Búcsúvers keresek osztálytársnak, aki másik iskolába megy, másik országba költözik. Tudtok ilyet? (tudásbázis)

Eljött az idő,amire régóta vártunk,

amióta beléptünk az iskola ajtaján

csak erre a percre vártunk,

Számoltuk a hónapokat,a heteket,

kínzó napokat,a hosszú órákat,

a legvégsőbb rövid perceket.

Eljött a pillanat,és szabadok vagyunk!

De igazán senki sem boldog,

talán egy kicsit visszahúz a szívünk.

Lehet,hogy egymást már nem látjuk soha,

de végig kísérnek azok az emlékek

amit nekünk adott az iskola.

Csak nézzük egymást,és nem tudunk szólni,

Nem tudjuk elmondani,hogy jó volt veletek,

Hogy nagyon fogtok hiányozni,

Hogy jó lenne még egyszer,utoljára

együtt visszaülni az üres osztályba

csak egyetlen pillanatra.

Vagy egyszerűen nem mondjuk el,

Hogy az emlékeket,a tanárokat,a barátokat,

És egymást,soha nem feledjük el.

De valahol azt mindenki érzi,

Hogy az eltöltött hosszú éveket,

A szívünkben fogjuk őrizni.

Mégis fájdalmas az utolsó búcsú.

Nehezen,de elválunk egymástól.

Mindenki vidám,s egyben szomorú.

Talán,még egyszer visszatérünk,

De most hátat fordítva az iskolának,

Teli reményekkel végleg elmegyünk!

Érzem, most búcsúzni kell.

Nincs mit tenni, menni kell.

Hagyd a könnyet, elő a mosolyt,

Béke, nyugalom sose honolt.

Sok az emlék, jó és rossz,

Bár nem volt köztünk sok gonosz.

Akár boldog, akár nem,

Közös az összes emlékem.

Csak nem múlik ez a gombóc,

Mely torkomat kínozza,

Mégis jön a könny, mint folyó,

Kis csapatunk mítosza.

Ölelésed megnyugtat,

Régi jó barátom,

Nincsen nálad jobb barát,

Kerek e világon.

Hiányozni fogtok mind,

S elmúlt napjaink,

Leírni ezt a kínt,

Akár házi feladataink.

Emlékezzetek mindarra,

Mi együtt sikerült,

Ne gerjedjetek haragra,

Ha nem volt nagy sikerünk.

Remélem, ha kihajózunk

Az élet nagy vizére,

Egy-egy vihar össze hoz majd,

Pár nosztalgia-hétvégére.

Hamarosan elindulunk,

Mindannyian valamerre,

Majd egyszer elillanunk,

Mint egy tündérmesébe`.

De néha-néha, hébe-hóba,

Küldjetek majd képeslapot!

Húsvétra vagy Karácsonyra,

Csakhogy tartsuk a kapcsolatot.

Örülök hogy veletek

Nyolc csodás évet tölthettem,

Csak aztán jók legyetek!

Mert nincs több ötletem.

Utolsó percek, mint osztálytársak,

Utoljára nagy ölelés,

Jók voltatok, bajban társak,

Sosem volt hátunkban kés.

A búcsú fáj,

Tagadni kár,

Indulunk már,

Szelek szárnyán.

Itt az idő, menni kell,

itt kell hagynom mindent.

Eljött a végső nap.

Fogjuk egymás vállát,

úgy megyünk a folyosón át,

várjuk az ítéletet.

Kezemben egy csokor virág,

illatos, szép tulipán,

hamarosan minden véget ér.

Már kint vagyunk az udvaron,

egymástól búcsúzunk,

anyukám meghatottan sír.

Felnőttem, minden előttem áll,

hiszen ma elhagyom az iskolát.

vár az új kezdet.

Barátoktól búcsúzom,

majd még találkozunk!

Viszlát, régi, jó barátok!

Ma bezáródik az iskola

bejárati ajtaja,

nézek, visszanézek én.

Megszületni, újjászületni s élni,

a világot megérezni,

csodát, mi rád vár, elvégezni,

s nem hátradőlve kéjelegni,

tudni kell.

Megfogni a mindenséget,

s elhagyni kicsinyességed,

megérteni, ki nem tart véled

tudni kell.

Az úton menni végig,

s nem ímmel-ámmal félig,

egyedül, ha kell,

ha hívásra más nem felel,

tudni kell.

Küzdeni, nem mások ellenében,

keményen kiállni magad érdekében,

könnyet ejteni siker örömében

tudni kell.

Szenvedést nem feledve megbocsátani,

bohókás bolondnak látszani,

szomorú szerepet kemény álarcban játszani,

ám, ha szükséges lágy dallamokra váltani

tudni kell.

Túlélést megélve vállalni,

tisztességet bűnre nem váltani

emberpróbáló, előtte főt hajtani

tudni kell.

Munkát nem megpróbálni,

hanem becsülettel megcsinálni,

a célt elérni, csodálni,

ha gáncsolnak, újra felállni

tudni kell.

Szót hallani és meghallani,

mi jó, megfogadni,

a rosszra rámutatni

tudni kell.

Szándék, még ha nem is csaló,

a vége lehet elborzasztó,

árát ha meg te fizeted,

ellene magad védened

tudni kell.

Rossz vizekre érve visszanézni,

S egyenes gerinccel onnan visszatérni,

ha nem értékelnek, a semmivel beérni

tudni kell.

Múltat ki, s mennyire becsül,

olyan jövőben részesül.

Előadás végén, mit kaptál szerepül,

mérlegét vond meg tisztán, emberül.

Siker? Kudarc? Megfelel?

Neked bizony tudni kell.

Tudni azt, hogy tudni kell,

tudni kell.

Ezt tudni kell!