Elégedetlenség (beszélgetés)
Elgondolkodtam ezen is..de mindig vidáman viszem...nem agonizálok..
Sok sikert. Azért írtam az önkormányzatot, mert nemcsak anyagi juttatás jár SNI gyerekért. Habár nem tudom, Magyarországon így van vagy sem. Mindenesetre külföldön jár ingyenes terápia a szülők részvételével bizonyos intézményekben legalább egyszer. A férjednek is érdemes lenne elmennie, mert bizony nehéz felnevelni ilyen gyerekeket, mert sokszor a szép szó egyáltalán nem használ. Ismerek ilyen szülőket, illetve a gyerekét, az iskolában is külön figyelmet kell rá vonni. De ahogyan tapasztaltam, ha megkapja a figyelmet, akkor lecsillapodik. A szülőket pedig biztattam, hogy megfelelő neveléssel erőszak és kiabálás nélkül is megoldható a probléma, csak be kell tartani a szabályokat, amelyeket előírt a terapeuta.
:D Kikényszeritett csevej.. :D na ez az..hogy ő sem szereti megbeszélni... az a baj , a Manó csak hivatalos keresztanyjával marad egyedül(de csak itthon) éjszakára, vele meg minimum egy hónappal előre le kell beszélni, mert jön megy, csavarog mindig.. Szokott rá vigyázni ha koncertre megyünk, vagy kettesben vacsizni, de nem hetente...havi- de inkább két , három havonta van ilyen. a másik keri is, de ő csak nappal, mivel itt nem aludna, a gyerek meg nála nem..más nincs, baby sitterre nincs pénz,(ugye óránként minimum 2500-3000, de lehet keveset is mondok) és amúgy sem biznám vadidegenre annyi minden roszat hall az ember, plusz nem is maradna meg idegennel, Szóval nagyon nehéz.. Valószinű egyébként ez is a baja, hogy úgymond"elveszitett"egy kicsit, hiszen sülve főve együtt voltunk régen, minden hétre volt valami program... Most ugye hármasban csinálunk programokat, (amik amúgy jók, és szerencsére szocializálva van a kicsi is, imádja a társaságot(de csak ha ott vagyunk mi is) de kettesben nagyon ritka
"Nem szeretted volna, ha bármiben is hiányt szenved"
A kezdetektől fogva alárendelted magad.
Gyerek, kertes ház és társai.
Most is magadra vállalod a gyerekkel kapcsolatos összes terhet. Az apaság nem arról szól, hogy amikor van kedve a játszik, hülyül a gyerekkel. Kőkeményen a kötelességekről is. Akár van kedve akár nincs.
Paráztál a bölcsitől, az ovitól, most a sulitól.
Átragasztod az aggódásodat a gyerekre.
Lehet, hogy ezért "gyenge lelkű".
Nem nem akartam, csak mérlegeltem, mert nem szerettem volna ha bármibe is hiányt szenved.. és ugye féltem attól hogy harminc elmúltam, nekem az már olyan öregnek tűnt.. Ahoz képest még később jött... :D
Lehet, hogy depressziós, kiégett és/vagy életközepi válságban van. Neki sem ártana meglátogatnia egy pszichológust.
Már átrágtam párszor.. Mellete tart: Nagyon szeretem, és alapvetően jó minden, nemhiába vagyunk együtt 15 éve... Mellette tart az is hogy a imádja a gyerek is.. mellette tart az is ha jó hangulatba van imádnivaló, cuki, humoros, meg tud csinálni mindent, és arról már beszéltünk, hogy nem tudna ő sem nélkülünk élni... De ugye pont ezért nem értem a kirohanásait. fizikálisan amúgy nem agressziv egyáltalán velünk,(meg senkivel) csak nagyon tud idegeseiteni, de ez nem ok arra hogy ne legyünk együttszerintem.. ha bántana, engem vagy a gyereket, ha nem dolgozna, ha csavarogna, más lebnnne..de nem
Az az igazság hogy alapvetően nem rossz a házasságunk, nagyon el tudunk lenni, hülyülünk, egyforma a világlátásunk ezt leszámitva..csak ne lenne mindig ennyire depis, borúlátó.. és idegbajos mindenen.
Most elkezdtem vele eljárni pszichológushoz.. Még nincs róla papir, addig nem jár semmi.. a sulitól parázok, hogy hogy fog beilleszkedni...Édesem annyira kis gyengelelkű..
Ez régi sztori volt.. dolgozott mindig is..
"minden úgy történt ahogy szerette volna"
Na akkor most az jönne és az lenne amit én akarok.
Ha úgy nem jó neki ahogy akarta, akkor máshogy lesz. A fene lesné a kívánságát. Te hol vagy ebben a történetben? Nehogy még az is eljöjjön, hogy dolgozni sem akar és majd eltarthatod te.
Pontosan.
Nem akart gyereket-de szült.
Nem akart kertesházat-de az lett.
A FI-nak véleményem szerint nem 1 hanem 2 gyereke van. Na ehhez nekem sem lenne türelmem.
Nincs ilyen problémám. A férjed enyhén szólva felelőtlen és egy nagy gyerek. De simán gondolom azt is, hogy mentális problémái vannak.
Hihetetlenül hasonló az én sztorim, szintén 8 év, szintén ő költözött hozzám 2,5 szobás lakásba, de családi ház kellett stb. Csak nálunk 2 fiúgyermek van, akik otthon sni-sek voltak, Németországban semmi probléma nem volt velük.
Nálunk nem sikerült a problémákat megoldani, egyre rosszabbá vált inkább a helyzet, pedig a végsőkig küzdöttem a házasságunkért.
Amikor már az egészségem is ráment, akkor változtattam és elváltam. Bánom, hogy nem előbb.
Ha van kedved, írj rám.
Rá kellett néznem, mit jelent az SNI. Nem véletlen nem tudtam, mert ez magyar mozaikszó. Dicséretes, hogy meg tudod őrizni a nyugalmad ilyen gyerek mellett, (feltéve ha így van, én nem hinném), a legtöbbeknek nem sikerül. Lehet érdeklődni az önkormányzatnál, ha erre még nem került sor, hogy miben tudnak támogatást nyújtani.
Voltak bizony .az anyjával nem is beszél vagy tíz éve ..a gyerekhez amikor jó hangulatába van akkor van türelme, játszanak együtt, kardoznak,psznek, elviszi pancsizni stb .csak hamar ingerkedik
Próbáljuk már meg máshonnan nézni a dolgot!
Ha van rá anyagi lehetőség, vagy rokoni-baráti segítség, tessék gyerekmentes övezetté tenni hetente 1-2 estére a házasságotokat!
Nem azért, mert nem szereted a kisfiút, hanem, mert újra egymásra kellene találnotok! Kettőtöknek!
Közös program, akár egy közös filmnézés, házi pattogatott kukoricával, utána egy tánc esetleg a félhomályban, aztán az a frenetikus összebújás! :)))
Sokat segítene, ha megtanulnátok újra egymással foglalkozni, egymásra figyelni!!!!!!
Amúgy erről a nagy női, "beszéljük meg, hogy beszéljünk róla" dologban egyáltalán nem hiszek!
Egy férfinek 98%-ban biztos, hogy nem jön be!!!
És engem is ki lehetne kergetni a világból egy ilyen kikényszerített csevejjel... :(
Ahogy én látom, a férjed egy elkényeztetett 2.gyereked. Miért akarsz mindig a kedvében járni ? Ő mennyit jár a kedvedben ? Valamennyire kell az egyensúly ! Szegény gyerekéhez sincs türelme ? Ez nagyon szomorú !
Hogy nevelték a szülei hajdanán ? Voltak feladatai ? Vagy csak lesték minden kívánságát, mint Te ?
Én nem szeretnék már mást...nem én vagyok elégedetlen hanem ő
Sosem akar a problémákról beszélni.. pedig szépen higgadtan próbálok megoldásokat találni
Mit kívánnék..hogy ne morogjon mindenen , legyen nagyobb türelme a Manócskához
Független az állásom ha keresek nagyon jól keresek ha nem akkor semmit.. Abszolút beletesz, amikor nekem nem jön be pénz ő finanszíroz mindent.a kertet ő csinálja, főzni is szokott( nagyon is jól) a mai napig nagyon szeretem, csak ahogy a problémakhoz áll az idegesít...
Nem, dehogy is .nekem nem Picikém teher hanem az hogy a férjem miért boldogtalan, amikor minden úgy történt ahogy szerette volna .Ha látnám hogy boldog akkor semmi bajom nem lenne. Imádom a Kincsemet nem bántam meg egy percig sem Sőt még gondoltam arra is hogy lehet az a baja hogy a gyerekkel többet foglalkozom mint vele, nem tudom .
Már írták, de én is ezt tudom mondani: beszélni kellene vele.
Tisztázni, ő mit akar és te mit.
Az nem megy, hogy egyedül viszed a háztartást és a gyerekkel kapcsolatos minden feladatot.
Hetente 2 délelőttöt dolgozol? Valószínűleg az még hideg vízre sem elég. Ő legalább tesz bele tisztességesen a közösbe?
Én úgy érzem, hogy ki vagy szolgáltatva neki lelkileg, fizikailag, anyagilag. És ez nagyon nem jó.
Csak ezek jutnak eszembe:
Az élet nem habostorta.
Gondold meg jól, hogy mit kívánsz!
Ha ő ennyire elégedetlen azzal, ahogyan teljesültek a vágyai, akkor váltsatok most, mindketten boldogabban élhessetek!
Ha a beszélgetés nem gyógyìr akkor külön kell menni.
Ez ennyire egyszerű.
A beszelgetes nem mindenre gyogyir, ha mindekettö csak a sajat magäet hajtja.
Nem akartál szülni, mègis szültèl.
Az ìrásodból az jön le,hogy teher az a kisfiú. Neked is. Nem csak neki.
Ebből az egèsz sztoriból csak a gyereket sajnálom.
Egyèbkènt beszèlgetès, beszèlgetès, beszèlgetès...
Ha jól látom, a férjed 45 éves, 30 éves kora óta Veled élt a Te lakásodban,majd utána a közös családi házban. Se a lakást nem szerette, se a családi házat. Gyereket akart, de nem sokat foglalkozik vele. A munkáját is utálja.
Szerintem ő nem nőtt fel egy felnőtt férfi feladataihoz. Neki nem való a család, egyedül kéne élnie Téged kihasznál, ha a háztartásban sem partner, szinte mindent Neked kell csinálni.
Mi az, ami mellette tart ? Milyen jó tulajdonságai vannak ? Érdemes leírnod két oszlopba a jó és rossz tulajdonságait (őszintén!), és elgondolkodni azon, vele akarsz-e maradni továbbra is ? Ha még nem beszélgettetek el a hosszútávú jövőről, ülj le vele egy komoly beszélgetésre !