Érzelemmentes kommunikáció a kapcsolatban (beszélgetés)

Én Rezsőnek hívtam az első aranyhörimet. Hallgatni ő is nagyon tudott, ellenben hatalmas szabadulóművész volt. Máig tisztázatlan, hogyan jutott el 3 zárt ajtón keresztül a spejzig. Ott megtalálta a saját magját, amiből betárazott, majd beköltözött a hűtőláda mögé.

Ja, és anyám - állítólag - egyik legjobb tojástartóját is felhasználta fészeképítésre. Hát imádtuk! 😍

De, kimondhatod! Miért ne tehetnéd?

Lehet, hogy ő olyan, hogy egyszer már elmondta, miért csépelje el?

Az érzelmek fokozata nem azon múlik, hogy hányszor mondta, hogy szeret. Fontosabb, hogy mit tesz.

Én pl. sokkal inkább értékelem, hogy a férjem, így 34 év után is megnevettet és nevetgél azon, hogy vicceskedek. Megölne az unalom, ha azt kellene hallgatnom, hogy mennyire szeret és milyen szép és csinos vagyok szerinte, inkább mondjon vagy tegyen valami vicceset, ahogy szokta:DDDD

Ja, és számomra fontosabb az is, hogy mindig szórakoztató, mindig van miről beszélni, nem egymás mellett élünk unatkozva...

Nekem a "drága" kifejezéstől áll égnek a hajam.

Az ilyen bókemberek udvarlásán meg általában röhögök, vagy közlöm, hogy tudjuk, ma én vagyok a 6. aki a legjobb csaj a cégnél. 😁

Valószínű neked ez a szeretetnyelved: a kommunikáció, a szép szavak, bókok stb. Én sem bánom, ha olykor verbálisan is meg vannak erősítve a tettek, de van ennek egy életszerű határa. Az állandó szeretlekezés meg dícsérgetés előbb-utóbb elkopik, súlytalanná válik.

Ha több igényed van az ilyesfajta megerősítésre, szerintem nyugodtan jelezd a párodnak. Csak így szimplán: Gerzson, én szeretném ha ékes magyar nyelvünket az egymás iránt érzett nagyszerű érzéseink kifejezésére is használnád.

Mi se szoktuk napi szinten puffogtatni, hogy szeretlek, imádlak, életem, kicsim, de jól nézel ki, de jó fej vagy és társait, enélkül is tudjuk, hogy miért vagyunk együtt.

Sosem voltunk azok akik állandóan nyalják-falják egymást mindenhol, nem is értjük, hogy miért gondolják azt egyesek, hogy ezzel bizonyítják az összetartozásukat, ami legtöbbször néhány hétnél, hónapnál, évnél nem tart tovább...

A sokkal visszafogottabb érzelem megnyilvánulásokat is érti a másik és még mások is;)

Tudom, hogy nem a kérdésedre reagálok.

Nem tűnik bácsinak hozzád képest?

Szerintem nem azért nem mondja, mert te nem reagáltál. Aki szívből mondja, az 30 év múlva is mondja, ha kap választ, ha nem. Vélhetően neki az csak az udvarlás része volt. Ha egyéb dologban jól megvagytok, én nem beszélnék vele egyelőre, ez egy nagyon friss kapcsolat, majd alakul még.

Főleg azért, mert ha beszélsz vele, és utána újra mondja, akkor azt te őszintének gondolnád? Mert én pl. nem...

Mi lenne ha beszélgetést kezdeményeznél a jövőről? Kérdezd hogy képzeli el a közös életet veled. Vagy hasonlót.

Egyébként vannak ilyen típusú emberek. Apám is ilyen volt. Még anyám főztjét se dicsérte meg sose. Emlékszem, egyszer anyám megkérdezte, milyen a leves? Az volt a válasz hogy forró. Arra meg hogy miért nem mondja sose hogy szeretlek az volt a válasz, hogy nem mondani kell azt hanem éreztetni.

Ha szereted, fogadd el olyannak amilyen.

Addig mondta a szépeket, amíg biztosra nem vette hogy megfogott. Már megvagy.😀

Azt mondod, sok kapcsolati krízis van a háta mögött. Én meg azt, hogy bármit is mesélt erről, még mindig nem jött rá miért nem képes megállapodni. Az ember addig ismétli a hibát míg fel nem is meri, és nem változtat rajta. Te a sokadik vagy, és nem biztos hogy az utolsó.

Ötven éves ember.

Tette a szépet neked, bókolt, udvarolt, meg akart szerezni magának, és te nem reagáltál rá oly módon, ahogyan ő azt szerette volna.

Taktikát váltott: visszafogta magát, megnézi, hogy ő mennyire fontos neked. Most hűvös, egy kissé távolságtartó. Várja, hogy te mit lépsz. Üljetek le megbeszélni, adtok-e még esélyt egymásnak, önmagatoknak, vagy felesleges macska-egér játék az egész.