Egy szerencsétlennek érzem magam, mit tudok ellene tenni? (beszélgetés)

Nézz magadba, hogy miért van önbizalomhiányod, keresd az okát. Előbb-utóbb meg fogod találni. Ezen csak te tudsz segíteni.

A munkahelyen egy idő után több önbizalmad lesz, mert rá leszel kényszerítve, hogy helyt állj.

Csak arra koncentrálsz, ami nem sikerül.

Egyrészt mivel erre koncentrálsz, ez fog bekövetkezni. Másrészt észre sem veszed az apró dolgokat, amik meg sikerülnek.

A gyerekemnél is próbálok pl. arra figyelni, hogy ne azt mondjam, hogy "vigyázz, mert elesel" hanem hogy "figyelj, hogy szépen végigmenj/megállj/fent maradj" rajta.

Nem tudom, így érted-e így a lényeget. Pozitív oldalról közelítsd.

Magadat meg kezeld öniróniával. Hiba esetén egy kis nevetés oldja a feszültséget. Mindent elrontasz? Ez a szexepiled. Vagy specialitásod. Másnak erre nem lenne képes, különleges vagy! Stb. (Bocs, szegényes a fantáziám, biztos lehetne frappánsabbat is mondani.)

Ne így állj hozzá!

Pozitívan!

Sikerülni fog!

Meg tudom csinálni!

Pedig ennek egy módja lesz, amit itt többen is írtak, hogy erőltetni kell, olyan helyzetekbe kell belemenni amitől tartasz.

Muszáj, mindannyian így alakítjuk ki azt a képességet, ami benned esetleg fejlesztésre szorul, az élet rákényszerít minket. Csak van akinek ez nem okoz gondot, van akinek nehezebb.

Pedig az nagyon szerencsés helyzet, hogy anyukád rendezvényszervező, ott aztán tudnál gyakorolni éles helyzeteket, nagy baj, hogy nem jön ez össze, szerintem neked kellene erőltetni.

Azt próbáld elfogadni, hogy nem baj, ha hibázol, csak helyre kell vhogy hozni. Ha máshogy nem lehet, akkor őszinte bocsánat kéréssel.

Mindenki hibázik. Nem kell mindig nagy feneket keríteni neki.

Kérdezz bármikor bárkitől bármit.

Csak úgy tudunk tanulni.

Nincs veled semmi baj.

Majd ha nem lesz mögötted folyton árnyékként valaki, aki bírál, helyrebillensz. Önálló élet kell neked. Egyrészt rákényszerülsz, hogy kibillenj a mostani komfortzónádból, tapasztalatot szerzel, másrészt lesz sikerélményed is, amit te egyedül érsz el. Kicsi dolgok is számítanak!

Ha meg ügyetlen vagy, ilyen helyzetekben koncentrálj, hogy lassan, megfontoltan vidd a tányérokat pl., ne hagyd, hogy más sürgessen. Adj időt a feladatnak, más mondjon, amit akar. Mindenki elcsesz dolgokat. Majd helyrehozod, mint mások is.

Egy trükk:

Ha másokkal nehéz beszélgetni: kérdezz róluk, beszéljenek ők! Saját magáról sok ember szeret beszélni, örülnek az érdeklődésnek. 😉

Emlékszem én is nyuszi voltam sokszor, aztán ez fokozatosan változott.

Kötelező jeleggel szavalnom kellett az egyik iskolai ünnepségen. Nem akartam, iszonyúan féltem, de az osztályfőnök azt mondta, olyan nincs, hogy nem akarom. Végül nagyon büszke voltam magamra, hogy hiba nélkül sikerült szavalni. Az egyik énektanárnőm kábé ugyanígy ellentmondást nem tűrve "invitált" az énekkarba. Végül imádtam, sok új emberrel ismerkedtem és hát, ami a lényeg, szerepelnem kellett, mindkét alkalommal, legyőzni a félénkségem. Egy rémálom vált valóra. :D

Tehát, bármennyire is félsz, ugorj bele új helyzetek be. Képzeld, pályakezdőként vevőkkel kellett foglalkoznom. Remegett a kezem, amikor az első számlákat írtam. Pár hét múlva kiderült, hogy szeretek beszélni, és humorom is van. Ezt addig nem tudtam. :D Át kell esni a tűzkeresztségen, izgulni fogsz, meg minden bajod lesz, de elmúlik és egyre edzettebb leszel. Magadat kell tolni, bármennyire is riasztanak helyzetek, de utána egyre magabiztosabb leszel.

Lehet hogy a polgármesterednek 6-balkeze volt, de már kinőtte, nem tudnád bizonyítani. Én megkérdeztem volna tőle, hogy ő hány tányért tört össze, vagy mivel ürge, azokat a tennivalókat elkerülte. (?)

Amit írtál, az a múlt, oda ne nézz vissza.

Hogy a fene vigye el a tányérkészletet, sokkal több veszett Mohácsnál.

Ne sírj kislány hiba nem lesz.....

Az unokatesóval lehet menni ide-oda.

Nem kell naponta, de x időnként simán.

Sport jó ötlet majd később. Nem tudom, hogy ott ahol laksz van e lehetőség ilyenre.

Nem vagy te semmiben sem kevesebb, mint mások, csak nem tudsz megnyílni. Itt, ismeretlenül milyen szépen meg tudod osztani a gondjaidat.

Nézz a tükörbe! A saját szemedbe. Miben vagy más a többi embertől. Semmiben. Na, ugye! Vágj pofákat, nevess magadra és énekelj valamit! Hangosan! Még hangosabban!

Aztán tekerd fel még jobban a hangerőt! Táncolj a tükör előtt! Ugye, hogy milyen ügyes a mozgásod!

Menj ki a konyhába! Rázd magad a zenére és csinálj valami könnyű vacsorát a családnak!

Egy cuki érzékeny 5 éves gyermek sorait olvastam.

Hol van az a 22 éves lány??

Akit nem bevonni kell apró dolgokba.

Ha érzed, hogy elejted , fogj kevesebbet és fordulj kétszer.

hidd el próbálkoztam már. anyukám mindig bevon egyszerű feladatokba és mivel a munkáját tekintve ő ilyen rendezvényszervező ezért ha valami rendezvény van mindig elvisz magával hogy egyszerű dolgokat én is csináljak és szerezzek önbizalmat picit de a legutóbbi falunapon is sikerült ledobnom a 12 darabos tányérkészletet és a polgármester nagyon nagyon mérges volt meg mondta hogy még ennyit sem lehet rám bízni:( ilyenkor az a kevés önbizalmam is elszáll egyszerűen kétbalkezes vagyok és mindig csak galibát okozok ami miatt csúnyán néznek rám vagy haragszanak

kiskoromban is ha hangosabban szóltak rám egyből elsírtam magam. ma már előbb bemegyek a szobámba és utána sírok de fáj a lelkemnek ha leszidnak és utálom hogy ilyen érzékeny vagyok

A pszichológus nem "segít" neked, csak elbeszélget veled.

Neked kell magadon segíteni.

Tettekkel.

Nem is kell, hogy veled foglalkozzon.

Helyrebillenteni magadat csak te tudod.

Azért vagy ilyen, mert ezt hiszed magadról. Azt hiszed ennél többre nem vagy képes, pedig de!!!!

De ne legyél ilyen merev.

Pontosan erre gondoltam.

Reagálni kellene, mert az egyoldalú fórum egy idő után baromi idegesítő.

Itt már próbálkozhatsz is az önbizalmad rendbetételével.

Esetleg reagálhatsz arra, amit már írtak.

Tetszik az ötlet? Kipróbálnád? Vagy teljesen elveted?

Milyen munkákat keresel?

Majd a munkahelyen szerintem rendeződni fog, mert ott muszáj lesz kommunikálni az emberekkel és rájössz, hogy megy ez neked.

Legyél érdeklődő és ne mindig arra gondolj, hogy valami gond van veled.;)