Elgondolkodtam

Diákként egy multi pénztárjában dolgozom, már tíz hónapja és időnként (szinte minden nap) ledöbbenek az embereken. Mindig változó, épp mivel sokkolnak. De ledöbbent az olyan ember, aki egy bevásárlásnál képes otthagyni a pénztárnál 60-70 ezer forintot és nem egy hónapra vásárol, hanem csak egy hétre. Mit vesz? Számomra teljesen felesleges dolgokat, de ez változó, kinek mi a fontos.

Ebből kiindulva elgondolkodtam, hogy miért vannak ezek a nagy származás szerinti különbségek, azaz van, aki szegénynek, van, aki gazdagnak születik és van a középosztály. Ez szerintem kiborító, mert minden embernek egyenlő eséllyel kellene indulni az életben.

Elég durva, hogy van, aki egy vásárlásnál otthagy sok-sok ezer forintot, más meg annyiból él egész hónapban.

Kicsit bosszantó, hogy valaki szétesik a munkától és nincs semmije, más meg nem csinál semmit és gazdag.

Ja, és ne mondja senki azt, hogy bárkiből lehet gazdag. Van, aki kitartó, tanul, nem adja fel és még is semmi. Nekem ezt azzal magyarázták, hogy vannak az örök vesztes és nyertes típusok. Félreértés ne essék, nem akarom megváltozatni a világot, nem is tudnám. Nem akarom, hogy minden ember egyforma legyen, csak az esélyeik lennének azok

Ne legyen ott apuci cége és pénztárcája, hogy mindig segíteni tudjon. Igenis mindenki dolgozzon meg azért, amit szeretne. Nem a féltékenység szól belőlem, mert megvan mindenem, amit szeretnék, csak utálom az igazságtalanságot.

De mikor váltak ennyire szét az osztályok? Mert tévedések elkerülése érdekében itt is megvan az a jelenség, mint Amerikában. Gazdag és "proli".

Mikor a fiatalok a szülinapi BMW-vel járnak iskolába és mikor a gúny tárgya a szegény lány, akinek nem telik flancos holmira.

Vagy mikor megnézik az iskolában, miben megy végig a folyosón, vagy milyen márkás ruhákat visel, mennyibe került az új cipője.

Ez mind az anyagias része, mert van, aki szeret felvágni a pénzével. Én azt mondom, nem számit a márka, legyen igényes és tiszta a ruha. Hisz a tisztaság nem pénz kérdése.

Változatni nem tudunk ezeken a tényeken, de odafigyelni a másikra igen, és az odafigyelés sem pénz kérdése.