Becézgetés a szeretet jele, de mennyire fontos ez? (beszélgetés)

Ez aranyos:))))

Én sem vagyok egy becézgetős fajta, de amikor a fiam kicsi volt azért csak becsúszott néhány becézgetés, ami ellen el kezdett tiltakozni bizonyos korokban. Azóta megmaradt a neve egyszerűen.

A férjemet nem szoktam becézgetni, mert felnőtt, így azt gondolom, hogy nem kell. Lehet hülyeség.

A férjem viszont imád becézgetni engem a fiúnkat és a macskánkat is, illetve akiket szeret.

Jókat vidulok azon, amiket kitalál:)

A cicánkat pl. mókuskának szólítja. Amikor meghallottam, mondtam neki, hogy üljön le, mert rossz hírt fogok közölni. Leült én pedig közöltem vele, hogy macskánk van nem mókusunk:))))))

A helyzet nem változott, még mindig mókuskának hívja, a cica pedig azt hiszi, hogy ez a neve:))))

A drágám, kicsim, életem és társait szörnyűnek tartom.

A férjemtől sosem zavart, ha pl. a gyerekünk plüssjátékainak is nevet adott játék közben pl. rókacica, az sem zavar, ha azt mondja, hogy vett egy kis csokikát, de biztos azért nem, mert nem esik túlzásba.

Nem tudom abbahagyni a nevetést!!!:D

Köszi!

Pl. én nem becézgettem, és legtöbbször nem is becézem a megszületett gyerekeimet sem, mert nekem úgy szép, ahogy van.

A hasikákától, tejcikéktől, és a pisikéltünk, büfékéztünktől rosszul vagyok.

Mikor valaki írja, kakiltunk, megkérdezném olyan szívesen, úgy közösen családiasan??:DDDD , de vidámabb a szopiztunk...hát ugye, itt ki és mit :@@@

A szeretet jele.

A vágy rá ösi. Kibírni enélül szörnyü.

Már az anya is becézi hasikájában a gyermekét. :-)

Én pl. 'eddig' rosszul voltam, ha egy férfi a nyakamon volt, simogatott, puszilgatott, néha úgy éreztem, hogy megfulladok.

A mostani párom HALÁLRA szeretget, és élvezem.:))))

Most úgy érzem, hogy igen, a becézgetés nagyon fontos, és jóóóó!:)