek amíg a bonyókat szedem, szóval....rendbe kell jönnöm!

És köszönöm, hogy itt vagytok.

Sikerül nektek is ..hisz tudjátok, hogy makk egészségesek vagytok és ez az egész az agyban dől el , amit tudtok irányítani :) :*

Az ego ..azt kell nagyon erősíteni , mert ha jól érzitek magatokat a bőrötökben akkor az rengeteget segít . Nem nagy dolgok ..egy új frizura , esetleg hajszín ..pár ruha ami jól áll ! Ha a környezetetekben lévő emberekre pozitívan hat a változásotok, dicsérnek ..ezzel önbizalmat adnak :) Gondolj csak bele hogy érzed magad ha zsír foltos szabadidőben , kócosan bemész egy boltba ..és hogy érzed magad ha csinosan kihúzva magadat mész be a boltba ;)