Barátság: érdekből kötődő kompromisszumok sorozata (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Barátság: érdekből kötődő kompromisszumok sorozata
Szó sincs sülve-főve együtt levésről.
Az igazi barátok tíz évet is eltölthetnek egymás nélkül, mégis pontosan ugyanott folytatják, ahol abbahagyták.
Én három éve külföldön élek, mégsem változott a világon semmi köztem és a legjobb barátnőm között. Amikor kiköltöztem, minden akkori "barátom" sírt, szomorú volt, mert talán tudat alatt megérezték,hogy egyszerűen nem olyan erős a kapcsolatunk,hogy kibírná a távolságot. Ezek közül már egyetlen egy emberrel sem tartom a kapcsolatot (holott egyikükkel négyéves korunk óta ismerjük egymást.) A legjobb barátnőm annyit mondott: OK, sok szerencsét! - mert pontosan tudta,hogy a távolság a mi kapcsolatunkban egyszerűen nem tényező. Nem is az. Nem vagyunk napi kapcsolatban, de semmi a világon nem változott és nem is fog.
Bűvös hely az iskolapad, a mi barátságunk is ott köttetett, és pont a napokban beszéltük, hogy ez már így is marad...
Nagyanyám a háború ideje alatt barátkozott össze egy vele egyidős lánnyal, aki aztán évek múlva Bécsbe költözött, híres orvos lett, de a mai napig összejárnak (igaz csak évente), pedig már a kilencvenet közelítik. Annyira édesek, olyan jó a társaságukban lenni, leírhatatlan az ő kapcsolatuk.
Igen, pontosan ugyanazt írjuk.
Nevezetesen,hogy ha nem gyerek-vagy kamaszkorba nyúlik vissza a barátság, akkor mindig van valami oka, mindegy,hogy mi, de okkal barátkozik az ember a másikkal. Ez az ok nem kell,hogy feltétlen negatív legyen.
Nekem is van két "új" barátnőm egy-két éve, nagyon jól is működnek a kapcsolataink egymással, de egy évezredben se lehet említeni azzal, amiről az elején írtam, a gyerekkori barátnőmmel.
Velük is mindenről beszélgetek, örömöt-bánatot megosztunk, de egészen más jellegű a kapcsolat mégis. Ezek már felnőtt barátságok, harminc körüli nőké, az erre a korra jellemző problémákkal, fordulatokkal, stb. Ennek is megvan a szépsége és nyilván kedvelem is őket, azért barátkozom velük. De az a gyermeki nyitottság, ami évtizedes barátsághoz kell, már hiányzik belőle és éppen ezért minőségben nem érhet fel a huszonéves baráti kapcsolatommal.
Sajnos én is egyet kell értsek Veled. Én nagyon sokáig hittem az igaz barátságban, ami ha nem is egészen olyan, mint amit leírtál, de az benne van, hogy szeressük és meghallgassuk egymást, hogy támogassuk, és segítsük - ha mással nem meghallgatással,jótanáccsal - egymást a bajban.
És sokáig hittem is, hogy találtam ilyen barátokat. Hát tévedtem. Amikor összeomlott az életem, mind cserbenhagyott.. Egyet kivéve... Róla azt hittem akkor, hogy a gyerekessége és a felszínessége mögött mégiscsak benne dobog a legérzőbb, legbecsületesebb szív, és ő - akit csak felszínes ismeretségnek tekintetem sokáig - az igaz barát. Ht q.va nagyot tévedtem. :(
Nagyjából egyetértek Veled. Azzal azonban nem, hogy középiskola után ne találhatnál igaz barátot.
Én az egyik ilyen barátomat főiskolán ismertem meg, lassan 11 éve...:)))
Huh, őszintén sajnállak,hogy nem élted még át az igazi barátság jelenségét. Nekem 8 éves korom óta van egy barátnőm (24 éve), és valószínűleg nyolcvan X éves korunkban is ott leszünk a másik mellett a halálos ágyánál (morbid, de igaz.) Nyolcévesen egy padba ültettek minket és azóta elválaszthatatlan és megkérdőjelezhetetlen a szövetségünk. Soha nem volt érdekkapcsolat (hogy is lehetett volna ennyi éven át), és mindig , mindenben számíthattunk a másikra. Sosem azt mondjuk a másiknak, amit hallani szeretne, mert tiszteljük egymást, ettől vagyunk egymás számára hiteles igazodási pontok az életben.
Az a rossz hírem, hogy ha az ember a gimis éveinek lezárultáig nem tesz szert igazi, mély barátságokra, az később már sajnos nem fog. Pszichológiai kutatás, nem én mondom. A gimis évek után az ember már csak bizonyos okból barátkozik - nem feltétlen hátsó szándékkal, de mindenképp okkal. Addigra bemerevedik az ember személyiségszerkezete, nem tud már úgy idomulni senkihez, nem tud úgy megnyílni sem, és olyankor jönnek a kedves cikkíró által felvázolt "barátságok."
Sajnálom,hogy sosem tapasztaltad meg, milyen egy önzetlen, mindenen átívelő barátság, de hacsak nem vagy a húszas éveiden innen, akkor valószínűleg már nem is fogod megtudni, milyen az.
Sajnálom, hogy ez a tapasztalatod.
Nekem több olyan barátom van (nem tucatszámra, de azért akadnak), aki "igazi" a te leírásod szerint. És nem azért, mert azt mondják, amit hallani akarok. És nem azért, mert jobban áll nekem a ruha...
Létezik még önzetlen barát a mai világban is, ha egyet sem találsz, valószínűleg benned (is) van a hiba... Tudod, madarat tolláról...
Nagyon tévedsz!
Azért, mert te – szerencsétlenségedre, mert így éled meg – nem találtál (még) igazi barátot, attól még létezik érdek nélküli barátság. Olyan, amiben nem azért segít egyik a másiknak, mert viszonzást vár. Hanem azért, mert jól esik. És nem érdekből kapja vissza, hanem mert a másik félnek is jól esik segíteni.
De ugyanúgy nem lehet erőltetni a barátságot, ahogyan a szerelmet sem. Vagy kialakul, vagy nem.
Te szegény! Neked nincs igazi barátod, és nem is tudod, hogy mi az igazi barátság.
Én szeretném, a a barátnőm azt mondaná, amit hallani szeretnék. Ellenkezőleg, én azt szeretném hallani, amit ő mondani akar. Hogy van olyan is, amikor ez nekem nem tetszik? Az lehet, de az pszintesége, a jóindulata és a szeretete tetszik. Cserébe ugyanezt adom én is.
Csatlakozom. Én is szomorúnak tartom, hogy ennyi ember életéből hiányzik az igazi barátság.
Sok barátom van, de van egy legjobb, akivel 17 éve még egyszer sem vesztünk össze, nem hazudtunk egymásnak, mindig számíthattunk a másikra és még sorolhatnám. Tudom, hogy hihetetlen ez a mai világban. Szerintem három titka van a jó és hosszú barátságnak: önzetlenség, különböző ízlés pasikban/nőkben, a harmadik pedig, hogy egy működő barátságért tenni kell folyamatosan.
Szerencsésnek érzem magam, de egyformán éljük ezt meg mindketten, 17 év után csak még sokkal jobban örülünk ennek az ajándéknak, amit az élettől kaptunk.
A megfelelési kényszer valóban velünk született, valóban jobbak akarunk lenni még a legjobb barátnál is, de...
a barátság nem az, hogy nem lehetünk irigyek, féltékenyek a másikra,hanem az,hogy annyira szeretjük a másikat, hogy ezeken felül is a legjobbat akarjuk kihozni a másikból. Lehet, hogy a 6 kilóval nehezebb barátnőnek is jól áll az a ruha, csak a másiknak jobban. Nem volt az hazugság és egyáltalán nem hiúságból mondta. Lehet azért tette, mert tényleg jól áll neki. Ha a "nehezebbik" vagy, akkor meg igenis hiú. A hiúság és a féltékenység öli meg a barátságot. Érdekes nekem több igaz barátom is volt. A távolság megölte őket, de most is azt mondom rájuk, hogy ők igaz barátaim voltak, akikre bármilyen helyzetben számíthattam. Változunk, költözünk, férjhez megyünk, elválunk. Mi is változunk, másra van szükségünk, más baráttal jobban megértjük egymást. Ez az élet velejárója. Felnővünk és ha elérünk egy kort, akkor már meg tudunk maradni egy barátnál. Ez olyan mint a párkapcsolat, amíg izgat,hogy milyen lehet egy másik, addig sosem tudod elkötelezni magad egy mellett.
A te barátod se szívesen lennék. Mi történik ebben az elkorcsosult világban? Emberek nőnek fel igaz barát nélkül, vagy ilyen kép alakul ki bennük a barátságról, mint benned???Hihetetlen.
Nekem van legjobb barátnőm, és nem érdekkapcsolat. Soha senkivel nem barátkoztam érdekből. Ő egy nagyon okos, érzékeny, vicces lány, lelki társak vagyunk. Bár messze lakunk egymástól, hetente hívjuk egymást telefonon, és órákig beszélünk. Mindig érdekel, mi van vele, és ez egyelőre fordítva is igaz. Kegyes hazugságokat nem mondok neki, de nem is sértegetem, ha nem muszáj. Nem vagyok rá irigy, pedig többre vitte eddig, mint én. Örülök a sikereinek, mert megérdemli. Alig veszekszünk, viszont órákig tudunk filozofálgatni az élet nagy kérdéseiről. Mindig ott volt, amikor szükségem volt rá, ez most sincs másképp. Szeretem őt nagyon.
Elképesztőnek találom, hogy nem hisztek az igaz barátságban. Szomorú.
A mai emberek zömére az érdek barátság a jellemző sajnos:(
Én azt mondom, elég ha csak egy barátunk van, de arra lehessen számítani bármikor.
de a legjobb ha mindenki önmaga barátja...mert ha magamat barátként eltudom fogadni, az már jó.
Remélem,még fiatal vagy,és találsz majd ennél tartalmasabb barátokat is.De valóban nagyon is létező dolog,amiről írtál.
Én pl ezért is hiszek jobban a ffi-nő barátságban,mert ott nincs az a folyamtos feszkó,ami léányoknál megvan sokszor,hogy rivalizálnak.Ott csak egyszer kell lefektetni,hogy összejövünk-nemjövünk,hanem barátok leszünk,és az általad leírtak egyike sem mérgezi a kapcsolatot.