Ez még belefér a "kamasz csíny" kategóriába? (beszélgetés)

"Aztán rá egy hónapra megkérdezte tőlem, nem láttam - e a karkötőjét, mert nincs a helyén és nem találja. "

Hát, úgy látszik nem bukott ki.

Na azt hiszem ezt a témát ki is veséztük és a magam részéről le is zárom.

Köszönöm minden olyan ember hozzászólását, aki kultúrált formában tette azt!

A többiek stílusa őket minősíti. Én elszámolok a lelkiismeretemmel.

Köszönöm, szép napot a jobbaknak!

Te magad írtad, hogy megkérdezte tőled, hogy nem láttad-e a karkötőt, ez volt az első posztodban.

Szóval de, hazudós vagy.

Én igen gondolom itt senki nem fedhetetlen, és tuti más is elcsent ezt-azt valahonnan, de még mindig azt állítom, hogy a te eseted teljesen más erkölcsi mélység, mint mondjuk elcsenni egy csokit a boltból...

Ja, akkor az tök oké, ha valaki öngyilkos lesz mert érzékenyebb lelkű és nem bírja a folytonos megaláztatást. A te gyerekednek is ezt tsnitod? Hogy hagyd magad, előbb szabadulsz?

Nem mentesítem magam a tettem alól de lassn már úgy néz ki, mintha embert öltem volna és tőle vettem volna el a pénzét. Azért pár ember nevetséges párhuzamokat von.

És? Mit akarsz ezzel a példával bemutatni? Kevésbé elítélendő a lopás, mert a zaklatások miatt azt választottad?

A tinédzserek nem tanulnak gyakorlatban problémamegoldást. Apuka/anyuka szárnyai alatt kiszolgálva élnek, majd elkerülnek koliba, egy addig idegen környezetbe és nem tudják az érdekeiket érvényesíteni.

Hanem? Mi volt ez, ha nem lopás?

Te magad is elítéled, nem? Különben mikor rákérdezett anyád, hogy hol van rávágtad volna, hogy eladtam.

Egyébként, csak annyi és tudom ettől még egy velejéig romlott, kamasz bűnöző maradok, de az egyik fiú osztálytársam szintén anno kikezdték hasonló okok miatt. Szegény család, kevés és nem jó minőségű ruha, stb stb, cssk ő koleszos volt, még hazamenekülni sem tudott suli után, mint legalabb én.

Aztán egyszer úgy döntött, hogy a sulitol nem messze lévő vasútallomáson kiáll a sínekre.

Kiállt. Jött a vonat. Meghalt egy 16 éves fiú, csak azért mert szegény volt,ennyi volt a "bűne".

Lehet ítélkezni, a ti gyerekeitekkel soha ne történjen az meg, hogy bántják őket az iskolában és a ti tökéletesen nevelt gyerekeitek soha ne kovessenek el semmi olyat, amit majd 35 évesen is bánni fognak!

Minden tisztelet azoké, akik normális hangnemben, még ha nem is pozitív, de normális stílusú választ adtak. Köszönöm!

Köszönöm szépen! Nagyon jól esett.

Sajnos itt úgy tűnik mindenki feddhetetlen, csak én vagyok az a mocskos aki lopott a szüleitől.

Köszönöm még egyszer 🙂!

*csíny...

Nyilván nem szoltam anyunak, hogy anyu, eladom a karkötőd, oké?

Másrészt apu hónapokat volt szívszanatóriumban, anyu dolgozott, mi meg kvázi vezettük a háztartást tesómmal, így mosni is mi mostunk, nem volt nehéz így és szárogatot meg nem böngészte át anyu, hogy ez a ruha mi?! Ha megszaradtak nyilván mi pakoltuk el tesómmal és már akkor sem volt anyunak szokása, hogy a szekrényünkben kutasson, hogy ez egy új ruha, vagy az egy új felső?!

Akit ennyi eltelt év után is gyötör a bűntudat, az egy nagyon is jó ember az én szememben.

Az eltelt évek alatt biztosan "6 milliószor megbánta bűneit' de visszacsinálni már nem tudja.

Azt hiszem, hogy sokat tanulhatott belőle,hosszú időn keresztül a mai napig viaskodik önmagával,és maga is tudja, hogy ilyet nem szabad csinálni...

Nem minden csak fehér és fekete...

Szerintem Fi egy életre megtanulta, hogy nem volt rendben amit csinált.

Ha nem muszáj valakit bántani (alpári módon) akkor ne is tegyük.

Nem fér bele a csíny kategóriába, de értem amit tettél, mert baromi nehéz szegények lenni a gazdagok között. A gyerekek meg kegyetlenek.

De elég szégyenletes dolog ez biztos. Egy emléket ellopni, elég kegyetlen tett.

Sztem ezt anyukád tudta, már mint, hogy te vetted el. Mit gondolsz nem tűnt fel neki, hogy ismeretlen ruhák vannak a mosásban? Vagy titokban mostad és szárítottad őket? Vagy nem mostad?

Igen, ez nekem is megfordult a fejemben.

Ebből a szempontból az is érdekes kérdés lehet, hogy mikor csente el a karkötőt a hölgyemény... próbált-e előtte más módon kérni pénzt, vagy ruhára, ha nem, akkor miért nem?

Tudott-e az anya a gyerekre figyelni a saját gyásza mellett, nem lehet, hogy a tesó elvesztése a gyereknek is ugyanolyan fájdalmas volt, mint az anyának, csak rá nem figyelt senki, mert már "16 éves nagylány". Hol van a sztoriban apa, a "családfenntartó?"

A fantáziám kimeríthetetlen ezen a téren.

Mindentől függetlenül, számomra ez belefér a gyermeki meggondolatlanság kategóriájába. Ha vkinek 1 ilyen miatt, meg ennyi idő után is bűntudata van, az meg nekem külön szimpi, mert figyelmes dolognak tartom. De én azért örülnék 1 karkötőnek, na! :D

Én valahol az egész történetet nem értem igazán, főleg, hogy ez hogy lenne kamasz csín...

Inkább lopnék egy boltból, mint a saját anyámtól, főleg hogy az a valami egy pótolhatatlan emlék neki.

Az én iskolás időmben is cikizték aki rosszabbul öltözik, de szerintem ez nem feloldozás a lopásra, főleg hogy gondolom anyuka erről semmit nem tudott. Arról nem beszélve, hogy 20 éve az a 25 ezer forint elég sok volt, ha annyira nincs pénz a családban, akkor nem költöm el ruhákra.

Monjuk azt végképp nem értem, hogy OK, hogy akkor hordta, mikor anyuka nem látta, de hogy mosta ki, hogy anyuka ne vegye észre, mert gondolom nem volt szárítógépük...

Téged nyomaszt a tetted, édesanyádat meg valószínű nyomasztja, hogy nem tudott neked rendes ruhát (sem) venni.

Itt az idő, hogy leüljetek és kiöntsétek a szíveteket egymásnak. Mindkettőtöket nyomaszt a múlt. Jobb a sérelmektől megszabadulni.

Legyél bátor mondd el neki mi történt és miért. Azt, hogy mennyire sajnálod.

Hidd el megkönnyebbültök mindketten.

Egyébként ez is érdekes.

Azt gondolom, ha anyagi biztonság nélkül gyereket vállalok, amiért a kamasz lányomat 1 csomó sérelem éri, 1 tisztességes gyász után, valószínűleg pénzzé tenném a szakadt karláncot.

Persze a szegénység/gazdagság mindig viszonyítás kérdése, az ehhez való hozzáállás meg még 1 csomó más dologtól függ. Pl.: neveltetés.