Borzalmas betegellátás (beszélgetés)
Nővér nem telefonálhat a szabályzat szerint, ez az orvos dolga minden esetben.
Tényleg sajnálom, hogy így alakult, és a többi általad említett dolog a nővér sara.
Az orvosnak kellett volna,a nővért lecseszték volna érte.
De mivel az orvos elrendelte, hogy a betegtársait a haldoklás alatt kiköltöztessék, gondolom nem halt volna bele egy telefonba, és 20 percen belül ott vagyok.
Biztos így van, de ilyen tragédia után a fene sem figyelte ki hibázott, csak azt sérelmezem, hogy majd 2 napig a kutya sem szólt. Ráadásul mindez hirtelen történt, az orvos végig bíztatott, hogy a kemótol javul. Valóban így is látszott. Nyílván ha látom, hogy milyen az állapota, nincs az a fontos munka, ami meggátolt volna, hogy ne menjek be pont azon a szombaton. Mindegy. Késő bánat.
A hozzátartozó értesítése halál esetén az orvos dolga. nővér nem teheti meg. Ugyanúgy, ahogy a halál beálltát sincs joga megállapítani. Ebben az orvos mulasztott, az összes többiben a nővérek.
Bocsa a hibákért. Szóval szombat déltől vasárnap délig, amikor mentem anyukámhoz, nem voltak képesek felhívni, hogy elhunyt. Sosem bocsájtom meg azoknak a nővéreknek. Meg amikor fájdalmában már agonizált, szerteszét áttétes daganatokkal, akkor sem itatták meg 40 fokban. Gyógyszert én vittem amit tudtam, de ott semmi. Szereltem az ablakra rolót, mert tűzte a nap reggeltől délutánig. Ki sem nyithatta az ablakot, hogy jöjjön a levegő. Egyszóval a magyar egészségügy többnyire katasztrófa. Tisztelet a kivételes helyeknek és türelmes nővérkéknek. Na de könyörgöm, ha én utálok szart pucolni, akkor nem megyek wc-s néninek.
Vannak bunker nővérek, és nagyon kedvesek is, túlterheltségük ellenére. De aki ezt a szakmát választja, nagy tahóság a saját "savanyodottságát" a kiszolgáltatott emberekre átvetíteni. (persze vannak idegesítő betegek is, aki simán ki tudna menni klóra, de kiviteti magát. saját szememmel tapasztaltam) Nekem 3 rémes példám van. 1. szülésem anno a Róbert Károly, ma már Nyírő Gyula kórházban. 20 éve történt. Végig lóvéztam az orvost, mégis egy vad idegennél kínlódtam végig a 20 óra vajúdást a folyosón, kilógó testrészekkel, mert kicsi köpenyt kaptam, és a látogatók előtt kellett vajúdni, senki rám nem nézett, a szülésznő a 100. méter sálat kötögette, mikor 3 óránként rámnézett a folyosón. Rémes volt, az ügyeletes orvos megunta, és kinyomta belőlem a fiam. Ja? A fizetett dokim éppen Kaliforniába ugrott el konferenciára, és ott is ragadt.2. Egy tőlem független eü. küret. Ugyanitt. Haláltábor. 3. Édesanyám az onkológián elhunyt egyik szombat délben délben , pénteg estig ott voltam vele, de hát nem aludhattam ott. Szombaton nem tudtam meglátogatni, és vasárnap sem, mert akkor már 3 hete minden áldott nap mentem fürdetni, etetni, tisztába tenni, ugyanis ezeket nem csinálták meg, de szívesen tetem. Legalább addig is vele lehettem, segítettem neki. Na de akinek nincs senkije az megtetvesedett,és kiszáradt. Szóval a lényeg, hogy megadtam a telefonszámom, hogy bármi van hívjanak. Adtam lóvét is. Erre megyek hétfőn reggel, és üres az ágya. " napi nem hívtak fel, hogy meghalt. A szobatársait már órákkal előbb kiköltöztették mellőle, mondván , hogy haldoklik. Nekem nem adták meg az esélyt, hogy fogjam a kezét és elbúcsúzzak. Állítólag a nevemet kántálta, és hívott, miközben hajtogatta, hogy meghalok.. + a ráadás: Kisfiam 6 hónaposan kiszáradással bekerült kórházba. Nem aludhattam ott, mert 3500 ft volt egy éjszaka, és 1994 ben a havi keresetünk 25 ezer ft volt. Így reggel mentem 6 ra, és este lámpaoltáskor elaltattam, és hazavonatoztam. 2. nap reggelén arra érkeztem, hogy mellészúrták az infuziót, lekötözték a kezeit lábait nehogy kirántsa magából a tűt, és az összes folydék a szövetei közé szivárgott, ordított mint a sakál. A másik 3 kis elesett szobatársát, szintén csecsemőket én etettem meg délben, mert lebaszták a rácsos ágy mellé az ételt, és jónapot. MIt gondoltak nem tudom. Mindenesetre én saját felelősségre hazahoztam a fiam, adtam neki egy korty házi páleszt, és elmúlt a hetek óta tartó hányás-hasmenés. Voltak jó tapasztalataim is, de kevesebb:-(
Én nem mondtam ezt! Csak erről annyi volt a véleményem hogy mindenki mérlegelje ő hol áll a sorban, én azt gondoltam hogy a császárosok sokkal előbb állnak mint én a "simán szült" nő!
Ja, hogy nekem kellett volna csinálnom?
Értem.
Hát, ha így állunk, akkor kívánom mindenkinek, hogy próbálja ki milyen az, amikor csak úgy kap valaki levegőt, ha géppel segítenek, és egyébként is egy hosszú műtét után van, nem tud beszélni, stb.
Vagy, ahogy itt más is volt, amputálták valamijét.
A szülés után is elmentem tusolni 3 órával. A szülést nem lehet összehasonlítani egy műtéttel, bár azt is van aki rosszabbul viseli.
Nehéz ám különben,mert az emberek tényleg nem látnak bele a másik oldalba,nem lehet tudni,hogy mondjuk az a nővér akinek szóltál a fájdalom csillapító miatt,annak már lehet,hogy akkor már Te voltál a 15. az ágyra amit meg át kellett húznia,arra meg már várt beteg,vagy éppen a főnöke ba@ogatta,hogy mi az,hogy az még most sincs áthúva.Ha mindig "csak" a beteggel foglalkozik,ami ténylegesen a feladata lenne,akkor nem halad a saját munkájával sehová.Van egy kórház,ahol ezt nagyon jól megoldották,a takarítónők mossák le ,és húzzák át az ágyakat,takarítják ki az éjjeliszekrényeket.De sajnos ez nagyon kevés kórházban működik így,rengeteget kell adminisztrálni is,teljesen feleslegesen,csak a betegtől veszi el az időt.A legtöbb helyen,a nővérek súrolják még a decu matracokat,fertőtlenítik az ágytálakat,kacsákat,mosogatják a vacsorás edényeket(ahol van).Ez mind-mind olyan munka ami a 12 órás műszakból,2-3 órát elvesz,ez viszont nagyon sok,főleg,ha ketten vannak 40-50 betegre,mindegyiknek kellene a figyelem,gyógyszerosztáskor,ételosztáskor,napi vérnyomásméréskor,és ezek még csak,az állandó dolgok,kellene idő rendesen,ha vizsgálatra megy a beteg,hogy az előkészítés,ne csak az eszközök előkészítéséből álljon,hanem a betegnek is el kellene magyarázni,hogyan fog zajlani,ha tart a vizsgálattól,addig beszélgetni vele,míg megnyugszik kicsit,kellene idő,ha látni a betegen,hogy valami nincsen rendben,ha látni,hogy szomorú,vagy feszült,igenis,a nővérnek legyen ideje leülni a beteg mellé és ápolgatni picit a lelkét,tudja ezt mindenki,hogy így lenne a normális,és hidd el,aki igazán szereti ezt a szakmát,az próbál így is tenni..de ba@ott nehéz.A vezetés nem nagyon tűri az ilyet,sajnos.Engem pályakezdőként még erre az ápolásra tanítottak,az első munkahelyemen,agyvérzéses,féloldali bénultakkal dolgoztam,45 ágyra,4-5 nővér volt,belefért az időnkbe,és a főnökség is tudta,sokkal jobban gyógyul a beteg ilyen környezetben,mint a rohanós,semmire nem ráérős "ápolás" mellett.
Aztán pár év múlva munkahely váltásnál,a kolleganőim,nem szerettek ezért,azt mondták,azért ülök le beszélgetni a beteggel,hogy megtömjék a zsebem :S No comment.
Én is cseréltem a szülésem után 3 órával az ágyneműm,nem is szóltam volna tele volt császárossal az osztály mindenhol katétert láttam jobbról balra azt gondoltam hogy jobb ha én megcsinálom!
Voltak ilyenek igen, de a legtöbb jó volt.
Hát tényleg pocsék nővéreket fogtál ki :S
Néhány órás hasi műtött volt a bátyám, tehát épp nem volt járóképes. És azt gondolom, hogy sokkal fontosabb egy beteg fájdalmát csillapítani, mint az ágyneműt húzogatni, ki tudja meddig.
És ha már itt tartunk az ágyneműnél. Az én műtétemnél a műtétet követő éjjelen 3x kellett átkötözni, mert valamiért ömlött a nyakamból a vér. Másnap nagy nehezen kicserélték a huzatot, de az ágynemű maradt a vérrel együtt, sőt az ágyam körül is maradtak a vértócsák. A látogatók azt hitték, hogy vágóhídon vannak. Kértem, hogy cseréljék ki az ágyneműt, mert nagyon büdös vér szagú. A válasz annyi volt, hogy sebészeten milyen szag legyen? Ágynemű maradt. Igaz másra nem panaszkodhatok, mert kedvesek voltak velem, stb.
Én soha nem fizettem orvosnak,kétszer szültem,az elsőnél szerencsém volt,nagyon rendes volt a doki,a másodiknál meg ahhoz mentem,amelyik éppen rendelt,a lényeg,hogy UH-n,meg a védőnőnél nem volt gond,elmondták,hogy m inden rendben megfelelő méretű,fejlődésű,de mondjuk én többet nem is vártam tőlük,valószínű,ha többet várok,nem lettem volna elégedett velük,biztos magándokihoz mentem volna.
Hát látom jó kis vita forrta ki magát, és nem is nagyon szeretnék belemerülni... Csupán azt a tábort erősíteném véleményemmel, mely szerint ha nem fizetsz, szarnak rád. 10 hetes terhes vagyok csupán, és mégis 2 orvoson vagyok már túl, most készülök a harmadikhoz - ezúttal magánba :-( Az előző két orvosnak is van magánja, de oepes rendelésükön voltam- hát meglátszott! Csak ennyit mondok. Remélem a fizetős legalább emberségesen beszél majd velem- egyéb elvárásom nem is nagyon lenne.
Ne haragudj,amputáltak rehabilitációján is dolgoztam,gondolom volt kocsid,amit használtál,tehát nem voltál ágyhoz kötött.Biztosan odahozta neked a nővér a gyógyszert.Nem hiszem,hogy nem kaptad meg.Persze,nem kellett volna megjegyzést tennie.
Bocsánat, amputált vagyok.
És én sem a lottón vesztettem el a lábamm s nem is a kaszinóban...
Látom nagy hiba,ha nem ugranak rögtön a nővérek. Egyikőtöknek sem azt mondta a nővér,hogy nem ad,csak lehet dolga van,vagy éppen arra célzott,ha járóképes valaki,akkor ne kérje ágyhoz a gyógyszert,egyebeket.Néha hajlamosak az emberek,a betegellátás összekeverni,a kiszolgálással.
Hasonló velem is történt. A tesómnak lágyék sérv műtétje volt és a látogatás alatt mondta, hogy már tök régen nem kapott fájdalom csillapítót, így adjak neki, ha van nálam. Elsőre szóltam a nővérnek, mert ugye egy frissen műtöttet szerintem nem szabad házilag kezelni, de a nővérke közölte, hogy majd ad, ha végzett az ágynemű cserével a többi szobában. Csak kicsit lettem pipa, szinte észre sem vette, mert csak annyit kérdeztem ezek után, hogy 2 db algopyrint adhatok e a bátyámnak vagy ezt esetleg az orvostól kérdezzem meg? Na, erre aztán begurult, hogy mit képzelek én, de futott is a gyógyszerért...
Sajnos sokat voltam kórházban,tapasztaltam ezt is ,azt is.Utoljára rehabilitáción voltam,ahol a Nővérnek annyi dolga volt velem, hogy elémrakta a kaját.Egyszer épp jött be a kórterembe valami miatt és kértem egy fejfájásra valamit.Na erre azt válaszolta a "kisasszony" hogy Ő nem lottón nyerte a lábát!
A normál ellátás persze,hogy jár mindenkinek,elvileg a kedvesség is,csak ez nem így működik,tudom,hogy elcsépelt frázis,és mégis iszonyatosan igaz,de az ápolók,nővérek is emberek.Persze,erről általában mindenki szívesen megfeledkezik,és csak azt hajtogatja,hogy ez a hivatásuk,akkor nekik mindig ilyennek-olyannak kellene lennie.De tudod,ilyet senki nem kívánhat,mert ez nem létezik.Majd ha gépek dolgoznak a nővérek helyett,akkor reális lesz ez az elvárás.
Nem, nem lehet bunkó senkivel. Senkitől nem várható el, hogy mosolyogjon arra aki épp elküldte a pics.ába. Korrektség mindenkinek jár, megfelelő ellátás is, de kedvesség nem. Az csak kölcsönösen működik.
Igen, ott is emberek dolgoznak.
Ha a kedves beteggel lehet bunkó az ápoló, mert rossz kedve van, akkor a bunkóval miért ne lehetne kedves az ápoló? Főleg, ha annak az eüs dolgozónak az alaptermészete a kedvesség?
Ja, a kedvesség nem ott kezdődik nálam, hogy negédesen gügyögnek velem. Erre nem vagyok kíváncsi. Kicsi mosolyt, biztatást és korrektséget várok el és nem álszentséget. Remélem a kedvesség mindenkinek ugyan azt jelenti, mint nekem:)
Sokszor úgy beszélnek az asszisztensekkel a "betegek" mint az állatokkal.
Mi alapján várható el? A szakma a beteg ellátását követeli meg, a kedvesség nem magától értetődő, a korrektség igen. Aki bunkó annak is meg kell kapnia a megfelelő ellátást, de kedvességet elvárni? A kórházban is emberek dolgoznak.
Nem azt mondtam, hogy én vagyok bunkó:)
De, ha van is olyan ember, aki esetleg nem túl kedves, attól még egy ápolótól, orvostól elvárható a kedvesség, hiszen az ő hivatásuk megkívánja.
A kedvességet elvárod akkor is, ha bunkó vagy? Ez hol működik így szerinted? A korrekt ellátás jár mindenkinek, a kedvesség nem. Az csak kölcsönösen működik.
További ajánlott fórumok: