Engedjük el, ha menni akar? Egyoldalú szakítás. (beszélgetés)

A szerelem, ha egyoldalú abban nem sok öröm van.

Túl rövid az élet ahhoz hogy olyanra fecséreljük aki nem szeret minket.

Nem csak mostanra, későbbre is szól.

Minél inkább nyomulsz egy férfire, annál jobban távolodik, de ha látja, meg kell téged hódítani, annál érdekesebb leszel neki.

Ez a fiú, a mai viszonyok szerint, tényleg gyerek még, megkapta a közeledésed, tetszett neki, azt mondják nincs férfi, aki egy nőt elküldene, ha látja, ennek szex lehet a vége.

Ne csinálj semmit, ne keresd, hagyd magára és te is inkább használd ki a jelen helyzetet és tisztítsd ki az agyad.

Jó lenne, ha végiggondolnád, mit akarsz egy férfitől, nem ettől, hanem másiktól.

Egy a lényeg, soha ne menj utána, még ha belehalsz a vágyba, akkor sem.

Engedd, hogy Ő akarja, hogy neki legyél fontos és mindent megtegyen, csak egy órát együtt lehessetek, még ha kéz-a-kézben, sétálva is :D

Amelyik férfinek fontos vagy, úgy is megy utánad.

Amelyiknek nem, kellesz a szexre, egy kis ideig, aztán lép tovább.

Szia!

Te egy értelmes, okos nőce vagy, látszik az írásodból. Viselkedj is így. A viszonzatlan szerelem nehéz és kínzó. Megértem a kétségbeesésed és szomorúságod.

8 hónap nem olyan nagy idő, adj még magadnak pár napot (nem többet) "gyászold meg" és igen, engedd el. Minél jobban azt látja, hogy futsz utána és ragaszkodsz hozzá annál jobban ellen áll és nyeregbe érzi magát.

- Nem hiányoztál neki? Csak azért írt mert te akartad? Vond le a megfelelő konzekvenciát és vegyél egy nagy levegőt.

- Írtál neki e-mailt és nem válaszolt? Te megtetted amit megkövetelt a haza. Többet ne írj. Keressen ő a ha fontos vagy neki.

- Magányos farkas? Inkább csak fél és nem vállalja a felelősséget, ilyen van.

Ezek után hagyd.

Lesz még olyan férfi akinek TE leszel a minden. Ő nem az, neki nem te vagy a nagy Ő. Ezt tudomásul kell venni és tiszteletben tartani.

Nem értem,rá akarod tukmálni magad mindenáron,nyomulni mint az állat,és állandóan telegrácsolni?

Mert te szereted,ő meg nem akarja.....

Utána,te leszel vérig sértődve,ha elhajt a trópusokra.

Hagyd,menjen a dolgára!

Igen,engedd el.

Akit az Isten neked szánt, azt még az ördög is utánad tolja talicskán:)

Szia!

Én azt mondom hogy hagyd egy ideig.Ha ő magányos farkasnak titulálja magát,nem tudsz mit tenni.Ha kapálóznál utána még nagyobb az esélye annak hogy még jobban eltaszítod magadtól.

Ha valaki szeret majd keres,ha nem,akkor meg keress te olyat aki hozzád való!

Sziasztok!

Valószínüleg a történetem teljesen átlagos de számomra nagy kérdéseket vet fel. Ha menni akar hagyjuk, hogy a másik fél kilépjen a párkapcsolatból? (Persze ez nem ilyen egyszerű, senkire nem lehet ráerőltetni amit nem akar ő is. )Vagy probáljunk meg a végsőkig küzdeni még ha egy szélmalom harc is?

Természetesen a szakítás lehet kétoldalú (kölcsönösen rájöttök, hogy nem müködik) és egyoldalú is, úgy ahogy a mi esetünkben. Csak ő szerinte nem müködött a kapcsolat, nem volt kölcsönös a szakítás utáni vágy.

A kérdésem az, hogy mit lehet olyankor tenni, ha még szeretjük azt aki elhagyott minket, keressük-e? Van e értelme egyáltalán az erőfeszítéseknek.

Szívesen hallanék véleményeket, történeteket tőletek, hogy voltatok-e már ilyen szituációban és ha igen, mi lett a végeredménye?

A mi történeünk:

A párommal (vagyis most már volt párommal :() régóta ismerjük egymást látásból, egy városban lakunk, egy konditerembe járunk és vannak közös ismerőseink is, de 7-8 év "köszönő viszony" után tavaly nyáron szökkent szárba a szerelmünk. Kapcsolatunk úgy kezdődött, hogy egy nyáresti fesztiválon ahol én az akkori barátommal vettem részt (hosszú, se veled se nélküled kapcsolat volt) megláttam őt a tánctéren, odamentem, megpusziltam (ilyen sosem volt előtte) majd az este hátralevő részében beszélgettünk, megfogtam a kezét és nem akartam elengedni. (Ennek lesz még jelentősége.) Ezek után 2hónap kellett ahhoz, hogy hivatalosan is együtt legyünk. A kapcsolatunk sosem volt zökkenő mentes, több krizísen átmentünk (a volt kapcsolat elengedése, szexuális problémák), de én úgy gondolom mindig megoldottuk a problémákat.

Viszont pár nappal ezelőtt egy kisebb sértődés (én sértődtem és "durcáztam be" azért mert eltitkolt előlem dolgokat) után elém állt és azt mondta, hogy nem szeret. Előtte való éjjel összebújva aludtunk el ahogy mindig, a szemembe mondta, hogy Szeretlek amikor én is mondtam neki... Nem értem...Szerinte nem müködik a kapcsolatunk mert mások vagyunk. Igen, mások vagyunk. Neki sosem volt hosszabb kapcsolata, mindig menekül...

Erre pont ma hívta fel a figyelmem egy közös ismerösünk, hogy csodálkozik azon, hogy 8hónapot együtt voltunk, mivel ennyit nem szokott "kibírni". Amikor indokot kértem a szakításra annyit mondott, hogy nem tud velem foglalkozni (8hónap alatt egy kezemen meg tudom számolni mennyit voltunk külön 1-2 napnál tovább), más tervei vannak (külföld) és leginkább az, hogy nem illünk össze. Ezek közül az indokok közül véleményem szerint egyik sem releváns.

Mind a ketten hiszünk a Sors-ban. Elmesélte, hogy mivel ő eléggé zárkozott fajta, neki is nagy megdöbbenés volt, hogy a megismerkedésünkkor "hagyta", hogy megfogjam a kezét és neki is és nekem is mennyire jó, nyugodt és békés pillanat volt, még úgy is, hogy csak titokban tudtuk ezt tenni. Én úgy fogalmaznék, hogy ott és akkor egymásra találtunk.

A további szakítási okokra amikor rákérdeztem, csak olyanokat tudott felhozni amik véleményem szerint butaságok. Azt mondta, hogy sosem hiányzom neki, de ennek ellentmondoan volt, hogy amikor elmentem itthonról 1 órára mert ő kérte, hogy hagy tanulhasson egy kicsit, fél óra múlva már írt (3x is!), hogy hol vagyok már, mikor megyek már haza...Ha nem hiányoznék neki, nem írt volna, de a szakítás estéjén azt mondta, hogy csak érdeklődött akkor...Napközben többször írt a munkahelyéről, hogy velem mi újság, de szerinte ez csak azért volt mert én elvártam, hogy írjon. (Ez félig meddig igaz is abból a szempontból, hogy többször mondtam neki, hogy ha van ideje nyugodtan írhat napközben is.)

A szakítás másnapján írtam neki egy emailt, amiben leírtam, hogy szeretem, és hagyok időt neki gondolkodni, ne meneküljön folyton ha egy kapcsolat még komolyabbra fordul (tervezgettük az összeköltözést), ne dobja el azt ami jó, csak néha döcög kicsit. Tudni kell, hogy nagyon hirtelen hoz döntéseket, nem ismeri be ha tévedett, inkább ragaszkodik az első véleményéhez akkor is ha tudja ő is, hogy az nem jó. Ő mindig hangsúlyozta, hogy egy szabad ember, nem tud korlátok között élni. (Nem, 3. fél biztos nincsen most a képben.)

A búcsúzása utolsó mondata az volt, hogy nem is akar ő kapcsolatot, egy magányos farkas aki csak odacsapodik néha valakihez és keresi a tökéletest. De tökéletes szerinte sincsen, de alkalmazkodni nem képes.

A levélre nem válaszolt és most nem tudom mit tegyek.

Mi erről a véleményetek? Hagyjam, dolgozzam fel ezt, majd keressem máshol a szerelmet?

Én szeretem őt, hiányzik minden egyes pillanatban és nagyon fáj, hogy nem tudjuk rendesen megbeszélni a dolgokat. Sajnos úgy viselkedik, mint egy durcás kisgyerek (28éves), nem lehet neki érvelni, rávilágítani dolgokra. Ha szerinte az ég zöld, akkor zöld, vitának helye nincsen.

Feladjam???:( Vagy probáljam még keresni, beszélni vele, vagy bármilyen kontaktusba lépni vele?

Köszönöm, hogy ezt leírhattam, talán ez is segített most a lelki állapotomon egy kicsit.